A korszerű hivatali kapcsolattartás ma már elképzelhetetlen a protokoll hazai és nemzetközi ismerete és annak alkalmazása nélkül.
Közeleg 2011. január, amikor is az Európai Unió hathavonta rotáló soros elnökségét Magyarország látja majd el, fél éven keresztül. Ahhoz, hogy ilyen nagyszabású rendezvény sorozatok, konferenciák és egyéb diplomáciai találkozók, mint ami majd januártól kezdődik, gördülékenyen tudjanak zajlani elengedhetetlen a precíz és korszerű kapcsolattartás. Hogy hogyan alakult ki és lett egyre összetettebb a diplomácia és a protokoll szabályrendszere, arról Dr. Vámos Lászlóné, igazságügyi főtanácsos, Madridban Nemzetközi Protokoll Érdemrenddel kitüntetett protokollszakértő rövid összefoglalása ad tájékoztatást:
I.
Konfucius / i.e. 551 – 479 / az ókori Kína legnagyobb gondolkodója gyakran idézte azt a szabályt, hogy „Amit nem akarsz, hogy megtegyenek veled, ne tedd másokkal.”
A viselkedéskultúra a modern társadalom alapköve, amely a népek közötti békés együttéléshez szükséges. Az illem követelményei általában nemzetköziek. Ha megfigyeljük és összehasonlítjuk a világ különböző illemszokásait, azt látjuk, hogy az alapok mindenütt egyformák. A cél hasonló: zavartalanná tenni az érintkezést az emberek között részben meggyőzés, részben példa útján.
A protokoll, az nem viselkedéskultúra. Az általános és közéleti viselkedéskultúra ismerete, hozzátartozik az általános műveltséghez, az minden szakmának az alapját képezi. A protokoll, az egy óriási rendezvényszervező munka.
A klasszikus diplomáciai protokoll az általánosan elterjedt illem és magatartási szabályokkal nem foglalkozik, mert azok ismeretét az ilyen hivatást választók esetében adottnak veszik.
II.
A diplomácia és a protokoll szabályainak eredete és történeti áttekintése meghaladja a cikkben közölhető terjedelmet. Minden esetre a diplomácia és a protokoll működési szabályai az egyes birodalmakban eltérő módon alakultak, és ezzel mind kevésbé volt lehetőség a protokoll leghasznosabb tulajdonságának, az általános elfogadottságnak és kiszámíthatóságnak a kiaknázására. Ezt felismerve, az európai hatalmak a napóleoni háborúkat lezáró 1815. évi Bécsi Kongresszust használták fel arra, hogy első ízben foglalják szerződéses formában a diplomáciai élet alapvető szabályait / Reglement de Vienne/, amit néhány évvel később az 1818. évi Aacheni Jegyzőkönyvben megerősítettek és tovább finomítottak. Ekkor alakították ki a diplomáciai képviseletek elnevezését, egymáshoz viszonyított sorrendjét, és a csekély különbségekkel máig is alkalmazott diplomáciai rangokat és azok sorrendjét, valamint a diplomatákat megillető mentességeket és kiváltságokat.
A II. Világháború után megalakult Egyesült Nemzetek Szervezete az egyik legfontosabb jogszabályalkotó tevékenységének tartotta a diplomácia időközben ismét nagy eltérésekkel alkalmazott szabályainak újrakodifikálását. Hosszú és nehéz tárgyalások után és számos – mindmáig helyre nem hozott, de itt nem részletezhető – kompromisszum árán 1961-ben fogadták el a „diplomáciai kapcsolatokról” szóló Bécsi Konvenciót / Magyarországon kihirdette az 1965. évi 22.sz. tvr. /, majd újabb viták után a „konzuli kapcsolatokról” szóló 1963. évi Bécsi Konvenciót /Magyarországon kihirdette az 1987. évi 13. sz. tvr. /. Ez a két egyezmény mindmáig a diplomácia és a diplomáciai protokoll bibliájának számít.
A diplomáciai protokoll célja: A hivatalos és személyes kapcsolatok gördülékenyebbé, könnyen kezelhetővé tévő olyan általánosan elfogadott, nemzetközileg ismert szabályrendszer, amely lehetővé teszi a bármely formális közegben a beilleszkedést, a kiszámíthatóságot és a szabályoktól való eltérés érzékelését.
A protokollban a viselkedésnek, a szabályok betartásának jelzőrendszer szerepe is van, általa anélkül lehet közléseket, véleményeket és értékeléseket átadni, hogy azt szóban vagy írásbeli formában is meg kellene tenni.
A diplomáciai protokoll szabályai tehát nemzetközileg ismertek mindazok számára akik, hivatásszerűen választják a diplomáciai pályát. Ismert előttük a fent említett fontos szabály, amely a diplomáciai protokoll céljára vonatkozik.
Ez teszi lehetővé a különböző országokban dolgozó diplomatáknak a gyors beilleszkedést.
III.
A politikusoknak és az üzleti életben dolgozó szakembereknek utazásuk előtt tanulmányozniuk kell a különböző országok és más kultúrkörök szokásait, gazdasági-, politikai berendezkedését. Erre tudatosan fel kell készülni.
Ha például valaki egy Távol-Keleti országban gazdasági tárgyalást kíván folytatni, megtapasztalhatja, hogy a tárgyalások fontos része az előszobában eltöltött idő. Ez lehet sokszor szimbolikus és csak egy percre korlátozódik, de azt az egy percet el kell tölteni az előszobában, mert ez is hozzátartozik a vendéglátó rangjának megtiszteléséhez, a vendéglátók nem azonnal fogadják a vendéget, hanem egy rövid ideg az előszobában várakoztatják.
IV.
Gyakran megkérdezik, hogy az Európai Uniónak mint nemzetközi szervezetnek van-e külön illemszabálya, protokollja. A válasz egyértelműen: nem!
Az európai normák érvényesek minden országban. De ettől függetlenül, az egyes országoknak megvannak a nemzeti hagyományaikon alapuló írott vagy íratlan, a szokásokon alapuló szabályai. Ilyen a magyarok sajátos névhasználata. Elől van a vezetéknév, ezt követi az utónév. Európában ez egyedülálló. Japánban és Kínában alkalmazzák az emberek így a nevüket.
A fejlett demokráciákban tudatosan készítik fel a politikusokat, a közéletben tevékenykedő szakembereket a közéleti szereplésre.
Megtanítják arra, hogyan nyilatkozzanak a sajtó képviselőinek.
Retorikai ismereteket sajátítanak el.
Öltözködési tanácsot adnak a részükre.
Ezzel járulnak hozzá, hogy magabiztos fellépésű politikusok képviseljék az országot és hazájuk népét. Megjegyzendő, hogy az európai politikusok bárhol járnak, öltönyben, nyakkendőben jelennek meg.
V.
Ami a protokoll jövőjét illeti: a nemzetközi protokoll szabályai sokkal gyakorlatiasabbá váltak az utóbbi időben. Az élet kikényszeríti a megoldásokat, mert vannak helyzetek, amik már nem tarthatók fenn a hagyományos módon. Brüsszelbe, az Európai Unióba olyan nagy mennyiségű delegáció érkezik folyamatosan, hogy a régi klasszikus értelemben vett delegációk fogadása már nem megoldható. Általánosságban elmondható, hogy a protokoll egy táguló, egységesen és pozitívan fejlődő társadalmi kapcsolattartási rendszer, amely alkalmazkodik a modern világ felgyorsult követelményeihez, a fejlett nyugat- európai térségben és az Amerikai Egyesült Államokban is.