Az üzleti élet illemkódexe és protokollja. I.rész - www.protokoll-info.hu - Dr. Vámos Lászlóné Protokoll szakértő weboldala
Az üzleti élet illemkódexe és protokollja. I.rész PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin   

Szerencsére egyre többen felismerik azt, hogy a társasági és az üzleti élet illemszabályainak ismerete előnyt jelent számukra, amikor a helyzettől függően mindkettőt egyformán tudják alkalmazni.

 

Az állami tisztségviselők és a diplomáciai testülettel kapcsolatos protokoll szabályok jelentik a legmagasabb szintjét a protokollnak. De ma már protokollnak hívja tevékenységét, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban résztvevő szervezet is. Viszont a kötöttségek sokkal kisebbek, mint az állami protokollban. Lazíthatnak a szokásos szabályokon, a kölcsönösen elismert udvariassági rangsoron, kevesebb a formalitás, mint az állami protokollban, elsősorban a jó ízlés és a jó modor köti össze őket.

A protokollban nem férfi és nő viszonylatában nézzük a dolgokat, hanem hivatali rang és beosztás az elsődleges szempont.

 

Ami a protokoll fogalmát illeti: sokan nem tudják, hogy milyen tartalmi munka húzódik meg mögötte. A protokoll az nem viselkedéskultúra. Az általános és közéleti viselkedéskultúra szabályainak ismerete hozzátartozik az általános műveltséghez, amely minden szakmának az alapját képezi.

 

A protokoll egy szertartásrend, egy óriási rendezvényszervező munka. A protokoll segítségével adunk kulturált keretet minden üzleti tárgyalásnak, rendezvénynek, konferenciának. A protokollal nagyon meg lehet sérteni embereket és nagyon meg lehet tisztelni valakit.

 

Az üzleti élet illemkódexének szabálya, hogy a férfiakat és a nőket ugyanazok az udvariassági szabályok illetnek meg. A nyugati országokban ismeretes egy olyan fogalom, hogy „business etikett”, mely szerint a nők egyenrangú partnernek érzik magukat a férfiakkal és sértésnek veszik például ha átadja valaki a helyét, vagy felsegíti a kabátját.

 

Abban az üzleti-, hivatali közegben, amelyben üzletemberként, köztisztviselőként dolgozunk, ott az általános és közéleti viselkedéskultúra kérdései kerülnek előtérbe.

 

Adjuk meg mindenkor a tiszteletet a helyi és a nemzetközi szokásoknak megfelelően. Bizonyos hivatali beosztástól felfelé, mindenkit a hivatali rangján kell szólítani, pl. vezérigazgató úr, polgármester asszony, mérnök úr stb.

Nem utasítsuk el senkinek sem a kérését egyértelműen „nemmel”, próbáljunk segíteni az üzleti partnernek, a külföldi vendégnek. Ha ez túl van a lehetőségeinken, akkor a jó szándékot értékelni fogják és az udvarias elutasítást is elfogadják. Általános követelmény, hogy legyünk mindenben mértéktartóak, vonatkozik ez a hangerőre, az étel- és italfogyasztásra, valamint az öltözködésre egyaránt.

 

Külföldi vendég esetén ne feledkezzünk el tolmács biztosításáról. Lehetséges, hogy a partner hoz magával tolmácsot, ezt előre tisztázni kell. A tárgyalás sikere nagyban függ a tolmács szaktudásától. A külföldi vendégek között mindig ért valaki magyarul, ezért soha nem szabad megjegyzést tenni a vendégre. Ne meséljünk vicceket, mert azok értelmét nehéz visszaadni idegen nyelven.

 

Ami a tárgyalás előtti feladatokat illeti, tudjunk meg minél többet a tárgyaló partnerünkről. Szerezzük be a szakmai életrajzát, háttér-információs anyagokat. Legyenek készenlétben azok a munkatársak, akik a vezető segítségére lehetnek a tárgyaláson. A tárgyalópartner jelenlétében tilos a főnököt vagy a vállalat más beosztottját a keresztnevén szólítani. Aki magunk között Pista, az a tárgyaláson a cégünk vezérigazgatója.

 

Egy vezető soha ne korholja a beosztottját mások előtt. Ha valamilyen kifogása

van a munkával kapcsolatban, azt négyszemközt beszélje meg. A női vezetőnek elsősorban a rangja az elsődleges szempont, hivatalos ültetési rend készítésekor ezt kell figyelembe venni.

 

Ha tárgyalásra megyünk, ne üljünk az ajtóval szemben lévő fotelba vagy székre, mert az mindig a vendéglátó helye. Női tárgyaló partner panaszolta: úgy ültették a tárgyaló asztalhoz, hogy szemébe sütött a nap. Ezáltal volt egy holttér és nem látta minden tárgyaló partnerét. Egy másikat a vendéglátó alacsonyabb székre ültetett, valószínűleg ezzel kisebbségi érzést akart kelteni benne. Ez az üzletasszony akkor azt mondta, hogy másik székre kíván ülni, mert ez zavarja őt.

 

Ne feledjük el, hogy vannak nyelvi tabu témák, melyek szinte minden országban érvényesek: nem illik érdeklődni partnerünk magán élete és jövedelmi forrása felöl. Tabu téma az is, hogy valaki kire szavaz.

 

Legyünk mindenben mértéktartóak, vonatkozik ez a hangerőre, az étel- és italfogyasztásra és az öltözködésre egyaránt.

 

Hölgyek figyelmébe ajánlom: étkezés után soha ne az asztalnál sminkeljenek, ez magánügy. Fáradjanak ki a mosdóba vagy egy másik helyiségbe és ott hozzák rendbe magukat.

 

Akik munkakörüknél fogva ügyfelekkel, üzleti partnerekkel, külföldiekkel kerülnek kapcsolatba, azoknál az öltözködés nem magánügy. Az öltözködés tükrözi az illetőnek magával és másokkal szembeni igényességét.

Sokan gondolkoznak azon, hogy mit jelent az alkalomhoz illő öltözködés.

 

Azt jelenti, hogy meg tudjuk találni a fokozatosságot a munkahelyi viselettől az estélyi megjelenésig, mind a ruházkodás, a smink és az ékszerviselet vonatkozásában.

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2014. március 17. hétfő, 14:07