Lánchíd Rádióban 2010.július 20.-án elhangzott interjú dr. Vámos Lászlóné – Katalinnal

Hogyan lehet egy légtérben egymáshoz alkalmazkodva dolgozni?

Több cégnél ma már egy légterű irodába zsúfolják össze a munkatársakat, ami megnehezíti a mindennapokat, különösen akkor, ha még napközben ügyfeleket is fogadnak. Bár fontos az oldott légkör, de néhány íratlan szabályt illik betartani.

Vajon milyen problémák merülhetnek fel az összezártságban?

2010. július 20.-án – az előző hetekhez hasonlóan – óriási volt a hőség hazánkban. A nyári nagy melegben, a munkahelyek többségében klímaberendezés működik. Időnként ádáz csata folyik a munkatársak között azért, hogy ki kezelje  a távirányítót. Vannak, akiknek folyamatosan torokgyulladásuk van, másoknak izületi bántalmaik vannak. Nehéz dolguk van azoknak is, akik a hideg levegőt fújó berendezés alatt vagy annak közelében ülnek. A megfázásra érzékeny embereknek bizony nem könnyű mindezt nyolc órán keresztül elviselni. A célszerű az lenne, ha olyan hőmérsékletre állítanák be a klímaberendezést, hogy az mindenkinek megfeleljen. De ahol tíz- tizenöt ember dolgozik egy légtérben, ez majdhogynem kivitelezhetetlen. Egyébként a klímahasználatra nincs külön szabályzat. 

Vannak olyan dolgozók, akik az ebédet nem az étkezdében, hanem a saját íróasztaluknál fogyasztják el. Köztudott, hogy a gyulai kolbász, vagy halféleség olyan ételszagot terjeszt, ami többek számára kellemetlen. A klímaberendezés még segíti is az ételszagot a terjedésében.

Ez a probléma úgy oldható meg, hogy a munkatársak közül valaki négyszemközt megkéri a kollégát a többiek nevében arra, hogy a jövőben a cégnek erre kijelölt helyiségében fogyassza el az ebédjét.

Többek rossz szemmel nézik a kollégák irdatlan rendetlenségét, az otthagyott ételmaradékot az íróasztalon.  Ezt már nem négyszemközt kell megbeszélni, hanem többek előtt kell megtenni annak reményében, hogy az illető elszégyelli magát.

Gyakran eltűnnek a tollak az íróasztalokról. Bár ez fogyóeszköznek számít, de van egy határ, amit nem illik túllépni. Valószínűleg az a helyes, ha valamelyik munkatárs hangosan megjegyzést tesz erre vonatkozólag abban a reményben, hogy „kapcsol” az illető. 

Nem ritka eset, hogy a kollégák magán-, és céges ügyeiket a cég vonalas telefonján intézik el. Sajnos különböző hangerővel beszélnek olyan témákról is, ami senkit nem érdekel, mint pl. az illető magánélete és annak részletei.

Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy rá kell hangosan kérdezni a problémára, még esetleg ugratni is lehet vele. Remélhetőleg később diszkrétebben fogja elintézni a telefonálást és a magánügyeit. De ha úgy tapasztaljuk, hogy érzékeny emberről van szó, akkor elég őt halkan figyelmeztetni.

Vannak olyan kollégák, akik a közös helyiség ajtaját erősen csapkodják, bevágják maguk után. Akár a többiek előtt is meg lehet kérni arra, hogy ezt hagyja abba. Otthon úgy csapkodhatja az ajtót, ahogy akarja, de itt a munkahelyén, ez nem helyénvaló.

Végül soha ne pletykáljon senki. „Sose beszélj a kollégádról olyat, amit a szemébe mondva már nem vállalnál.„  A pletykával bárkit tönkre lehet tenni.

A munkahelyi ittasságra nincs magyarázat. Akinél ez megismétlődik, az számítson az elbocsátásra.