4.rész Ráf |
Írta: Szűr Krisztina stylist-oktató www.stylestebook.hu | |||
Maga a szó a német Reif (ejtsd rájf, magyarosan ráf, azaz pánt) szóból származik, és “hajráf” összetételben használjuk legtöbbször.
A hajráf rugalmas, a fül mögött érintkezik a fejjel, és a fejtetőn áthaladva keretezi, a földre merőlegesen, az arcot. Lényegében a hajat az arcból visszatartó funkciója van, és leszorítja a fejtetőn lévő hajtérfogatot. Legtöbbször keskenyebb, mint a diadémok vagy tiarák. Funkciója végett, ha rugalmas anyagból készül, nem kíván külön csatolást, ha fémből készül, és nagyobb a súlya, a tiarához hasonlóan a hajba is befűzik integrált oldalfésükkel. Sok hajráf körben, a belső oldalon minitüskékkel rendelkezik, melyek belesimulnak a hajba. A legtöbb ráf teljes, látható félkörforma, de a tiarához hasonlóan el is bújhat egy része a hajban. Főleg akkor lehetséges elrejteni, ha a hajat kontyba teszik, és ebbe dugják bele fentről a ráfot. Bájos stílus lehet göndör hajban is, mintegy bújkálva a rakoncátlan tincsek között. Sok típusa létezik, lehet strasszos, gyöngyös, anyaggal bevont, virágdíszes, tollas. Lehet díszítve körben kövekkel és gyöngyökkel, de aszimmmetrikus is, amikor a ráf csak rögzítő szerepet játszik, és a rajta helyet kapó masni, szalma-, selyem- vagy strassz dísz kap hangsúlyt. Különleges formája az ún. dinnyehéj, mely általában szövetből készülő, közepén kiszélesedő hajráf, kalappótlék.
|
|||
Módosítás dátuma: 2012. február 15. szerda, 06:50 |