Őszintén szólva, kicsit restelkedtem, amikor Mike idézte a mi történelmünket, István királyt és a magyarok tetteit. Mindig büszke voltam, hogy nem vagyok műszaki szakbarbár, viszonylag jól ismerem a történelmet, irodalmat, képzőművészetet stb. A kínai császári dinasztiákról is olvastam, de messze nem voltak olyan pontos ismereteim, mint Mike-nak a mi történelmünkről.

Egyik hétvégén elvittek bennünket a Shanghai külvárosában fekvő ún. „Global Paradise”-ba, ahol a világ nevezetes építményei, természeti képződményei láthatóak, kicsinyített formában, mint a gízai piramisok, a berlini Brandenburgi kapu vagy a Mount Rushmore-ba vésett amerikai elnökszobrok. Az első, amit belépéskor megláttunk a főbejárattal szemben, a budapesti Hősök Tere 90 %-os méretarányú másolata, egy görög színházra emlékeztető arénával kombinálva. Az igazi meglepetés este következett, amikor is kosztümös szereplők eljátszották a világ történelmét, beleértve a magyarok honfoglalását és államalapítását is. Ezen rész alatt az ”István a király „zenéje szólt. Sajnos, azóta ez a vállalkozás tönkrement, de nyomai az interneten még fellelhetőek.
 

Sajnos ez már az enyészeté

A turizmus jelentősen fellendült az utóbbi években, ma már sok külföldit látni a nagyvárosokban. 1997-ben szinte csak kínaiakkal találkoztunk, egyszer szembe jött egy fekete fiú és nagyon boldogan integetett nekünk, örült, hogy lát más népeket is.

A kínai nagyon szívélyes nép, pl. a fényképeinket előhívatni és másoltatni / akkor még nem volt digigép/ elvittük egy helyi fényképészhez, Lou úrhoz / ejtsd Ló úr /, aki kézzel-lábbal magyarázva, azonnal bemutatta az egész családját, még a 90 éves nagymamát is előkotorta a ház mélyéből és teával kínált.


Szeretik a praktikus megoldásokat: íme a chinese pampers