Más  szokásokkal találkozunk a briteknél, amit egy hiteles történet is bizonyít
A II. Világháborúban az angol titkosszolgálat tagjai, akik beépültek a német hadseregbe, az evőeszközök használatával buktatták le magukat.

A villát domború ívével felfelé vették a szájukba. Ez tűnt fel a németeknek. Kutatni kezdték, hol van szokásban ez a villahasználat. Ezt rövid idő alatt  kiderítették. Ekkor jöttek rá , hogy  ezek  azok az angol kémek, akik beépültek a német hadseregbe.

Késsel és villával való étkezéskor a jobb kézben van a kés, bal kézben a villa.
A húst úgy vágjuk, hogy a kés a hús rostjára merőlegesen álljon.  Húsfélét nem szokás előre apróra felvágni. A húsból mindig csak egy harapásnyit vágunk le, s a villára szúrva helyezzük a szánkba.
Más a szokás az amerikaiaknál. A tányéron lévő  húst felszeletelik, jobb  kezükbe veszik a villát és azzal fogyasztják az ételt. Illem ide, illem oda, náluk ez a szokás.

A villa homorú ívére annyi ételt helyezünk, amennyit könnyen a szánkba tudunk juttatni.

A brit tisztek a kanalat nem a hegyével közelítették a szájukhoz / mint mi magyarok  németek, franciák /,  hanem annak oldaláról hörpintették ki hangtalanul a levest, ami szintén feltünt a német tiszteknek. .

 

Az evőeszközöket ha egyszer az abroszról felvettük, csak a tányérra /csészealjra / szabad visszatenni. Ha étkezés közben szünetet tartunk, a villát és a kést a tányér két szélére fektetjük úgy, hogy nyelük ne érje az abroszt, szúró, illetve vágó élük a tányéron nyugodjon.

A villa és a kés nyelének ellentétes iránya azt jelenti, hogy az étkezést még folytatni kívánjuk. Ha a kést és a villát egymás mellett úgy helyezzük a tányérra, hogy végeik jobb felé állnak, ez azt jelenti, hogy befejeztük az étkezést.