A református egyház

A református teológiai templomszemlélet szerint a templomnak családi hajléknak kell lennie.

"Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek
az én nevemben, ott vagyok közöttük."
(Máté evangéliuma 18,20)

A kiöblösödő középtér kereszttengelyében áll az Ige hirdetésének fontosságát kiemelő szószék az Úr asztalával, szemben a presbiterek ülőhelyével. A hívek padjai két oldalról, családias közvetlenséggel fogják össze az igehirdetés és az úrvacsorai közösség helyét. Az Úr asztala a református templom elengedhetetlen tartozéka, szerény méltósággal áll az Isten Háza közepén.

Az Úr asztalát művészi hímzésű terítőkkel takarják le A református istentiszteletnek lényeges és soha el nem hanyagolható feltétele az Isten igéje, ezért legelőször a Szentírás kerül az Úr asztalára.

A Biblia a református ember számára Isten élő üzenete, amely az egyén és a közösség számára az élethez szükséges összes törvényt és útmutatást, valamint ígéretteljes evangéliumot, az Isten szeretetéről szóló örömhírt tartalmazza.
Az úrvacsora jelentése szerint a híveket Krisztussal és egymással testvéri közösségbe hívja.

Az úrvacsorában való részvétel által a hívő Krisztus áldozatában, tehát a bűnbocsánatban és az örök életben részesül. Bűnbánó alázattal és reményteljes várakozással járulhatnak a hívek az Úr asztalához. A református úrvacsora kiszolgáltatásának kellékei a kenyérosztótányér, az úrasztali kanna és az úrasztali kehely vagy újabban kis kelyhek.

Az úrvacsorai istentisztelet két jegye - az osztás sorrendjében - kenyér és a bor, általában egy-egy hívő család felajánlása. Úgy illik, hogy lehetőleg vörösbor és fehérkenyér kerüljön az Úr asztalára. A közelmúltig falun a kenyeret a gyülekezet tagja sütötte egy-egy alkalomra. Az úrvacsora kenyerét az ünnep előestéjén vagy reggelén a lelkész szeli fel. Az úrasztalára a kenyér javát használja fel, a legmagasabb, legszebben sült középső részt, a többit levágja.

A megmaradt hasáb alakú darabról lemetszi az alsó és a felső héját, közé visszahelyezi az ujjnyi széles, 10-15 cm hosszúságúra vágott szeleteket, majd tálcára - régebben abroszra - téve elhelyezi az úrasztalán. Ebből tesz elegendőt a kenyérosztótányérra, ahonnan az Úr asztalát körbeálló vagy körbejáró híveknek, mint atya a gyermekeinek ad egy-egy megtört darabot a kenyérből és egy-egy korty bort a kehelyből. Az úrvacsorai asztal fontos kelléke a bor tárolására szolgáló kanna, amelyből a gyülekezet gondnoka vagy presbitere mindig utántölt a kehelybe.

A református egyház püspökeit és teológiai professzorait a "Főtiszteletű", lelkipásztorait pedig a "Nagytiszteletű" cím illeti meg szóban és írásban egyaránt.

Különleges gesztusok, mozdulatok a református istentiszteleten nincsenek. Mindazonáltal az imádkozásnál az összekulcsolt kéz és lehajtott fő helyénvaló. A liturgia egyes elemei alatt a gyülekezet vagy ül vagy áll.
A református templomban a férfiak mindig fedetlen fővel jelennek meg.