Nagy várakozással tekintettem a program elé, ugyanis a klasszikus zeneművek hangszerei közé bekerültek a dobok, a basszusgitár és olyan egyéb hangszerek, amelyek eltérnek a megszokottaktól.

Az előadott zeneművek Novák Anikó és Takáts Róbert szerzeményei voltak. Számomra érdekes volt Bach egyik művének – a 156-os kantáta nyitótételének – feldolgozása, amelynek dallamát elsősorban az f-moll csembalóverseny 2. tételéből ismeri a közönség.

A Tánc című zenemű vérpezsdítő dobszólóval indult, ami teljesen szokatlan a klasszikus zenében, mégis oda illőnek éreztem.

A Sahara c. zenemű keleties hangvételű volt, melynek hallgatása közben különböző képek jelentek meg előttem, mint a sivatag, tevekaraván vonulása, homokdűnék, majd szép mozgású, táncoló nők.

A műsor végén a Taverna c. szám hangzott el, fergeteges dobszólammal, míg a közjátékokban hangszerszólók csillantak meg a nagy egészben, a vidám alaphangulatban.

Novák Anikó szerzeménye életszeretetet, játékot, derűt, pergő tempót, életörömöt nyújtott át a már tomboló hallgatóságnak. Ez volt a TAVERNA.