Bírák, ügyészek, ügyvédek hivatali öltözéke: a TALÁR. Ennek viselése a legtöbb európai országban középkori hagyományokra nyúlik vissza. A talár földig érő, elől végig nyitott,nyaknál összekapcsolódó, általában vastagabb anyagból készített köpenyszerű ruhadarab, amelyet rendes öltözet fölé vesznek fel.
Az angolszász világban az élet több területén is nagy mértékben elterjedt viselet, elsősorban azonban a bíróságokra jellemző. De ugyanígy szokásos diákkolégiumokban, egyetemeken, nálunk mint egyházi viselet is megjelenhet.
A talár színe, fazonja és viselési módja nagyon változatos lehet. Leggyakoribb szín a fekete, de például a német alkotmánybírák bíborvörös, a skót főbírák gesztenyebarna, az izlandi bírák pedig fehér csíkozású sötétkék talárt viselnek. Gyakori a talárokon a színes szegély, ami megkülönböztető jellegű. Szokásos hozzá a fehér ing, csokornyakkendő; a német bírák a fekete talárhoz és fehér inghez gyakran kötnek fehér színű nyakkendőt.
Nyugat-Európában a talárhoz tartozik a kerek bírói sapka, a „barett” is, amelyen sokszor bojt vagy pompon van. Franciaországban már csak hivatalos ünnepségeken viselik, Ausztriában pedig csak az ítélet kihirdetésénél teszik fel. Az olasz bíró „barettje” a rangjának megfelelő szegéllyel van ellátva, a spanyol ügyvéd pedig a tárgyalóteremben csak a bíró engedélyével teheti fel.
Svédországban, Svájcban a talár viselése nem kötelező. Nálunk úgy tartják, hogy a talár felöltésével a bíró jelképesen is magára veszi az ítélkezés felelősségét.
A két világháború közötti Magyarországon a sötét öltöny és a nyakkendő a bíró hétköznapi viseletének számított, a nagyobb nyilvánossággal járó ügyekben ennél ünnepélyesebben kellett öltöznie / a hivatalon kívüli megjelenését a társadalmi elvárások szabályozták; a kesztyű és a keménykalap hozzátartozott a bíró utcai viseletéhez/.
A jogászok eszményképe dr. Óriás Nándor elvárta a joghallgatóktól, hogy még vizsgázás közben is fehér kesztyűben jelenjenek meg. A magyar bírói kar kötelező eleganciája az ötvenes évek elejére szertefoszlott. A nyakkendők lekerültek, a sötét öltönyök lassacskán elkoptak.
Egyesek a TALÁRT-t szóhasználatukban összekvereik a tógával. Ismeretes, hogy a tóga római eredetű, könnyű anyagból készült, a testen körülcsavart és a vállon átvetett ruhadarab. A 18. század debreceni diákjai és tanárai az akkor kötelezően viselt talárjukat „ tógának „ nevezték, talán innen származik a két ruhadarabb nevének összekeverése.
Megállapítható, hogy a hazai gyakorlatban a talár viselése nagy mértékben elterjedt már. A talár viselése nem egyszerűen öltözködési kérdés, a talár az szimbólum. A talár felöltésével a bíró jelképesen is magára veszi az itélkezés felelősségét. Tiszteletet ébreszt, komolyságot kölcsönöz. Egyes foglalkozási köröket külsőleg jellemez, egységesít, és ugyanakkor praktikus szempont, hogy viselőjük nem az utcai ruháját hordja, akármikor egy mozdulattal egységes kifejező öltözetet biztosít.
199O tavaszán a magyar Alkotmánybíróság bírái sötétkék talárban jelentek meg a nyilvánosság előtt. Alig egy évvel később a Legfelsőbb Bíróság /ma Kúria/ bírái fekete talárt öltöttek magukra. Ezeket a pillanatokat akár törénelminek is nevezhetjük, hiszen a magyar bíróságoknál – néhány felvidéki szabad királyi város bírósága kivételével – a talárviselet sosem volt divat.
|