A gasztronómia görög eredetű szó, melynek jelentése ínyencség, az étkezés művészete. További jelentése a szakácsművészet, az ínyesmesterség, tágabb értelemben pedig a terítés, a felszolgálás művészete és az étkezés kultúrája.

Vajon ki volt Magyarországon az első protokollfőnök?

Valószínűleg az a főudvarmester, aki Mátyás király udvarában a ceremóniákért volt felelős, egyben az udvartartás feje volt. Szigorú volt az udvari rangsor, amely ekkor már régóta külön tudománynak számított.

Mátyás király udvara eleinte magyaros volt, példát szolgáltat a protokoll fejlődésére, mert a király étkezéseinél eleinte szabad asztalt tartott, a részvétel tehát viszonylag kötetlen volt.

Beatrix nápolyi királylány volt a második felesége, aki mellett beállt az előre elrendezett szertartásos és fényes lakomák divatja. A díszebéd ültetési rendjét már a főudvarmester, a protokollfőnök szabja meg és az ételeket is főurak szolgálják fel.



Az erdélyi fejedelmek idejében a konyha olyan gasztronómiai kultúrkincs, melyhez hasonló négy vagy öt lehet még a világon.

Honnan ez a rendkívüli vendégszeretet? Valószinüsíthetően a sokféle nép, vallás és kultúra hasznos egyesülése formálta ki ezt a nagyszerű konyhai tudományt, amely ma is rabul ejti az ínyenceket.

A százötven éves török hódoltság túl nagy idő ahhoz, hogy észrevétlen maradhasson a gasztronómiai kultúrában.

A törökök kiverése után a magyar pusztákon végigutazó ember számára az egyetlen menedék a csárda. A bográcsban főzött egytál ételek, a nyársonsültek, a kemencében készülő tészták, mind-mind a csárda kultúrából átöröklött ételeink.

A fentiekből látható, hogy hosszú évszázadokon át a régi és új formák együtt élnek a vendéglátásban.

A hazánkba látogató vendégek alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz, de a kulturált vendéglátáshoz hozzátartozik az is, hogy vegyük figyelembe a külföldiek speciális igényeit is.