Bevezetés a gasztronómiába |
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin | |||
2009. július 06. hétfő, 20:43 | |||
A gasztronómia görög eredetű szó, melynek jelentése ínyencség, az étkezés művészete. További jelentése a szakácsművészet, az ínyesmesterség, tágabb értelemben pedig a terítés, a felszolgálás művészete és az étkezés kultúrája. Vajon ki volt Magyarországon az első protokollfőnök?
Valószínűleg az a főudvarmester, aki Mátyás király udvarában a ceremóniákért volt felelős, egyben az udvartartás feje volt. Szigorú volt az udvari rangsor, amely ekkor már régóta külön tudománynak számított. Mátyás király udvara eleinte magyaros volt, példát szolgáltat a protokoll fejlődésére, mert a király étkezéseinél eleinte szabad asztalt tartott, a részvétel tehát viszonylag kötetlen volt. Beatrix nápolyi királylány volt a második felesége, aki mellett beállt az előre elrendezett szertartásos és fényes lakomák divatja. A díszebéd ültetési rendjét már a főudvarmester, a protokollfőnök szabja meg és az ételeket is főurak szolgálják fel. Az erdélyi fejedelmek idejében a konyha olyan gasztronómiai kultúrkincs, melyhez hasonló négy vagy öt lehet még a világon. Honnan ez a rendkívüli vendégszeretet? Valószinüsíthetően a sokféle nép, vallás és kultúra hasznos egyesülése formálta ki ezt a nagyszerű konyhai tudományt, amely ma is rabul ejti az ínyenceket. A százötven éves török hódoltság túl nagy idő ahhoz, hogy észrevétlen maradhasson a gasztronómiai kultúrában. A törökök kiverése után a magyar pusztákon végigutazó ember számára az egyetlen menedék a csárda. A bográcsban főzött egytál ételek, a nyársonsültek, a kemencében készülő tészták, mind-mind a csárda kultúrából átöröklött ételeink. A fentiekből látható, hogy hosszú évszázadokon át a régi és új formák együtt élnek a vendéglátásban. A hazánkba látogató vendégek alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz, de a kulturált vendéglátáshoz hozzátartozik az is, hogy vegyük figyelembe a külföldiek speciális igényeit is.
|