Az inkák valamennyi éneket és táncot hangszereikkel kísérték. Háromféle hangszert ismertek: csörgető /idiofon/, fúvó /aerofon / és űtőhangszert /membranofon/.

A csörgők: a legegyszerűbb rázós hangszert valamilyen állat hólyagjából készítették és kavicsokat helyeztek bele. Ezeknek a csörgőknek szerepük volt a mezei munkában is, hangjuk üteme összehangolt a a földművesek mozdulatait.

A másik idiofon hangszer, a tacatica. Ez két náddarabból állott, és azokat a zene ütemére összeütögették.

Az inkák népének nagyon sok fúvóhangszerük volt, ez adta meg Tahuantinsuyu zenéjének jellegét. Annyira meggyökeresedtek ezek a hangszerek, hogy az inka korban az űAndok országaiban meghonosodott zeneszerszámokat még ma is, úgyszólván kivétel nélkül használják. Habár egyik-másik már módosított formában él tovább, napjainkban is elengedhetetlen kelléke Peru és Bolívia népi zenekarainak.

 

A legismertebb inka fúvóhangszer, a quena, tulajdonképpen furulya, lyukakkal ellátott egyszerű hangot adó cső. Az inka furulyák általában elérték a nyolcvan centiméteres hosszúságot. A quena hangja különös, bánatos és egyben titokzatos is.

Ugyancsak fúvóhangszer a polinéziai eredetű antara vagy pánsíp is. Az inka kori antarák háromtól tizennégy csőből álltak. Egyik-másikat nagyon szép díszítéssel látták el. Az ünnepi szertartásoknál fontos szerepet kapott ez a hangszer.

Az ugyancsak felismerhetően óceániai eredetű különleges hangszer a tengeri kürt vagy trombita – tengeri csigából készült. „Pututú” néven ismerik. Ez is nagyon régi, a legősibb idők óta és még napjainkban is használják.

Nagyon népszerűek voltak az Andokban a különböző fajta ütőhangszerek. Használtak mindenféle formájú és méretű dobokat is, ezeket részben a leletekből, részben a szinte megszámlálhatatlan kerámia-ábrázolásokból ismerjük. A nagydobot egyik ember hátára kötözve vitte, míg a másik verte.

Röviden összefoglalva: az inkák hangszereinek készítéséhez használt anyagok közül a föld nem hiányzott. Agyagból formálták kiváló trombitáikat, pánsípjaik néhány fajtáját és a quena hangját felerősítő különös edényeket. 

 /Inkák hangszerei, nagyon kivonatosan E. Harry Gerol „Inkák tündöklése és bukása” c. könyvből való. Gondolat, Budapest 1965/

A képen látható hangszer neve: pán fuvola. spanyolul: flauta de pan /ejtsd: fláutadepan, angolul: panfleute /ejtsd:

penflút/