Nemes holmik tárolása |
![]() |
![]() |
![]() |
Írta: Szűr Krisztina | |||
Hogyan tegyük el?
SELYMEK Az eredeti selyemanyag szakadékony és hamar elszíneződik, ha más anyagokkal érintkezik. Fénynek kitéve megfakul. Tehát akasztva, tömör ajtós szekrényben tartsuk a selyemruhákat, puha vállfán, és tegyünk rá - például anyagból - finom takarót. Lazán, nem más ruhadarabok közé préselve - nehogy valami zipzár vagy fémgomb kihúzza - tároljuk. A selyemsálakat lazán hajtogatva, száraz helyen, papírdobozban tároljuk. Speciális tisztítóban kell tisztítani, csak a keverékek (és bélés nélküliek) moshatóak hideg vízben. (Erre nézvést a bevarrt címke mindig ad utasítást.) De megvan az esély arra, hogy összeugrik, zsugorodik, vasalhatatlan lesz a ruhadarab, mert elveszti finom impregnálását.
BŐR ÉS SZŐRME A bőr hamar megnyúlik, gyűrődik! Ha más tárgyaknak nekinyomódik, az örökre meglátszik rajta. Plusz probléma, hogy nem szereti a száraz levegőt, mert zizegősen törékeny hatású lesz. Ezért néha finom krémmel töröljük át, ez tisztít és zsírosságot is ad neki. (Erre leginkább valami finom hidratáló kézkrém ajánlott, a cipőápoló túl tömény, viszkózus.) Akasztva, teret engedve neki, tároljuk, és ne műanyag, hanem valami anyag zsákba húzzuk bele. Ha nem költünk háztartási zsákra, egy törülköző vagy lepedő is megteszi. A bőrkesztyűnél ügyeljünk arra, hogy szépen kihúzogassuk, ne mint egy labdát gyűrjük be a fiókba - külön-külön kis zsákot adjunk rá! Meleg hatására a szín ereszthet, nem hiányzik a kék kesztyűn egy piros csík! A szőrmebundák bőre szintén hamar kiszárad, ami a halála. Aki igazán luxus módra szeretné ápolni, szezon végén beadja nemes bundáit a szőrmeszalonba, ahol állandó hőmérsékleten, megfelelő páratartalomban, garantáltan molymentesen tárolják. Szezon előtt „fel lehet fújatni”, ami annyit tesz, hogy permettel felborzolják a szőröket, így friss, újszerű lesz. Ezt otthon is megtehetjük picit kisebb hatásfokkal: vagy a régi módszerrel, amikor is a szűz hóra szőrrel lefelé belevágjuk a bundát és utána gyorsan megrázzuk, vagy némi arcpermettel megfújkodjuk és aztán a teraszon meglóbáljuk fejjel lefelé. (A permet nem lehet vizes, csak porított!) Ez vonatkozik a kucsmákra, de akár szőrmekeppekre, szőrmeszegélyekre is. Önálló, bevált fejlesztésem, hogy a direkt loncsos, hosszabb szőrszálakat, ha megnyomódnak a szekrényben vizes kézzel vagy finoman hajzselével megborzolom: kiváló tartásuk lesz, és csodás struktúrájuk. Soha ne műanyag tokba tegyük a szőrmét, mert abban nem lélegzik. A szőrmét igencsak kedveli a moly: levendulát, kémiai molyirtót mindig tegyünk a közelbe. A bundát otthon mindenképpen pamuthuzatban tároljuk, lazán, nem megnyomva a holmit és nem is megtömve vele a szekrényt. A szőrmestóla egy párnahuzatnak is örül, amiben a szekrény aljára tesszük pihenni...
SZŐRÖS ANYAGOK A cashmire, angóra, mohair közkedvelt, de igen nehezen tárolható és tisztítható termék. Amennyire mi nők imádjuk a gyapjúszerű, pihe-puha termékeket, annyira kedvelik a molyok is, tehát a molyriasztásra készülhetünk. Tárolására három szabály vonatkozik: lazán, hűvösben, fénymentesen. Mindig csak egy-egy pulóver fölé tegyük a szőrös kis csodát, mert ha rápakolunk, lenyomódnak, megtörnek a szőröcskéi! A párnahuzatot ő is megköszöni, legjobb darabonként tárolni. A tisztítása vagy speciális kémiai úton történik, de ha vagányak és körültekintőek vagyunk, a hideg vízzel, kézzel finoman meglögybölést, majd kinyomkodást (nem lógatva, nem nyújtogatva, vigyázat!) és törülközőn természetes úton-módon (nem radiátor közelében) való megszárítást túl szokta élni. A tusoló vagy sampon a legjobb, kis koncentrátumban, öblítő nélkül. Mikor száradni tesszük, húzzuk formára, mert a természetes szálak filcesednek, összeugranak. A pulcsik közé kerülhet selyempapír is.
TOLLAK Ha láttunk már kényes cuccot, akkor a toll az. Messze kevésbé strapálható, mint amikor egy szárnyasból állt ki. Hamar törik és molyosodik! (A téli mínuszfokok kiváló alkalmat adnak egy éjszakai lógatással a teraszon az összes kis állatka kinyuvasztására!) Gyakran még kis tetvek is vannak rajta. A kalapot, toll legyezőt legjobb önálló dobozban tárolni. A tollszegélyes komplét - hasonlóan más kényes holmikhoz - nem szorosan más holmikkal, a szekrényben lógatva, saját pamut huzatban, a tollas ujjakat, dekoltázst eligazgatva tegyük el. A kiszáradás neki sem tesz jót, úgyhogy a melegebb szoba helyett a hűvösebb tájakra tegyük el. Ugyan kevésbé kényes, a különböző boákat is inkább papírdobozban, finoman feltekerve, hűvös helyen tároljuk. Már kaphatók nagyon helyes, nőcis dobozkák, ezek a szekrény tetején párizsi szalonhangulatot varázsolnak a szobába. Ha egyszer szétnyomódott a toll, nincsen olyan módszer, amivel formába hozzuk - mivel vizezni vagy vasalni ugyebár nem lehet. Szóval, ennek tudatában pátyolgassuk.
Ne higgyük, hogy bizsu és bizsu között nincsen különbség! A merevített, vázra felszerelt ékszert mindenképpen saját dobozban kell tárolnunk, nehogy megtörjön. Pláne akkor ez a módszer, ha más kis díszek, pld. pillangók, virágok stb. vannak rajta: ezeket nem szabad megnyomnunk. Az ékszert érdemes elrakás előtt lemosni - ha nincsen rajta olyan dísz ami ezt kizárja-, hogy ne kezdje ki a fém részeket.
TÜLL ÉS HALCSONT Az alsószoknya anyaga általában műszál és valamiféle merevítő technika együttese. Az egyik fajta alsószoknya a krinolinos ruhákhoz szerkesztett műanyag abroncsos típus, ami olyan, mintha több sor hullahopp karika alkotná. Ezt összelapítva kiválóan tárolhatjuk a szekrény hátában, állítva, vagy lógatva. A többsoros tüll fodor merevítette alsószoknya már más tészta. Recsegősen merev, hamar megtörik. Térfogata reménytelenül nagy és nem lehet hajtogatni. A legjobban akkor járunk vele, ha a ruha alatt, ugyanúgy lógatva, a szekrényben bőven helyet hagyva neki, tároljuk. Hordás előtt meglóbázzuk, a fodrokat meghúzkodjuk, helyre igazítjuk. A korzettek műanyag halcsontjai is kényesek: azért, hogy nehogy kibökjék az anyagot és hogy ne törjenek meg, nagy dobozban - például használaton kívüli csizmaskatulában - fektetve tároljuk őket. A hajtások közé kerüljön selyempapír.
IGAZGYÖNGY Egy gyöngysor hosszú évekig ugyanolyan marad, mint újkorában, akár több generáció hölgyeit is díszítheti a családban. Persze csak akkor, ha a viselője kellő gondoskodással bánik vele. A gyöngyszem elveszti fényét, megcsúnyulhat, ha nem vigyáznak rá. Az ékszer mindig rendszeres ápolást igényel! A gyöngysorokat pár évente szakemberrel át kell fűzetni, és szakemberek által használt tisztítófürdőben kell megtisztítani - otthon ezzel ne próbálkozzunk. A gyöngyszem fényének elvesztése a helytelen használat mellett a viselőjének bőrével függhet össze, amely olyan anyagokat választ ki, amelyek a gyöngyre agresszívan hatnak. Ezért a gyöngysort minden viselés után egy puha, tiszta ronggyal át kell finoman törölni. Esetleg - ha ragacsos lett - finoman hideg vízben, folyékony szappanban is átmoshatjuk, majd finoman megtörölgetjük. A gyöngyöt viselni kell, mert feltétlen szüksége van a levegővel való érintkezésre, és mivel természetes anyagú, a bőr páráját is örömmel hasznosítja. Veszélyforrások: A savakkal nagyon elővigyázatosnak kell lenni, a gyöngyöt védeni kell a kozmetikumoktól. Krém, hajlakk, hajápolószerek, parfüm egyáltalán ne érje, mert elveszti fényét, leválik az opalizáló felső réteg! (Előbb parfümözzünk, majd utána tegyük fel a gyöngysort.) A gyöngyöt napozásnak, erős fénynek (az ablakban, tálkán tartott gyöngynek annyi!) és hosszú fürdőzésnek kitenni nem jó. A gyöngyös gyűrűket otthon vegyük le, ne ebben süssünk-főzzünk! A sós víz különösen árt a gyöngynek. Kerülni kell az erős tisztítószereket. Más ékszerrel együtt tárolni és viselni nem szabad, mert a kemény ékszerek megkarcolhatják: tanácsos a gyöngyöket külön, kis puha tasakban tárolni. Az opálos felületű maillorca-i vagy halpikkelyből kivont bevonatú gyöngyre mindez ugyanúgy vonatkozik, a színjátszó bevonattal készült gyöngysorok esetében pedig a karcolódás veszélye lehet cikis: ezeket is egyenként, ki szütyőben tároljuk. Legjobb a bőr, mert természetes anyag és véd is, de a selyem is jó, ha máshoz nem nyomjuk hozzá a benne megbúvó láncunkat.
PAILLETTES RUHÁK A gyöngyözött, kövezett, hímzett vagy paillettes ruhák mindig újra divatba jönnek, sokszor nagy mennyiségű felvarrt díszként hollywoodi fénybe burkolják a „kis hableányt”. Az ilyen öltözékek esetén a mosásnál tévhit, hogy ki kell fordítanunk őket. Hiszen így a túloldali paillette-sorokkal összeakadva, egymást koptatva mosódnak. Persze a mosás inkább lavórban vagy kád alján, hűvös vízben történjen, finom lapogatással, mint mosógépben. Törülközők között nyomkodjuk ki - a világért ne csavarjuk! - majd fektetve vagy még vizesen fellógatva szárítsuk. A Tisztító nemtörődömsége valószínűleg nagyobb kárt tesz benne. Hordás közben és nem megfelelő tárolás esetén megkopnak a lemezkék színei, erre akkor is számítanunk kell, ha elővigyázatos gazdik vagyunk. A legjobb, ha olyan darabot veszünk, ami nem szoros és nem izzadjuk be. (Már csak azért se legyen szoros, mert a pikkelyek véresre csiszatolják a bőrt.) A paillettes ruhák tárolása olyan, mint más kényes daraboké: a ruhákat pamut ruhazsákban, a kicsiket párnahuzatban tegyük el. Egymásra hímzett vagy gyöngyözött holmit soha ne tegyünk: még a cérnákat is elvághatja.
KALAPOK Vegyek vagy ne vegyek esküvői kalapot, kérdezik az örömanyák. Aztán ha vesznek, utóbb csak néznek, hová tegyék - a különben - nem kis darabot. Akár szövet-, akár szizálkalaphoz van szerencsénk, fontos a kalapdoboz, vagy egy háborítatlan szekrénypolc a tároláshoz. Egymásra csakis azonos alapanyagú és fejrészű kalapokat tegyünk, közé kerüljön selyempapír. Az angóratompból készült kalapot hordás után finoman, bársonykefével kezeljük. Illesztgessük el a tollakat, díszeket. Ha megnyomódott a kalap, azt gőz felett lehet újra formára húzni, azonban ezt éppen úgy bízzuk szakemberre, mint a szűkítést vagy tágítást, amit szintén szívesen elvégez egy kalapszalon.
TOPÁNKÁK A női cipőknek több fajtája felsorolható, a lakktól a finom bőrön át a selyemig és más anyagokig. A legelterjedtebb fajta a bőr cipők, melyek ápolásakor a kiszáradást meg kell akadályozni. Mikor szezon végén eltesszük, finoman hajlítgassuk vissza eredeti formájára, tömjük ki az orrát, feszítőt is rakjunk bele. A bőrtalpú cipőkre védőtalpat tegyünk. A talpát elrakáskor mossuk le, a bőrt ápolószerekkel kezeljük. Sima bőrnél a kézkrém is megfelel, nem kell drága ápoló! A lényeg, hogy az elvesztett nedvességet visszapótoljuk. A lakkbőr hamar törik, a járás miatt azonnal kis repedések keletkeznek benne, így speciális olajos simogatást igényel. A havas, esős szezonokra víztaszító, impregnáló és ápoló bevonatot is vigyünk fel a cipőre. A kevesebb azonban több: ha túlápoljuk, vagy rossz anyagot választunk, sokszor csúnya fehér máz, „kiütés” keletkezik a cipőn. Pár év után a cipő színével megegyező cipőpaszta is jöhet, hogy a színe megújuljon! A bőrtalpakat - főleg a peremen - zsírosabb krémmel is ápolhatjuk, így újra sötét, újszerű lesz. Ma sok a műanyag cipő, melyekre szintén saját ápolószerek vannak. Ne féljünk tőlük: soknak bőr belseje van, kényelmes kiképzése. Az anyagból készülő topánkáknak sok hátránya van. Ha a lábunkra lépnek a heves menyasszonytánc során, utána nem lehet lemosni. Finoman száraz ronggyal megdörzsölhetjük, ettől a sima piszok le szokott jönni. Vizet ne használjunk, mert átüthet a belső réteg és sárgás foltok, mintha rozsda lenne, jelennek meg a cipőn, vagy felhólyagosodik a selyem. Bizonyos impregnálók a selyemcipőre is alkalmasak, ezzel befújhatjuk az igénybevétel előtt. A több fajta anyag összeragasztása általában nem állja ki a több éves tárolás próbáját: a rétegek szétválnak, kirepednek, színüket vesztik: ne reménykedjünk abban, hogy ez ellen tehetünk és ne óvjuk túl, mert akkor majd új cipőt dobunk ki. A velúr bőrök az utolsó jellemző alapanyag: a lábunkat megtipró elefántok nyomát mindenképpen radírral tüntessük el. A lemosás örökre taccsra vágja cipőnket, hiszen lelapítja finom szőreit. Persze a velúr vagy nubuk cipő rövidebb élettartamú, a hordás során szalonnásodik. Impregnáló, védő réteget tegyünk rá, és a színét felfrissítő speciális ápolást is néha megköszöni.
![]()
|
|||
Módosítás dátuma: 2009. december 11. péntek, 14:17 |