A bemutatáshoz harmadik személy segítségét vesszük igénybe, vagyis az ismerkedést egy közös ismerős közvetíti. A társasági életben a kapcsolatteremtés igen gyakori formája, a hivatalos életben a protokoll nélkülözhetetlen eleme.

Társaságban történő bemutatásnál a házigazda vagy a háziasszony mutatja be a vendégeket vagy a később érkezőket a már ott lévőknek. De tartózkodni kell a bemutatástól ha azt tapasztaljuk, hogy a bemutatandó felek közül valaki ezt nem akarja. Viszont ha már mindenki bemutatkozott és nem tudtuk megjegyezni valakinek a nevét, akkor nyugodtan rákérdezhetünk ismét a beszélgető partnerünktől.

Ha végképp nincs, aki bemutasson, s mi valahol be akarunk mutatkozni, igyekezzünk ezt úgy megtenni, hogy ne véljenek tolakodónak.

Üdülésnél nem kell feltétlenül mindenkinek bemutatkoznunk, de akikkel két héten keresztül egy asztalnál fogunk étkezni, azokkal illik megismerkedni.

A bemutatás és bemutatkozás hajdanában a felső körökben bonyolult szertartás volt. A dolog ma lényegesen egyszerűbb, s ennek eredményeként gyakran kötnek személyi ismeretséget. Jan Drdáról, a kiváló cseh íróról forog közszájon a következő anekdota: Az írószövetség klubjában beszélgettek egy este. Sokféle emberről esett szó - Drda mindegyiket ismerte. Nevek hosszú sora hangzott már el, mire az író sóhajtva így szólt: "Ha jól meggondolom, már annyi ismerősöm van, hogy már nem is ismerem őket." /Burget-Kovácsvölgyi, 1959/

Érdekesség a nagyvilágból

A hollywoodi filmiparnak köszönhetően mindnyájan ismerjük a bronzbőrű magas, amerikai indiánt, aki feltartja előrefordított tenyerét és azt mondja, "hau". Ahogy azt minden iskolás gyerek tudja, így üdvözölték az indiánok a sápadtarcú telepeseket.