Egyre többször hallható a televízióban, hogy a külföldi nagykövetségek részére levélbomba küldemény érkezik. Bár vannak modern eszközök a küldemények átvizsgálására, de a jó szándékú emberek számára szinte felfoghatatlan ez a mélyen elitélendő cselekedet.
Néhány évvel ezelőtt egy történetet írtam arról, hogy mit tegyünk, ha levélbombát tartalmaz a boríték. A történetnek vannak tanulságai, de szerencsére ez egy derűs történet, ezért érdemes elolvasni.

   
Évekkel ezelőtt kaptam egy ajánlott levelet a hivatalba címezve egy olyan afrikai országból, amelyik akkortájt veszélyesnek minősült. Feladó nem volt a borítékon. A nevemre címezték, s.k. felbontással.

Akkor még nem volt sok fogalmam a levélbombáról, de arról már hallottam, hogy normál postai küldeményként is érkezhet.

Óvatosan megtapogattam, forgattam a levelet. Elég vastag volt. Arra gondoltam, teszek egy próbát. Bedobom a páncélszekrénybe, gyorsan rácsukom az ajtót. Robbanjon ott, ha akar. Vártam. Nem történt semmi. Maradj ott! – gondoltam magamban. Kivettem a zárból a kulcsot.

Másnap reggel, amikor kinyitottam a páncélszekrény ajtaját, megint megláttam a levelet. Kivettem. Arra gondoltam, olyan mozdulattal dobom el, mint a bumerángot. De hirtelen arra gondoltam, vigyázat, ez sem jó! Vissza ne jöjjön! Eszembe jutott az a vicc, amit egy külföldi vendég mesélt: „ha levelet kapsz XY nevű városból, küldd vissza azonnal a feladónak!’ Visszaküldtem volna magam is, csak nem tudtam, kinek és hová.

Harmadnap elhatároztam: lesz, ami lesz, ezt a levelet én felbontom. Elővettem a papírvágó kést, elfordítottam a fejem, hirtelen feltéptem a levelet és eldobtam mindent a kezemből. A papírvágó kés nagy csörömpöléssel jobbra, a levél balra esett. Óvatosan felemeltem a borítékot a szőnyegről. Kivettem a levelet.
Így kezdődött:
                                                  Kedves Kati!

Akkor jutott eszembe, hogy fél évvel ezelőtt írtam valakinek ebbe az országba egy levelet, amit diplomáciai postán juttattam el az illetőnek. Erre kaptam választ.

A mai világban azért nem ajánlom, hogy gyanús levél érkezése esetén ezzel a módszerrel lássanak hozzá egy levélbomba hatástalanításához. Egyes terrorszervezetek nagyon kifinomult módszerekkel dolgoznak, ezért jó lesz vigyázni.

A levélbomba érkezhet normál postai küldeményként, készítője által megfigyelt postafiókba, postaládába helyezve, vagy küldhetik megbízottal. Gyanús levél érkezése esetén mindig ellenőrizze, várt-e küldeményt erről a címről, ismeri-e a feladót. Gyanús lehet a címzésre jellemző nagy pontosság, a nyomtatott írás, kivágott, ragasztott betűk használata, a saját kezű felbontásra való utalás, speciális nyitási instrukció a borítékon /például nyilak használata/, a feladó feltüntetésének elmaradása vagy visszakereshetetlen megjelölése, valamint a postai bélyegzőlenyomat felismerhetetlensége.

A küldemény mérete nem szokványos, súlya a méretéhez képest nagy, általában három milliméterrel vastagabb, súlypontja nem a mértani középpontjában van, átragasztott, átkötött, a külsőleg biztosított kötöző zsinór a küldemény belsejébe vezet, a boríték szennyezett, olaj-zsírszerű folt található rajta, a borítékon átlyukasztás látszik, túl merev, illata jellegzetes /keserű mandula, marcipán stb./.

Ha kétségei merülnek fel a küldeménnyel, annak tartalmával kapcsolatban, a feladót /ha meg van jelölve / fel kell hívni és meg kell győződni arról, hogy tényleg ő küldte-e a levelet. Gyanú esetén ne kísérletezzen a felbontással, értesítse a tűzszerészeket és bízza azt a szakemberre. Inkább riasszák őket fölöslegesen, semmint baj történjék! Amíg a tűzszerész járőr a helyszínre nem érkezik, a gyanús küldeményt elkülönített helyiségbe, konténerbe kell elhelyezni, és őriztetni kell. Az őr azonban akkora távolságot tartson, hogy egy véletlen robbanás ne okozhasson sérülést.

Nem szabad a küldeményt mechanikai terhelésnek kitenni /összehajtogatni, dobálni, más tárgyakat ráhelyezni/. Egyes levélbomba típusok nedvesség hatására, a hirtelen hőmérsékletváltozásra és bizonyos frekvenciájú zajra is működésbe léphetnek. Magyarországon gyanús küldemények észlelése esetén a fővárosi vagy a megyei rendőr-főkapitányságok ügyeletét kell értesíteni.

Nagyon remélem, hogy a jól végződő történet végére érve, az Olvasó levonta a   következtetéseket és soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy ezeket a tanácsokat, a gyakorlatban is alkalmazza.