Egy általam tisztelt katolikus püspök azt mondta nekem egy alkalommal: a protokoll olyan mint a kétélű penge. A protokollal nagyon meg lehet sérteni embereket és nagyon meg lehet tisztelni valakit.
A Vatikánra csak utalni lehet, ez világi kifejezés, önmagában nem használják. Egyháziasabb az Apostoli Szentszék elnevezés.
A protokoll szerint a hölgyek előtt bemennek a püspökök, kivéve a főrangú hölgyeket. /pl. királyi felség, miniszter asszony, a köztársasági elnök és a miniszterelnök felesége stb./
Kérdésemre, az alábbiakat mondta el a Római Katolikus Egyházban az alábbi precedencia és megszólítási rendről:
A Pápa, Róma püspöke Őszentsége, ha róla beszélünk. Megszólítása Szentséges Atya.
Bíborost hívjuk eminenciás úrnak. Tehát az eminenciás úr megszólítás csak a Bíborosnak jár ki és a Máltai Lovagrend Nagymesterének. Megszólításkor profán az, ha csak Bíboros urat mondunk. Helyesen: Igen tisztelt Bíboros úr, Mélyen Tisztelt Bíboros úr.
Ő mindenki felett van, a Szentszékhez tartozik, kettős állampolgársága van.
Tehát, a Bíboros úr a rangokat tekintve az eminenciások között foglal helyet.
Állami protokoll esetén az államot képviselők után közvetlenül következik.
A pápai nuncius az rendszerint érseki rangban van.
Érseket, püspököket excellenciás úrnak szólítjuk, de használható a monsignore megjelölés is.
A püspököt mint az adott terület legmagasabb egyházi képviselőjét kell megtisztelni az excellenciás rangjának megfelelően, természetesen mindig figyelembe véve az adott rendezvény jellegét, annak szervezőjét, házigazdáját
A katolikus egyházban - ha semmit nem tudunk, - a főtisztelendő megszólítás minden felszentelt papnak kijár.
A protestáns egyházi személyek, a lelkészek nem papok. /Legyenek bár evangélikusok, reformátusok, unitáriusok, adventisták vagy valamilyen protestáns kisegyházhoz tartozók./ Továbbá a lelkész nem celebrál misét, hanem istentiszteletet tart, amelynek a legfontosabb része a prédikáció. Az áldozás helyére a protestáns egyházakban az úrvacsora lépett. Oltár is csak az evangélikus templomokban található, a reformátusokban úrasztala van.
A minősítő vizsgát tett református teológiai hallgatók már egyházi személynek számítanak, ezért hivatalos megszólításuk levélben a "Tiszteletes XY Asszony/Úr".
A felszentelt lelkészek megszólítása levélben "Nagytiszteletű Asszony/Úr". Szóban "tiszteletesnő /tiszteletes asszony/ úr" is lehet a megszólításuk.
Ha a ranglétrán felfelé haladunk, a lelkészeket az esperesek, majd a püspökök követik. Mindannyiuk megszólítása a "Főtiszteletű Asszony/Úr. Szóban egyszerűen csak "esperes asszony, püspök úr".
Ha református egyházi személlyel beszélünk, de a beosztásáról nem tudunk semmit, a legegyszerűbb, ha önözzük.
Az eddig leírtakból megállapítható, hogy az egyházi hivatalok megnevezése és megszólítása felekezetenként változó, így pl. az evangélikus "espereseket" szuperintendenseknek hívják.
A "/fő/tisztelendő" megszólítás protestáns egyházi személyek esetében mindenképpen kerülendő.
Problémák, amiről nagyon ritkán esik szó:
Egy katolikus püspök panaszolta, hogy „formális leveleknél nem gondolkodnak a másik elméjével. Meghívót küldenek, a napot is megjelölik, de az órát nem.” Ráadásul a meghívó szövege a következő: Tisztelettel meghívjuk a rendezvényre Önt és kedves feleségét, vagy kedves családját. Elképesztő udvariatlanság.
Levélbeli megszólításnál lefelé vonatkozó jelzőket nem teszünk ki. Pl. Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr helyett: Tisztelt Államtitkár Úr. A tárca nélküli miniszter is Tisztelt Miniszter Úr. A segédpüspök levélbeli megszólítása Tisztelt Püspök Úr.
„Öltözködés templomban, gyülekezeti helyeken:
A templomban – legyen az székesegyház, zsinagóga, mecset, kápolna, shinto szentély vagy buddhista wat – a liturgián /egyházi szertartásrend/ kívül mindenképpen egy közösség szent helye.
Ha ki van írva, hogy tilos fotózni, ott ne fotózzunk. Esetleg engedélyt lehet kérni, ha erre van lehetőség.
A hely iránti tiszteletet magatartásunk és öltözetünk egyaránt tükrözze.
Vannak öltözködési előírások, amit ezeken a helyeken illik betartani. Hiányos öltözetben egyetlen szent helyre sem szabad bemenni. A velencei Szt. Márk téri előcsarnokban működik az Illemtani Biztonsági Szolgálat. Erre azért van szükség, hogy a magukról megfeledkezett turisták bermuda-shortban, strandpapucsban, atlétatrikóban ne menjenek be.
További példák:
- a keresztény templomokban a férfiak leveszik a sapkát és a kalapot, tehát fedetlen fővel tartózkodnak a helyszínen
- déli országok katolikus templomaiban a nők befedik a fejüket
- zsinagógába kipát vagy kalapot kell a férfiaknak felvenni
- férfiaknak félmeztelenül, rövid nadrágban tilos bármely szent helyre bemenni
- nők túlzottan kivágott blúzban, shortban, forrónadrágban, átlátszó tüllruhában stb. sem mehetnek be
- az iszlám világ mecseteiben vagy a buddhista országok kolostoraiban, templomaiban le kell venni a lábbelit.
A lényeg az, hogy az öltözködés frivolságát /ledér, tiszteletlen, kegyeletsértő / mellőzni kell, de ennél is fontosabb a viselkedés, a magatartás. Tilos hangoskodni, tiszteletlenül és gátlástalanul viselkedni. Fagylaltot enni, zacskóból sült burgonyát majszolni, cukorkát ropogtatni stb. A mobiltelefont is ki kell kapcsolni.”
|