A fiatal, kezdő szakemberek megnyugtatására: amíg ösztönösen viselkedtem az étkezések alkalmával, addig nem volt semmi baj. Miután azonban elolvastam az egyik, diplomaták részére összeállított szakkönyvet és annak útmutatásaira gondoltam, az engem is megzavart...
A baj mindjárt az elején kezdődött: a díszétkezésnél aperitifként olyan italt választottam, amelyben egy jégdarab és egy citromkarika úszkált. Amikor inni akartam, a jég és a citrom eltorlaszolta az italt a pohárban. Amikor meglötyögtettem kicsit a poharat, elmozdult a citrom és a jégdarab, így a pohár tartalma egyszerre zúdult a nyakamba, valamint a piros blúzomra. Ijedten néztem szét, szerencsére nem vették észre. Próbáltam kecsesen tartani a poharat, hogy a blúzomon lévő foltot eltakarja.
A diplomáciai protokollról szóló könyvben azt olvastam: "ha leülsz, vedd el rögtön a szalvétát és terítsd az öledbe". Megtettem. Kihozták az előételt: a vajból kivágott virág olyan kemény volt, hogy amikor a késsel a kenyérre akartam kenni, az kiugrott az abroszra. Rémülten néztem szét, vajon ki látta. Itt bizony tenni kell valamit, amíg a pincér visszaér - gondoltam. Egy ügyes csellel, hopp! A késsel visszadobtam a vajvirágot az abroszról a tányérra, majd unottan néztem ki az ablakon, miközben fél szemmel figyeltem a többieket. Úgy tűnt, megúsztam a malőrt.
Azt olvastam továbbá, hogy az étkezés megkezdésekor a teríték egy lapostányérból áll. A tányér hófehér volt, a pincér viszont odasúgta, hogy a teríték herendi porcelán és az evőeszközök is újak. Döbbentem néztem szét: erre a fehér tányérra mondja, hogy herendi porcelán? Szerencsére rosszul értettem. Később leszedték a fehér tányérokat és valóban herendi porcelánban szolgálták fel az ételeket.
A könyv szerint a poharak használatára vonatkozóan az a szabály, hogy a legkönnyebb szeszes italt a legnagyobb, fokozatosan befelé haladva, a legtöményebbet a legkisebb pohárba töltik. Az italokat a felszolgáló személyzet jobb felöl tölti. A sört minden vendég elé pohárban kitöltve helyezik el. Akárhogy néztem azonban, csak három egyforma talpas pohár volt a terítéken. Itt most melyik a vizespohár, gondolkoztam. Hiába, az élet az más. A könyv szabályai nem mindig érvényesülnek, mert az egyik pohárba ásványvizet, a másik kettőbe fehér, illetve vörösbort töltöttek.
|