Luca-napja, Luca-napi alakoskodás, lucatök, Luca-szék, Luca-napi hiedelmek….. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint Luca-napjához.
Luca-napja rendkívül gazdag hazánkban boszorkányos hiedelmekben. Szent Lucának nálunk is volt a középkorban kultusza, de a XVI. század után ez elhomályosult. Annál gazdagabbak a "boszorkányos" Lucához fűződő hiedelmek.
A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban a Luca napja a legjelentősebb (december 13.). Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik fonni, szőni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén.
Egy asszony mégis dolgozott, megjelent neki Luca és azt kérdezte:
- Mér' dolgozol máma? Nem tudod, hogy ma Luca van?
- Arra gondoltam, hogy mire a Luca ideér, addig én elvégzem a szövést.
A Luca bizony előbb odaért és azt a kicsiny kis darabkát, az egy méterre való szövést már nem tudta az asszony elvégezni, mert Luca közben összekuszálta a szövést.
Luca büntetésből a fonóasszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját. Dél-Dunántúlon ma is a legéletteljesebb szokások közé tartozik a tyúkok termékenységét előmozdító palázolás, a tréfás pajzán mondókák főként a tyúkok termékenységére vonatkoznak és tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni.
"Luca napján sok mindent megcsináltunk, hogy szerencsing legyik /szerencsénk legyen/ az aprójószághoz. Éjjel, 12 órakor megpiszkafáztuk a tyúkokat, hogy jól tojjanak. Ha nem vót tojás, azt montuk: nem jól piszkafáztunk! Az ősszel eltett ágas-bogas, fijas tingirit / tengeri, kukorica / Luca napján reggel és karácson másnapján etettük meg, hogy sok legyik belőlük, jól szaporoggyanak:
Pipi, pipi, pipikéim,
Gyertek elő picikéim!
Fijas tingirimet adom,
Tik meg nekem tojást attok….
Így hívogattam az eresz alá, a reggeli etetisre. Darált napraforgóval apró pogácsákat sütöttünk, hogy a tyúkok sokat tojjanak. Legalább hét féle magot szórtunk nekik Lucakor. Körbe szórtam nekik a tingirit, mikor etettem:
Szent Luca, abroncsba szórt kukorica!"
A nők általában tollat fosztottak ezen a napon, hogy a tyúkok könnyen tojjanak.
A Luca-napi szokások közt meg kell emlékeznünk a Luca-napi alakoskodásról.
A Luca-alakoskodó főként fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Népszokásként megfigyelhető volt, hogy fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok arcukat belisztezik, vagy fehér tüllkendőt tesznek, hogy felismerhetetlenek legyenek. Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették. Az Ipoly menti falvakban még a tyúkokat is megpiszkálták.
Luca néha büntet, néha ajándékoz. A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is "meszelték", hogy ne legyenek kiütésesek. Az arcukat fátyolszerű anyaggal takarták be.
Szokás még lucatököt is készíteni. Szem-, orr- és szájnyílást csinálnak a tökön, belülről gyertyával kivilágítják és az ablakhoz teszik, hogy a házban lévőket megijesszék.
A boszorkányok felismerésére készül az ún. Luca-szék, amelyet Luca napján kezdik készíteni. A Luca-szék készítője mindennap dolgozik valamit úgy, hogy éppen karácsony estéjére készüljön el, vasnak nem volt szabad benne lenni, az ékeket bükkfából faragták. Kerek szék, három lábbal. Azt tartják róla, hogy az, aki karácsony éjjelén, az éjféli misén erre ül, felismeri a falu valamennyi boszorkányát. A boszorkányoknak szarvuk volt, de azt csak a lucaszékről lehetett látni. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székről szóló babonás történeteket.
Ha valami munka nehezen készül, azt mondják: "Na, ez is olyan nehezen készül, mint a lucaszéke"!
"Későn készül mint a Luca széke" - írja Dugonics a Példabeszédek I. kötetében.
Katona József Luca széke címmel színdarabot is írt.
A Luca-napi hiedelmekben más országok is igen gazdagok. A december 13-ához fűződő képzeteknél elsősorban a rejtett vagy nyilvánvaló fényszimbolikára kell utalnunk, hiszen a középkorban ez volt a leghosszabb éjszaka, legrövidebb nap időpontja. A protestáns Svédországban a hajában gyertyákat viselő "Luca-menyasszony" testesíti meg a napfény, a világosság visszatérésére irányuló reményeket.
Dél-Európa katolikus országaiban, különösen Itáliában Szent Lucia, a szembetegségek gyógyítója, akinek neve, kultusza, ikonográfiája az újra visszatérő fényre utalnak.
Az egyház nem véletlenül helyezte szűz vértanújának, Luciának ünnepét éppen erre a napra, hiszen a név a lux "fényesség" származéka. December tizenharmadik napja a Gergely-naptár életbelépte (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumi eredetű mondás szerint szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja. Ez az archaikus néphagyományban, amely a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli, igen jelentős időpont. Ebből érthető tehát, hogy Luca napja méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait,
próbatételeit is!