Igen kockázatos lehet mindennemű információ nélkül indiai étterembe betérni. Hogyan működik az éttermi rendszer valójában? Mi a javaslata, hogyan együnk, mit együnk vagy éppen igyunk, anélkül, hogy ne sértsük meg a helyi szokásokat, illetve helyi lakosságot!

Attól függ, hol eszünk. Például kisvárosi étteremben, ahol általában településnek megfelelően vegetáriánus életmód jellemző, vagyis, ahol az állatok szentként tiszteltek és a testvéreink. A modern, nagyvárosokban természetesen megtalálható a külön turistáknak kialakított étterem is. Minden esetre érdemes az ott tartózkodás ideje alatt a vegetáriánus ételeket választani, mivel az éttermek és shopok nagy része nem rendelkezik hűtővel. Talán jobb, ha az alkoholt és a szállodai szoba csapvizét is elkerüljük, így maximálisan beilleszkedhetünk az új környezetbe és elismerésben, tiszteletben lesz részünk.

A kisvárosi éttermekben általában a földön esznek, egymás mellett törökülésben ülve. Az étkezés kézzel történik. A friss kenyeret, melyet capati-nek neveznek, a leves követ majd zöldségek, édesség, mindezeket személyzet szolgálja fel és több alkalommal is körbe kínálják az étkezőket. Végezetül annyit kell mondani Bas, azaz elég, nem kérünk többet. Minden fogást követően jelezni kell, ha elég, illetve érdemes először picit kérni, hogy meg tudjuk ízlelni, mit is rendeltünk. Nincs papírszalvéta az éttermekben, de az étkezés után vizet szolgálnak fel kézmosáshoz. (Több turistát láttam, akik felkészülve, táskájukból varázsolták elő az evőeszközöket és a papírszalvétákat.) A maradékot az esetek többségében a koldusoknak adják, mivel azt a hitet vallják, hogy a jó cselekedet, jó sorsot ad. (Ez is része a Sanata Dharma-nak). Az ételek, italok minősége meghatározza a gondolatainkat (is), ezért célszerű a friss vegetáriánus ételeket, gyümölcsöket és ott helyben facsart üdítőket választani alkohol helyett. Természetesen ezen tapasztalatok kisvárosokra, falvakra jellemzőek, ahol a mai napig él a tradíció, van idő annak ápolására. A nagyvárosokban, ahol nyugatiasodás indult, a házigazda vendégével alkoholt – sört, whisky-t – iszik, csak úgy, mint nálunk, Európában. A teázási szokások – a gyarmati múltnak is köszönhetően – lényegében megegyeznek az angolokéval.

Szeszes italt kevesen fogyasztanak – a vallási előírások mellett a kormány törekvései is ezt a tendenciát erősítik. A legjellemzőbb indiai tömény ital az erjesztett pálmalé /toddi/.
Borravalót a szokásos helyzetekben adjunk, mértéke 5-10 %. „
Az étkezési szokásokat nemcsak a vallás befolyásolja: egy adott családon belül, továbbá kasztok szerint is különbözőek lehetnek. Vendéglátókként minden vendégünk étkezési szokását ismernünk kell. Az indiai vendég nem tekinti sértésnek, sőt szívesen veszi, ha ezt tisztázni igyekszünk.

A sokszínűségből adódó protokolláris problémákat hivatalos alkalmakkor úgy hidalják át, hogy az ültetéses étkezés helyett a büfévacsorához /buffet-diner/ hasonlóan szervezik meg a vendéglátást, s ennek keretében hódolhat mindenki a saját szokásainak.

A hindu vallásúak nem ehetnek marhahúst, de szeszes italt ihatnak / bár jobban szeretik a gyümölcslevet és a teát. / Az iszlám vallásúak nem ehetnek sertéshúst, és nem ihatnak szeszes italt. A buddhistáknál nincsenek étkezési tilalmak, korlátozások.
A hinduk között, továbbá számos szektában is sok a vegetáriánus. Egy részük　 húst nem, de egyéb állati terméket fogyaszt. Vannak viszont szigorú vegetáriánusok, akik sem húst, sem állati eredetű terméket / tojást, tejet /, sőt még tojással készült tésztát sem fogyasztanak.