Nincs munkanélküliség, mert minden feladatot 3-4 ember végez. 

Egyébként rendkívül szorgalmas emberek, rizzsel és zöld teával egész nap dolgoznak. Kínai koldust az egész világon nem látni.

A kínai gyári vezetők nadrágszíj-bújtatóján különböző mennyiségű kulcs lóg, magyarázat: a fontos embereknek több kulcsuk van. A névjegyet két sarkánál fogva, enyhe meghajlás kíséretében illik átadni, az egy kezes átnyújtást lenézésnek tekintik.
A gyári kazánok rendkívül elavultak, gazdaságtalanok, a technológiai hőigény más módon is biztosítható volt, megszüntetési javaslatom mégis a gyári munkásigazgató heves ellenállásába ütközött. A magyarázat: a gőz kell a mindennapi rizsfőzéshez, a „rice cooking” egy szent dolog.

Az üzemi étkezde csak edzett gyomrúaknak való, ugyanis a levesekbe szinte mindent belefőznek, és ami nem ehető, azt természetes módon az asztalra köpik és otthagyják. A következő dolgozó a kezével széttúrja a maradékot,  és helyet csinál a tányérjának. Indiai kollégám, korábban büszkén mondogatta, hogy neki ázsiai gyomra van, őt nem zavarják ezek a dolgok, de amikor szembe került a valósággal, öklendezve kirohant.

A gyári WC is izgalmas dolog, van egy hosszú betonvályú, kb. 10-12 személyre és előtte egy kapaszkodó a guggoláshoz, akció közben csak a melled és a térded közötti rész van eltakarva. A helyiek közül még van, aki dohányzik is közben, sőt láttam egy munkást, aki zöld teát szürcsölt.

Ez egy komfortosabb változat

Zöldtea. Mindenki naponta több pohárral megiszik a teljesen átlátszó, vízszínű teából. Első nap én is ittam két pohárral, azt hittem a szívem kiugrik. /finoman fogalmazva, prostituált erős /

       
A fiatalok közül már többen beszélnek angolul, az amerikaiak előszeretettel adnak nekik angolszász becenevet, amit ők büszkén viselnek. Az én partnerem neve Mike volt, egyébként Liu-nak hívták.