Sokat gondolkoztam azon, ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért kedvelem annyira a protokollosi munkát, vajon mit válaszolnék.

Arra gondolok, hogy a szívvel-lélekkel végzett munkához bizonyos megszállottság kell. Azonkivül jólesik örömet szerezni másoknak. A protokollosi munkában viszonylag hamar tetten érhető a siker, persze a kudarc is. De maradjunk inkább a sikernél. Ha jól sikerült megszervezni egy delegációs programot vagy egy nemzetközi konferenciát, akkor ez olyan sikerélményt jelentett számomra, ami hajtóerőt adott a további munkához. Legalábbis én mindig így éreztem.

A női természetben benne van a gondoskodási hajlam, ezért igen alkalmas az apró részletek kidolgozására és ellenőrzésére. Ha adhatnék egy tanácsot a hölgyeknek, akkor azt kérném tőlük, hogy legyenek kedvesek és sokszor mosolyogjanak! Az egyéniségük, a jellemük, sőt pillanatnyi hangulatuk kiül az arcukra. A félelem, az aggódás, a türelmetlenség megváltoztatja vonásaikat. A derűs, kedves, mosolygós nő sohasem csúnya.

Eifert János ismert fotóművész azt mondta, hogy „nekem a nő a kedvességétől, a lelkétől és így az első pillanattól nem mindig észlelhető tulajdonságaitól szép.
Vagyis attól a belső kisugárzástól, aminek csak keretet adhat az ápoltság és a jól elkészített smink.”

Sokan megkérdezték tőlem, hogyan tudom összeegyeztetni a munkámat a családommal, amikor ez a munkakör olyan sok esti elfoglaltsággal jár.

Őszinte leszek, nagyon nehezen. Nagy bizalommal kell lennie a házastársaknak egymás iránt, és erről a bizalomról egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük.
Ha valaki csak egyszer nem őszinte, azonnal tönkretehet mindent, amit a bizalom alapján felépített.

Több helyen említettem, hogy minden delegációs munka alkalmával készül egy írásos program, ezen rajta vannak a címek és a telefonszámok. Ennek egy példányát otthon tartom. A családom ezt soha nem kérte tőlem, de engem megnyugtatott. Mindig arra gondoltam, ha a családomból valaki keres, ha valami történik, nekem fontos, hogy megtaláljanak. Eddig erre szerencsére nem került sor. A hivatalos program befejezését követően mindig igyekeztem haza. Soha nem fogadtam el egyetlen külföldi vendég külön meghivását. A protokollosi munka nagy figyelmet igényel, ha a családom bizalmatlan lett volna hozzám, én nem tudtam volna ezt a munkakört ellátni.

Köszönöm a Férjemnek, a Gyerekemnek azt, hogy huszonkét éven keresztül azzal foglalkozhattam, amihez nagy kedvem volt, a munkám volt a hobbim. Nyugodt családi hátteret biztosítottak számomra. Nagyon sokszor lemondtak a hétvégi családi programokról, kirándulásokról azért, hogy a munkámat végezhessem. Ahhoz, hogy nyugodtan és kiegyensúlyozottan tudtam dolgozni, nagy szükségem volt az ő megértésükre, türelmükre, túlzás nélkül mondhatom, az áldozatvállalásukra. Soha nem fogom elfelejteni, hogy ők is hozzájárultak a hazai és nemzetközi vonatkozású szakmai sikereimhez.