| Igazságügyi és politikusi retorika |
 |
 |
 |
| Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin | |||
| 2009. július 26. vasárnap, 19:37 | |||
|
Arisztotelész szerint a retorika tanulható, technikai eszközei elsajátíthatók, a hozzá szükséges poétikai, filozófiai jártasság is megszerezhető, de a valóban kiemelkedő képességű szónok nem ez által lesz, hanem arra születik. Testi felépítésében, hanghordozásában, pozitív gesztusaiban, magabiztos viselkedésében mutatja a jó rétor jeleit.
A jogász a jognak bármilyen területén dolgozik, munkájának túlnyomó része szóbeli teljesítmény. Készít természetesen írásbeli beadványokat, periratokat és levelez is, de tevékenységének sikere leginkább a szóbeli munkáján múlik. Érveit mindenkor világosan, közérthetően kell előadnia, mégpedig úgy, hogy álláspontja helyességéről meggyőzze hallgatóit. Az érvelő beszéd, vagyis a retorika a jogi pálya nélkülözhetetlen kelléke. A tárgyalóteremben más a bíró, az ügyész és a védő retorikája. A bíró tárgyszerűen, szakmai megalapozottsággal közli a bíróság határozatát, összegez, nincs szüksége vitabeszédre, a felek meggyőzésére. Az ügyész tárgyilagos, objektív, tényfeltáró és mint az államot képviselő személy, kissé távolságtartó. A védő retorikája inkább személyes, olykor saját véleményét egyes szám, első személyben ismertető. Beszédében felbukkannak az érzelmi elemek, az objektivitás viszont kevésbé hangsúlyos, mert feladata elsősorban az ügyfél érdekeinek szem előtt tartása, illetve a mentőkörülmények feltárása. Sokan vitatták egy-egy bírói döntés igazságos voltát, mások félreértelmezték azt. Azért fogalmazódnak meg gyakran ezek a kritikák, mert az ítéletet kihirdető bíró elmulasztja a civil hallgatóság számára is világos fogalmazást. Vagyis mondandójukat úgy kellene előadniuk, hogy az a társadalom széles rétegei számára is érthető és értelmezhető legyen. A politikus populárisabb Bár célját tekintve a jogi és a politikai szónoklat hasonló, hiszen mindkettő gyakorlója arra törekszik, hogy érveivel, beszédével meggyőzze, maga mellé állítsa hallgatóságát, eszközeikben markánsan különböznek egymástól. A politikai szónoklat sokkal populárisabb hangot üt meg, olykor a humor, rossz esetben a sértés eszközeit is felhasználja. A jogi retorika ezzel szemben sokkal tárgyszerűbb, szakszerűbb és főleg érzelmektől mentes. A politikus szélesebb tömegekhez szól, a jogász saját kollégáit kívánja meggyőzni érvelése helyességéről és ennek érdekében beszédében hangsúlyos szerepet kapnak a szakmai utalások, a különböző jogszabályokra való hivatkozások. Ezek nélkül gyenge lábakon állna az érvelésük, szakmai alátámasztás híján kudarcra ítélt a megszólalásuk. A modern retorika nem veti el a szónoklástan két és fél évezred alatt megteremtett tradícióit, csak átalakítja, korszerűsíti azokat. Részlet a de Jure 2006. 6. számából. Hack Péter az igazságügyi retorikáról, A jó szónoklat fél siker címmel, Lóránth Ida készített interjút. 
|