Édesanyám főztje! Mit jelent számunkra a családi étkezés? Milyen étkezési szabályok voltak 1776-ban? - www.protokoll-info.hu - Dr. Vámos Lászlóné Protokoll szakértő weboldala
Édesanyám főztje! Mit jelent számunkra a családi étkezés? Milyen étkezési szabályok voltak 1776-ban? Nyomtatás
Írta: Hegyesi Andrea riporter kérdéseire válaszol dr.Vámos Lászlóné - Katalin   
2012. július 12. csütörtök, 19:56

A stúdióban

 

A Magyar Katolikus Rádióban 2012. július 15-én elhangzó beszélgetés az otthoni, családi étkezésről szól. Sokféle irodalmi mű olvasható e tárgyban, a riportban egyszerű megfogalmazásban igyekeztem elmondani azokat az ismereteket, melyeket magam részéről fontosnak tartok.


Ahogy telnek az évek az ember életében, egyre többet gondol a gyermekkorára, az otthon melegére és a meghitt közös családi étkezésekre, hiszen a legmeghittebb időtöltés az, amikor a családtagjainkkal együtt fogyasztjuk el ebédünket vagy vacsoránkat.

Igazi mély melegségre őszinte beszélgetésre van szükségünk nemcsak nekünk felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is. Őket is meg kell mindig hallgatni, mert nekik is vannak gondjaik.

Sajnos a mai rohanó élet nem kedvez az ilyen meghitt közös családi étkezéseknek, mert már reggel is különböző időpontokban távozik el a család otthonról. Este hasonló képen, különböző időpontokban érkeznek, így nehéz egy asztalhoz ültetni őket.  De ha mégis sikerül és együtt van este a család, akkor igyekezzünk megosztani szeretteinkkel az örömöket, és a problémákat is, mert

„ EGY JÓ VACSORA MELLETTI BESZÉLGETÉS BÁRKIT MEGBÉKÍT, és KÖZELEBB HOZ EGYMÁSHOZ”.

Ott vannak még  a vasárnapi közös étkezések. Ezt viszont tegyük mindnyájunk számára ünnepélyessé. Terítsük meg szépen. Mire gondolok még?  Egy kis virágdíszre, a kedvenc színekből összeállított étkészletre, ha vacsora akkor kisebb mécseseket helyezhetünk el az asztalra.

                                                      II.

.
A szép tálalás nagymértékben befolyásolja az étvágyunkat. A terítéskultúrát illeti: az egyszerű, hétköznapi étkezésekhez szükséges eszközök a következők:

Mindenkor tegyünk egy terítőt, zsúrabroszt az asztalra. Ma már lehet vásárolni könnyen tisztántartható anyagból terítőket, olyat, amit vasalni sem kell.

Attól függően, hogy milyen ételsort állítunk össze, az asztalra helyezünk egy lapostányért, egy mélytányért.

A tányértól jobbra helyezzük el a leveseskanalat, a kést, majd a tányértól balra a villát.

Ha még fagylalt, parfé vagy egyéb édesség kerül az asztalra, akkor a tányér fölé helyezzük a desszert kést, a desszert villát, esetleg a kiskanalat.

Amikor halétel kerül az asztalra, akkor lehetőleg halkés és halvilla kerüljön a tányér mellé. Ha nincs halkés, akkor sem nyúlunk a halhoz rendes késsel, hanem villával próbáljuk leemelni a haldarabot és óvatosan, kis darabokat együnk  belőle.

A vizespoharat a tányértól jobbra tesszük, ugyanígy a fehér és vörösboros poharakat is.

A kistányéron lévő salátát a tányértól balra helyezzük el.

TERMÉSZETESEN ennél többféle eszközzel is találkozhatunk elegáns  éttermekben, amelyek fontosak, mint a damaszt szalvéta, szalvétagyűrű,  couvert tányér, /kis méretű tányér a teríték bal felén / vajkés, csonttányér, mártásos csésze stb.

Vannak még különleges evőeszközök amellyel rákot, homárt, osztrigát, kagylót, fogyasztanak az emberek.

Ami tilos az étkezésnél, az a következő:

1.    A kenyérből két kézzel harapásnyi darabot illik letörni és azt bal kézzel a szájunkba helyezni.
2.    Ha sonkához, sajthoz vajat is fogyasztunk, a vajat a kenyérre falatonként kell kenni s nem az egész szeletet megvajazni.
3.    Ha csészében kapjuk a levest, akkor a kanalat ne hagyjuk a csészében, hanem a csésze alá helyezett tányérra kell tenni.
4.    Elsősorban gyerekeknek szoktuk azt mondani, hogy a levest nem illik szürcsölni, a kanalat nem szabad lenyalni.
5.    Saját evőeszközünkkel a tálból szedni vagy a sótartóból sót venni sohasem szabad. Lehet még az asztalon borsszóró is. Ha étteremben vagyunk és ezek az eszközök hiányoznak, feltűnés nélkül kérjünk a felszolgálótól.
6.    Ha az evőeszközt az abroszról felvettük, csak a tányérra szabad visszatenni. Amikor az étkezés közben szünetet tartunk, a villát és a kést a tányér két szélére fektetjük úgy, hogy nyelük ne érje az abroszt, szúró, illetve vágó élük a tányéron nyugodjon.  A villa és a kés nyelének ellentétes iránya azt jelenti, hogy az étkezést még folytatni kívánjuk.
7.    Ha a kést és a villát egymás mellett úgy helyezzük a tányérra, hogy végeik jobb felé állnak, ez azt jelenti, hogy befejeztük az étkezést.


                                                            III.

Milyen feladatok várnak ránk, ha vendégeket hívunk ebédre vagy vacsorára?

-    lélekben is készüljünk fel a vendéglátásra, legyen örömteljes a találkozás
-    a vendégeket hívjuk fel legalább tíz nappal előbb telefonon, mondjuk meg az időpontot és az alkalmat, írásban is küldhetünk meghívót
-    ha nem jártak még nálunk, magyarázzuk el a pontos útvonalat
-    HA VALAKI NEM TUD ELEGET TENNI A MEGHÍVÁSNAK, AZT FELTÉTLENÜL IDŐBEN MONDJA LE!!!
-    Csak annyi vendéget hívjunk meg, ahányat kényelmetlenség nélkül el tudunk helyezni az asztalnál.

Mielőtt megérkeznek a vendégek az előkészületeket fejezzük be, ilyenkor már készen áll a konyhában az előkészített kínálnivaló

-    legyen kifogástalan az öltözékünk, papucsban nem szokás vendéget várni, ne öltözzük túl a vendéget, legyen tiszta és szép a ruházatunk

-    ha tél van, legyen vállfa, amire felteszik a télikabátjukat, bundájukat

-    a házigazda és a háziasszony együtt fogadja a vendégeket.

-    kis létszámú vendégek esetén virágot hoznak amit vázába kell tenni.

-   ha több vendéget hívunk meg, akkor praktikus megoldás névjegyet tenni a virágcsokor mellé a.c. ceruzával ráírva és      elküldeni gépkocsivezetővel, boyszolgálattal

-    megkínáljuk a vendégeket aperitiffel, ez étvágygerjesztő ital, tálcán legyen ásványvíz, üdítőital is, mert lesz aki gépkocsival érkezik.

-    mindig az ételsorhoz állítjuk össze a borokat, amelyek az ételek élvezeti értékét egészítik ki

-    a damaszt szalvétát terítsük az ölünkbe, megkezdődhet az étkezés

-    A hölgyeknek szóló figyelmeztetés: ÉTKEZÉS UTÁN AZ ASZTALNÁL NEM ILLIK RÚZSOZNI, A SMINKELÉS TEVÉKENYSÉGE MAGÁNÜGY. Fáradjanak ki a mosdóba és ott frissítsék fel magukat.


AZ ASZTALNÁL

-    lehetőleg kis falatokat vágjunk egymás után,
-    amíg a falatot nem nyeltük le, ne beszéljünk
-    társaságban a többiek ritmusához igazodva együnk
-    ivás előtt és utána mindig töröljük meg a szánkat
-    a talpas poharat a száránál fogjuk meg, sohasem a talpánál
-    ivás közben ne hajtsuk hátra a fejünket és hörpintsük ki egyszerre a tartalmát

AMIT MÉG TUDNI KELL az otthoni vendéglátásnál

-    A személyes dolgainkat ne tegyük az asztalra
-    Nem illik az asztalnak dőlni se állva, se ülve
-    Nem illik az asztal alatt levenni a cipőnket
-    Nem illik a megterített asztalon könyökölni

-   Felsőkarunkat evés közben szorosan a test mellett kell tartani, a könyök nem tehető az asztalra. 


„Fordítsunk nagyobb gondot a szerencsés távozásra, mint a tetszetős megérkezésre”
                                           Madame Sévigné


Végül a távozó vendégeknek illik megköszönni a meghívást, a kellemes estét.

                                                   IV.
      
Étterembe megyünk partnerünkkel.

-    a férfi lép be először és kinyitja az ajtót a hölgy előtt
-    a főpincér fogadja őket és asztalt ajánl
-    segít a hölgynek a helyfoglalásban
-    megtekintik az étlapot és a férfi közli a pincérrel a megrendelést
-    a borrendelés a férfi dolga, eldöntik együtt, hogy milyen bort szeretnének fogyasztani
-    a pincér kihozza a megrendelt étel
-    közben a pincér meghozta az üveg bort. A férfi meggyőződik róla , hogy azt a bort hozta ki amit megrendelt. A pincér egy kis borral megkínálja őt, hogy megfelel-e a bor minősége, hőfoka.
-    ekkor előbb a hölgynek tölt a pincér, majd a férfinak.
-    az étkezés befejezésekor a kést és a villát párhuzamosan a tányérra helyezi a nyelükkel jobbra.
-    az asztalnál nem illik sminkelni.
-    nem kell a pincérnek odakiabálni, intsünk neki és halkan mondjuk azt, hogy „fizetni szeretnénk”, vagy „kérem a számlát”
-    Kifelé menet nem a férfi, hanem a hölgy megy elől. 
 
Végül egy vidám történet:
                                                  V.  

 A kulturált étkezési szabályok közül 1766-ban Strasbourgban Prévost nevű úr tollából megjelent illemtan negyven aranyszabály sorol fel arról, miképpen kell az asztalnál viselkedni. Néhányat említek meg azok közül, amivel sajnos még ma is találkozhatunk:

„Helyet foglalván az asztalnál, kalapunkat tegyük le, üljünk egyenesen a széken
Ne nyújtózkodjunk ki hanyagul
Ne támaszkodunk az asztalra
Könyökünkkel ne lökjük oldalba szomszédunkat
Ne rezegtessük a lábunkat
Ne forgassuk a fejünket ide-oda ok nélkül
Semmiképpen sem illő kimutatni, mennyire éhesek vagyunk és olyan sóvárogva tekinteni az ételekre, mintha mind fel akarnánk falni
Ne rakjunk a szánkba újabb falatot mindaddig, míg az előzőt le nem nyeltük
Különösen akkora nagy darabokat, mitől az ábrázatunk kidagad

Nem illik nagy zajjal rágcsálni, kenyérbe beleharapni,
csontokat szétropogtatni
nem szabad a kenyeret a tálba mártogatni
amit egyszer a tányérunkra kivettünk, azt tilos megint visszarakni a tálba. Nem előkelő szokás asztalbontás után a fogpiszkálóval a szájban távozni mint a madár, amikor fészekrakáshoz hordja a szalmaszálat
vagy éppenséggel a fogpiszkálót borbély módjára a fül mögé dugni stb."

 

Az idézet: Ráth-Végh István könyvéből való. 

 


 

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2012. július 25. szerda, 11:44