Ha elég bátor, hogy maga mögött hagyja a hagyományos esküvői viseletet, választhat igazi virágot. A mirtuszból, narancsvirágból kézzel fonott virágkoszorú a régi korok fiatal, egyszerű menyasszonyainak stílusát idézi, akik lágy esésű fehér ruhában álltak az oltár elé.

A rózsadísz, akár eredeti virágként, akár fehér esküvői selyemvirág formájában, igen elterjedt elem. Minden olyan korszakban előkerült, mely a természetet és a nőiességet hirdette, gondoljunk csak a rokokó, biedermeier vagy szecesszió korára. Mivel a nőies fazonú ruhák kiegészítője, felbukkan az 1930-as, majd a 70-es évek viráglányainak hajában. Logikusan eltűnik a férfiasabb nők divatjából, például nyomát sem találjuk 1920-ban, 1950/60-ban vagy 1980-ban.

MIRE ÜGYELJÜNK? A bevezetővel már el is árultuk a lényeget: kifejezetten romantikus, lányosan rebbenő, finom stílusú öltözékekhez illik a virágdísz, főleg a rózsa. Természetesen arra ügyelnünk kell, hogy egy mintájában és díszítésében már tobzódó ruha mellé nem való, mert túlzó volna. A romantikus hatást pasztellszínű selyemvirággal húzhatjuk alá. Azonos selyemcsokor kerülhet az övre és a hajba is. Ékszerként a selyemvirág a gyöngyöt szereti, hiszen a fényesebb kövek vagy a fém hideg, túl konstruktivista hatású. Virágmintát készítenek paillette-ből is, ennek a hatása modernebb, de nem igazán esküvőre való.

MIHEZ VALÓ? Legszebb a selyemvirág egy lágy esésű csipkéhez, többrétegű organzához. Ha egyszerűbb szabású ruhát választunk, mindenképpen georgette, chiffon legyen, ahhoz is jól társítható a rózsa fejdísz. Az sem mindegy, hogyan tesszük fel: féloldalasan, fésűvel betűzve modernebb, míg pártaként szűziesebb, archaikusabb hatású.