Őfelsége II. Margit, 1997-ben negyedszázada lépett trónra. Ez alkalomból Koppenhága fényes ünnepségsorozattal köszöntötte a királynőt.

II. Margit 1953-ban, tizenhárom éves korában lett trónörökös, miután a dánok népszavazással elfogadták, hogy nő is trónra léphet, ha az uralkodónak nincs fiúgyermeke. IX. Frigyes előrelátótan készítette fel lányát az uralkodásra, aki tizennyolc évesen már részt vett az Államtanács munkájában. Az alattvalói körében rendkívül népszerű királynő jogot, filozófiát, politikai tudományokat, régészetet, művészettörténetet és közgazdaságtant tanult a leghíresebb európai egyetemeken. Nemcsak bőkezű művészetpártoló, hanem maga is tehetséges festő.

Néhány évvel ezelőtt magyarországi programja során látogatást tett Mezőkövesden. A delegáció, a királyi vendégek és az őket kísérő szervezők különvonaton tették meg az utat. Az állomásról a protokollos, Réti István előresietett, hogy mindent ellenőrizzen.

Nagy tömeg várta a királynőt a falumúzeum előtt, sokan felöltötték a mezőkövesdi népviseleti ruhát. A protokollos megkérdezte, vajon tudnának-e énekelni. Kórusban igennel válaszoltak. Vagy nyolcvanan kiléptek a sorból: kicsik, nagyok, fiatalok, nagypapák, nagymamák, csodálatos népviseletben. Amikor a királynő kiszállt a gépkocsiból, szívből jövő dalra fakadtak, meghatva a királynőt.

A vendégek a különvonattal továbbutaztak Debrecenbe. Onnan a protokollos ismét előrement a Hortobágyi Csárdához, ahol az ebédet tervezték. Még Budapesten elkészíttette és indulás előtt a táskájába tette a gyönyörű díszes hártyapapírra írt menükártyákat. Az étteremben vette észre, hogy  a táskát a menükártyákkal a különvonaton felejtette. A vonat addigra vagy száz kilométerre lehetett Debrecentől. Amikor erre rájött, csaknem sírva fakadt: elképzelhetetlen a díszes teríték a két nyelven megírt menükártya nélkül!

A protokollos körbejárta a különtermet, benézett a konyhába. Valamit keresett, maga sem tudta, hogy mit. Csak azt tudta, hogy a menükártya dolgát valahogyan meg kell oldania, mégpedig azonnal. A gazdasági udvarba érve meglátott egy ősz hajú, kék szemű, harcsabajszú, mokány embert, kalappal a fején, fekete hosszúszárú csizmában. Az öreg fejszével fát vágott.

-         Jó napot kívánok! – szólította meg a bajba jutott protokollos.

-         Adjon Isten! – volt a válasz.

A protokollos ekkor bemutatkozott. Azt mondta, hogy ő a magyar királyi protokollos / ilyen rang ugyan nincs Magyarországon, de a cél érdekében a lódítás bocsánatos bűn a protokollban/. Az öreg közölte, hogy ő meg a Józsi bácsi.

-         Aztán tudja-e kend, hogy rövidesen itt lesz a dán királynő?

-         Tudom.

-         Tud-e kend régies rigmusokban regölni?

-         Tudok.

Na, ez az én emberem, gondolta megkönnyebbülve a protokollos, Józsi bácsi lesz a menükártya! Megmagyarázta az öregnek, mire gondol, s tenyérbe csaptak. Nem sok idő volt már. Józsi bácsi kitisztította gyorsan a csizmáját, felöltötte legszebb népviseleti ruháját és szalagot kötött a kalapjára.

A királynő és kísérete asztalhoz ült. Senki nem tudta, mi következik. Józsi bácsi kiállt az étterem közepére, s aztán rázendített, így valahogy:

-         Üdvözöllek téged, Királynőm! Én leszek a Te menükártyád!

Kitört a nevetés. Józsi bácsi jól megcsavarta, megcifrázta a szavakat, valahogy így, hogy:

A tarka-barka szarka hozta a levest, amit kapsz, s melynek neve: Újházi tyúkhúsleves.

A dán királyi tolmács teljesen belezavarodott, képtelen volt fordítani a kacskaringós szöveget. Segítségére siettek a hosszabb ideje Magyarországon élő dán vendégek, kórusban tolmácsolták a cifra szöveget a királynőnek, miközben dőltek a nevetéstől. Józsi bácsi kifogyhatatlan volt az ötletekből, minden ételsor előtt még vőfélyrigmust is mondott, s folytatta tovább:

Az ákom-bákom mákosom, most hozza neked, királynő a mákosrétest! De választhatod a túrós, vagy almásrétest is!

Máig sem sokan tudják, hogy a kétnyelvű, hónapokig csináltatott pergamen menükártyát akkor elvitte a különvonat. 

Részlet: Nyolc miniszter volt a főnököm, protokoll a gyakorlatban című könyvemből.