A cím annyiban megtévesztő, hogy Finnországban ennél is sokkal több tó található.

Ha valaki üzleti ügyben vagy hivatalos delegáció tagjaként utazik Finnországba, akkor ajánlatos tájékozódnia az ottani illemszabályokról és a helyi szokásokról.

Ha finn vendégekkel kerülünk kapcsolatba, akkor a magyar „persze” szóról két dolgot érdemes tudni. Ez a szó nem szalonképes a finnek előtt. Nem fognak vérig sértődni, ha magyar szövegkörnyezetben meghallják ezt a szót, az viszont rosszalló pillantásokat válthat ki, ha két magyar egymástól nagyobb távolságban állva beszélget, s az egyik kérdésére a másik azt kiabálja vissza, hogy „persze”.
Másrészt baráti társaságban vagy oldottabb együttlét esetén e nyelvi érdekesség jó beszédtémát jelenthet. Más ilyen jellegű szó létezéséről nincs tudomásunk.
 
Üzleti partner esetében – amíg közelebbi kapcsolatba nem kerülünk vele – ne érdeklődjünk családja hogyléte felől, fizetéséről pedig később sem. Sportról, időjárásról, a természetről nyugodtan beszélhetünk, ha valamivel ki akarjuk tölteni a tárgyalások közötti időt. A finnek egyébként nem kifejezetten beszédesek és sem a hivatali, sem az üzleti életben nem szeretik a „tiszteletköröket.” 
 
Finnország esetében külön kihangsúlyozandó a pontosság. Inkább érjünk oda megbeszélt találkozó színhelyére öt perccel korábban és sétáljunk egy kört a ház körül, semmint hogy öt percet késsünk. Egy telefonhívásnak Finnországban van olyan súlya, mint egy levélnek, vagyis ahogy egy levélre illik válaszolni, úgy a távollétünkben hagyott telefonüzenetre is a lehető legrövidebb időn belül kell válaszolni. A finnek általában nem mondják, hogy azonnal szeretnék megkapni, amit kérnek tőlünk, a kérést azonban illik mihamarabb teljesíteni. Tapasztalni fogjuk, hogy ők is ugyanígy járnak el.

Az asztali viselkedés témakörében van egy finn szokás, mely hazánkban nem ismert: pohárköszöntő elhangzásakor a poharat megemeljük mindkét szomszédunk felé, majd ivás után, a pohár letétele előtt ugyanezeket a mozdulatokat megismételjük. A koccintás nem annyira elterjedt Finnországban, mint Magyarországon, viszont ha koccintanak, akkor ezt sörrel is megteszik.

Néhány jó tanács szaunázóknak: szinte minden vállalatnak van szaunája, ezért az üzletembereket a finn vendéglátó nagy valószínűséggel meginvitálja a szaunába. A szaunázás a kötetlen együttlét színhelye, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szaunában szívesen vennék, ha valaki széles jókedvében hangoskodik. A szaunakályha locsolása a házigazda tiszte, az ő megkérdezése nélkül ne locsoljuk a vizet. A szaunázást követő étkezés és italozás alatt nem szokás már nyakkendőt és zakót viselni. Amennyiben hölgyek is vannak a társaságban, úgy a férfiak és nők felváltva mennek a fürdőbe. Nagy megtiszteltetés, ha az üzleti partner elhív a lakására, s még inkább az, ha otthoni szaunájába invitál.
 
Tapasztalataink szerint férfiember számára az egyik legjobb ajándék az ital. Természetesen valami szép megjelenésű üvegben, esetleg díszcsomagolásban. /Ha valaki Finnországba italt kíván bevinni, akkor feltétlenül nézzen utána a vámszabályoknak!!!/

Komolyabb ajándékként szokás adni magyar porcelánokat, népművészeti, illetve képző- és iparművészeti alkotásokat, közepes ajándék lehet egy CD vagy könyv.
Apróbb szóróajándékoknál is érdemes arra ügyelni, hogy ne bolti tucatárú legyen, tehát egy vállalat esetében pl. egy tollon legyen rajta a cég logoja. Finnországban a férfiak és a nők nagyon sok tekintetben egyenjogúak, s a finn nők büszkék is erre. Így esetleg sértő lehet bármi olyan ajándék, ami a nők házimunkájára utal, pl. egy szakácskönyv.