Számtalanszor jártam munkám során a bámulatbaejtő, gyönyörű épületben, ami Steindl Imre tervei alapján 1885-1904 között épült, s ami sok heves politikai vita és csatározás színhelye.
 

 

 

 

 

"A hazának van már háza,
Ott áll büszkén
Égre törvén
Fiainak nagy munkája ..."
Váradi Antal: Országház

A Parlamentet évente több ezer látogató keresi fel. A vendégek csak a biztonságtechnikai átvizsgálást követően léphetnek be. Itt nem illik turistaként viselkedni, ez nem múzeum, hanem munkahely. Éppen ezért turisták csak meghatározott időben látogathatják és a kijelölt útvonalakon haladhatnak, kísérettel. Nem illik hangoskodni és a lépcsőkre leülni, a látogatók legfeljebb a konferenciateremben és a társalgóban lévő pamlagon foglalhatnak helyet. Tilos rágógumizni. Ha a felelőtlenül eldobott rágógumi beleragad a szőnyegbe, azt csak költséges technológiával lehet kitisztítani. Dohányozni is tilos. A szőnyegbe taposott hamu, egy-egy elejtett csikk vagy cigarettaparázs okozta égési nyom megmarad a drága szőnyegekben. Ha valaki illetlenül viselkedik, kivezetik az épületből.

Sokan nem tudják, hogy a Parlamentben szabad fotózni és videofelvételt készíteni. A magyar turisták többnyire nem hoznak fényképezőgépet, s amikor ez kiderül, sajnálkoznak. A külföldiek bezzeg fotóznak mindent, amit csak lehetséges, különösen a japánok, az ázsiaiak. Ahogyan az idegenvezetők tréfásan mondják, a keletiek húszan negyven kamerát hoznak, a magyarok meg egyet sem. A japánok a díszlépcső alján megkérik a magyar idegenvezetőt, készítsen róluk felvételt. A csoport odaáll, és mindenkinek a gépét el kell kattintani a sorban. Ezt eljátszák a főlépcsőházban, a díszlépcsőcsarnokban, a volt felsőházi, ma kongresszusi teremben, a szónoki emelvény előtt.

A határ közeléből érkezők néha énekelni szeretnének a Parlamentben. Ezt többnyire csak hétvégén engedélyezik, máskor zavarhatja a munkát. Egy alkalommal felvidékről érkezett turistacsoport énekelte el a magyar Himnuszt a kupolacsarnokban. Az amerikaiak kifelé menet meghallották ezt, visszafordultak és tapsviharban törtek ki. Milyen jó lenne, ha minden magyar ember egyszer meghallgathatná a Himnuszt a Parlament épületében.

A külföldiek, akik nem tudnak magyarul, nagyon szomorúnak érzik nemzeti énekünk dallamát. Aki érti a szöveget, ismeri e kis nép történelmét, az nem lepődik meg ezen. Amikor felcsendül a Himnusz, lélekben a magyarok együtt éreznek, felállnak, és ez az összetartozás megható hangulatot idéz elő. Sajnos a Himnusz nem védett nemzeti jelkép - nem rendelkezik róla a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeiről és azok használatáról szóló törvény -, ezért megtörténhet, amint azt egy parlamenti képviselő mondta, hogy egy bárban dzsesszes feldolgozására ledér nők lejtenek.

A protokollfőnök rémálma, hogy magas rangú vendég ünnepélyes fogadásakor a zenekar nem a megfelelő himnuszt játssza. Jónéhány évvel ezelőtt a Magyar Népköztársaság elnöke az egyik afrikai országba érkezett. Amikor kiszállt a repülőgépből, az ünnepélyes fogadására megjelent zenekar belekezdett az "Ádám, hol vagy..." kezdetű slágerba. A jelenlévő magyar diplomaták azonnal leállíttatták a zenekart.

Dél-Amerikában, Paraguayban az a szokás, hogy a nemzeti Himnuszt a jelenlévők mindig énekelik is, nem csak hallgatják. Amikor a Külügyminisztérium Göncz Árpád köztársasági elnök utazását készítette ott elő, a magyar szervezőktől megkérdezték, hogy a Himnusznak van-e szövege. Hogyne lenne, válaszolták a magyarok. Rendben van, amikor a zenekar elkezdi játszani, akkor szíveskedjenek énekelni, hangzott a határozott felszólítás. A baj abból lett, hogy a zenekar nem abban az ütemben játszotta a Himnuszt, ahogyan nálunk szokás, így a magyarok nem tudták tartani az ütemet. Ráadásul kevesen voltak, és többen csak tátogtak. A paraguay-i Himnusz szerzője magyar származású. Francisco José Debali elég pattogó ritmusú zenét komponált. Amikor felcsendült az első ütem, a magyarok azt hitték, operettmuzsikába kezdett a zenekar, majd teljes hangerővel rázendített vagy száz paraguay-i.

Zászlóhasználat

A szélben szabadon lengő lobogó nagyon megkapó látvány, különösen ha számunkra fontos a jelentése. Strasbourgban az Európa Tanács épülete előtt meghatottan néztem fel a magyar zászlóra.

Az államokat, illetve az egyes nemzetek polgárait zászlók jelképezik. Az állami zászlót csak az állam, annak tisztvégviselői, hivatalai jogosultak használni, mig a nemzeti zászlót az ország minden polgára. A legtöbb helyen - így nálunk is - a kettő ugyanaz, néhány ország azonban különbséget tesz közöttük.
Jelenleg Magyarországon a címerrel ellátott zászló nem állami zászló. Az Alkotmány szerint a magyar zászló egyenlő szélességű, vörös, fehér és zöld színű vízszintes sávokból áll.

Az utóbbi néhány évben több országnak megváltozott a hivatalos elnevezése, és a zászlók új motívumai is politikai mondanivalót fejeznek ki. Az udvariasság alapvető szabálya, hogy erre naprakészen ügyeljünk.

1992 tavaszán egy nagy vegyipari gyár iráni küldöttséget várt. Egy műhímzőipari szövetkezettel legyártatták Irán zászlóját. A megrendeléshez a hetvenes években kiadott atlaszt vitték magukkal, amelyben Iránnak a sah idejében hivatalos, oroszlánnal és felkelő nappal díszített zászlója szerepelt. Csakhogy 1980 óta egy, az iszlám fontosságát jelképező zászlót használnak. Elképzelhető, milyen szerződést kötöttek volna, ha azt a zászlót helyezik a tárgyalóasztalra.
Az egyik ázsiai országból vártunk vendégeket. A távolkeleti ország társadalmi berendezkedése megváltozott, így nemzeti zászlójuk is módosult, ezt azonban nem tudtuk.



A delegáció érkezését megelőző napon az illető ország nagykövetségének diplomatája a hivatalban járt, hogy egyeztessük a programot. Szót ejtettünk a nemzeti zászlóról is, mert azt a tárgyalási asztalra szántuk a magyar zászlóval együtt. Ekkor hívta fel a figyelmünket a diplomata arra, hogy a zászlójukból egy elég jellegzetes motívumot elhagytak. Azonnal telefonálgatni kezdtünk annak reményében, hogy valaki kölcsönadja egy-két napra az illető ország zászlóját - reménytelenül. Ekkor a diplomatának mentőötlete támadt: bontsuk ki a felesleges motívumot a zászlóból, vasaljuk át és akkor nyugodtan az asztalra helyezhetjük. Nem volt más választásunk.

Vannak általános szabályok:

egy nemzeti zászlót nem szabad egy másik alá felvonni, nem lehet egy rúdon két zászló. Ha több zászlót vonnak fel egy helyen, mindegyiknek azonos méretűnek kell lennie, azonos hosszúságú rúdon. Nemzetközi rendezvényeken a zászlókat általában az országok angol nevének sorrendjében vonják fel.

Ha csak két zászlót kell elhelyezni, akkor a vendéglátó ország zászlója kerül a szemlélő bal oldalára. Ha a zászlók csokorban helyezkednek el, akkor a saját zászlót kell a csokor közepére helyezni. Amikor a nemzeti zászlót egy ceremónia részeként fel- vagy levonnak, azt minden jelenlévőnek kísérnie kell a tekintetével. A katonai egyenruhát viselők tisztelegnek, a civilek csak felállnak.A férfiaknak le kell venniük a kalapjukat, de a nőknek nem.

Konferenciák, nemzetközi tárgyalások, szerződések aláírása alkalmával szokás a küldöttségek hovatartozásának jelzése az asztalon elhelyezett kisméretű zászlóval. Ezeket mindig a tárgyaló asztal két végére kell tenni, hogy ne takarja el a tárgyaló feleket.

Ha a vendég egy nemzetközi szervezet képviselőjeként van jelen, akkor függetlenül a nemzetiségétől, a szervezet zászlóját kell elhelyezni az asztalon. Gépkocsin a vendég zászlaját mindig a menetirány szerinti jobb oldalon, a fogadó államét a bal oldalon tűzik ki. A nagykövet gépkocsiján csak akkor van zászló, ha ő is benne ül, másként leveszik róla.

Aki nem biztos abban, milyen zászlót kell használnia, tanácsot kérhet a Külügyminisztérium protokoll főosztályától. A színek hasonlósága miatt gyakori a zászlócsere: a magyar zászlót az olasszal, a franciát a volt jugoszláv zászlóval keverik. Véletlenül se vonjuk fel fordítva egy állam zászlóját, mert lehet, hogy ezzel egészen más ország zászlóját kapjuk!

Budapesten évekkel ezelőtt egy nemzetközi konferencián tévedésből megfordították a csehszlovák zászlót, ami így Malaysia egyik szövetségi államát, Sarawakot jelképezte. A szervezők észre sem vették, és nagyot néztek, amikor egy úr a recepción a sarawaki küldöttséget kereste, mondván: kint leng a zászlója.

Egy nemzeti zászlót nem szabad ágyazásra, takaróként vagy ruhaként, reklámozási célra használni, megjelölni, megjegyzésekkel ellátni vagy bármit hozzákapcsolni. A régi, elhasználódott zászlót méltóságteljes módon, például égetéssel semmisítik meg.