4. rész Ceremónia - www.protokoll-info.hu - Dr. Vámos Lászlóné Protokoll szakértő weboldala
4. rész Ceremónia PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szűr Krisztina stylist-oktató   

 

Klasszikus stílus

 

A szmoking az esküvő klasszikus férfiruházata. Amerikában született a Tuxedo Golf Club 1889-es bálján, ahol egy merész dandy viselte frakk helyett. Angol neve innen lett tuxedo. Miből alakult ki?

 

Az angolok a vacsora után visszavonultak dohányozni, s ehhez lecserélték kényelmetlen frakk-kabátjukat egy másfajta felöltőre, a dinner jacketre. A kontinensen a darab újdonságnak számított, s rendeltetésének megfelelően elnevezték szmokingnak. A klasszikus szmoking, mely hegyes reverrel vagy sálgallérral készül, soha nem megy ki a divatból. Ma igen divatos, kétsoros változatban is létezik, és a reverje szélesebbé vált. Ma, hasonlóan a party zakókhoz, slim-fit, azaz karcsúsított formában is létezik. Ennek köszönhetően a szmoking már régen nem az a nagypapis, uncsi öltönytípus, amit annyira utálnak az urak felvenni.

 

A hölgyeknek igazi divattervezői kihívás, hogy a menyasszonyi ruhához akár arany, zöld, vagy pasley mintás csokornyakkendőt és spanyolövet komponáljanak.  A szmoking reverje – azaz tükre – fényes, szatén bevonatú, és a nadrágszáron - a külső varráson - szatén csík, a galon fut végig. Ezzel talán válaszoltunk is a kérdésre, hogy milyen nadrágokkal hordhatjuk a szmokingot: csak a sajátjával! A szmoking szmokingként született és így is hal meg a szekrényben. (Még a frakk hasonló nadrágját sem tudjuk viselni, mert annak dupla galonja van!) Az ing fehér vagy tört színű, hozzá mindenképpen spanyolöv és csokornyakkendő, vagy alternatívan mellény dukál. A spanyolöv főleg jó alakú uraknak ajánlott, de legfőképpen csak akkor illendő, ha a szmoking kivágása magas. Mikor mit kell előírás szerint hordani hozzá? Amennyiben mély a zakó kivágása, a mellény kötelező – ahogyan az öltönyöknél, itt sem szép a kibuggyanó ing mellrész. A szmoking időtlen, jó alakot csinál, és olyannyira klasszikus, hogy nem is tűnik fel a násznépnek – szóval kiváló keret a feltűnőbb esküvői ruhákhoz. A rövid és bohókás, vagy habosan romantikus ruhákon kívül mindenhez passzol a moderntől a királynői viseletekig. A csokornyakkendő lehet a ruha alapszínéből, vagy utalhat rá: például vanília anyagú csipke ruhához jól megy a tompa arany brokát. Csokornyakkendőt köthetünk saját kezűleg, de manapság az előre megkötött, az ingnyak alatt elbúvó gumiszalaggal, kapoccsal becsatolható változat az elterjedt.

A frakk fensőbbséges alapdarab: attribútumai az „időtlen, férfias, emelkedett stílusú”. Hozzá hófehér piké mellény, fehér frakking frakkgombokkal, mandzsettával passzol igazán, és emelkedett körökben elmaradhatatlan a fekete cilinder. A frakkhoz fehér – soha nem fekete – csokornyakkendő és fekete lakkcipő passzol. A kiegészítők miatt a frakk költséges holmi, tehát ha nem invesztálunk mindenbe, inkább hagyjuk – a frakk a mindent vagy semmit viselete! A XVIII. század közepén alakult ki egy angol lovagló-rockból, melynek elülső szárnyait a láb szabadabb mozgása érdekében visszavágták, valamint hatott rá az akkori, visszagombolt szárnyú egyenruhakabát. Az Angliából származó polgári divatnak megfelelően egyszínű szövetből, díszítés nélkül készült gallérral és kihajtóval (frac à l'anglaise). A biedermeier korig sötét színű nappali öltöny, a XIX. század közepétől kizárólag alkalmi öltöny volt, leginkább feketében.

A stylisthoz intézett kérdések között néha felbukkan, hogy vajon begomboljuk-e a frakkot? A válasz egyszerű. A jó méretezésű frakk elől nem ér össze: eleganciáját az adja, hogy a pikémellény egy keskeny függőleges sávban kibukkan, és alul is túllóg a frakk kabáton. A frakkon ferdén elhelyezve általában 4-6 db díszgomb van, de ez csak aláhúzza a szabásvonalat, a rever hegyességét.  Nos, ha azt hinnénk, hogy hasonlóan az elegáns öltönyviseléshez, az alsó gombot nyitva hagyjuk a mellényen, szintén tévedtünk – az elegáns viselet lényege a feszesség, nem ritkán „páncél” hatás. (Ez a „gomb-nyitva-hagyás” tradíció öltönyök esetében is félreértés, lebutított változata az elegánsan hanyag viselkedési normának: lényegében csak akkor hagyjuk nyitva az alsó gombot zakón és mellényen egyaránt, ha a szabása elég hosszú, azaz ha leülünk, begombolt állapotban felgyűrődne a ruha. Ha rövidült a mellény vagy zakó, ill. trendy szabása miatt magasan – pocakon - van az utolsó gomb, a feszes hatás megtartása végett az összes gombot begomboljuk!)

A frakkhoz igen pompázatos menyasszony illik: akár krinolinos, kövekkel kivarrt, uszályos, hosszú fátylas ruha is társulhat hozzá. Ha nem megfelelő a ruha, a frakk lejátssza a színpadról, ami igen kellemetlen volna. A szmoking testvére, csak lazább kiadásban, a fehér dinner jacket, mely táncestélyek és külső helyszínes esküvők dísze. Szmokingnadrággal és ízlés szerinti színű – a díszzsebkendőhöz passzoló - spanyolövvel és csokornyakkendővel „tálalhatjuk” a koktélpartin is, de alapvetően a nyári esküvők elmaradhatatlan társa. Ha eszünkbe jut a fenti öltözékekhez a nyakkendő vagy a plasztron, gyorsan felejtsük el – ki van zárva! Az emelkedett és pompázatos női megjelenés kelléke a kesztyű is, melynek viselésére szintén gyakran rákérdeznek. A kesztyű manapság természetesen hosszú: vagy a könyök fölé, vagy egészen hónaljig ér. (A kiskosztümös rövidebb kesztyű kora 50 éve lecsengett.) Készülhet sztreccs szaténból vagy sztreccs csipkéből is. Mivel poliészter alapanyagú, esküvői vállfaja hófehérben létezik, törtebb színt nem találunk, ami kizárja a nemesebb alapanyagú, törtebb színű ruhákhoz való társítását. Amennyire elegáns és a kezeket nyújtó, ruhát kihangsúlyozó viselet, annyira kényelmetlen is: nem illik levenni például evésnél. Mivel ékszert sem illik rá tenni, a jegygyűrűt sem húzhatjuk fel rá, valószínűleg nem is a kesztyűs ujj méretére készült. Alternatívaként láttam egy mutató ujjra húzott félkesztyűt, de ebből kulturált designt még nem láttam – minden esetben csicsás, túlzó kellék volt csupán. Gyakori kérdés, hogy színes cipő vagy szandál megengedett-e. Nos, ha a ruha alja is színes, akkor megfelelő egy azonos (!) színű, csináltatott szatén cipő, azonban a lila virág, lila cipő fehér ruhával erőltetett és nem is csinos: a lábra vonzza a tekintetet, miközben a csodás arcot kéne néznünk. A szandál alapvetően protokoll-ellenes viselet. Ott kezdődik a probléma, hogy kiemelt ünnepségeken harisnyát illik viselni, azonban az ujjakat láttató szandálba nem illik harisnyát húzni, még erősítés nélkülit sem. A másik gond, hogy a szandál, mivel a lábujjakat megmutatja, alapjában sem illendő. A protokoll lazulásával, megengedővé válásával azt mondhatjuk, nyári esküvőre, hangsúlyozottan fiatalos és modern ruhához megfelelhet a szandál is, tökéletes pedikűrrel, nagyon decensen stílusban tartva – köves vagy selyem szandál is képbe jön akár.

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2012. május 24. csütörtök, 05:32