Más szokásokkal találkozunk a briteknél, amit egy hiteles történet is bizonyít
A II. Világháborúban az angol titkosszolgálat tagjai, akik beépültek a német hadseregbe, az evőeszközök használatával buktatták le magukat.
A villát domború ívével felfelé vették a szájukba. Ez tűnt fel a németeknek. Kutatni kezdték, hol van szokásban ez a villahasználat. Ezt rövid idő alatt kiderítették. Ekkor jöttek rá , hogy ezek azok az angol kémek, akik beépültek a német hadseregbe.
Késsel és villával való étkezéskor a jobb kézben van a kés, bal kézben a villa.
A húst úgy vágjuk, hogy a kés a hús rostjára merőlegesen álljon. Húsfélét nem szokás előre apróra felvágni. A húsból mindig csak egy harapásnyit vágunk le, s a villára szúrva helyezzük a szánkba.
Más a szokás az amerikaiaknál. A tányéron lévő húst felszeletelik, jobb kezükbe veszik a villát és azzal fogyasztják az ételt. Illem ide, illem oda, náluk ez a szokás.
A villa homorú ívére annyi ételt helyezünk, amennyit könnyen a szánkba tudunk juttatni.
A brit tisztek a kanalat nem a hegyével közelítették a szájukhoz / mint mi magyarok németek, franciák /, hanem annak oldaláról hörpintették ki hangtalanul a levest, ami szintén feltünt a német tiszteknek. .
Az evőeszközöket ha egyszer az abroszról felvettük, csak a tányérra /csészealjra / szabad visszatenni. Ha étkezés közben szünetet tartunk, a villát és a kést a tányér két szélére fektetjük úgy, hogy nyelük ne érje az abroszt, szúró, illetve vágó élük a tányéron nyugodjon.
A villa és a kés nyelének ellentétes iránya azt jelenti, hogy az étkezést még folytatni kívánjuk. Ha a kést és a villát egymás mellett úgy helyezzük a tányérra, hogy végeik jobb felé állnak, ez azt jelenti, hogy befejeztük az étkezést.
|