Tisztelet a vallási szokásoknak: A katolikus egyház PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin   
2009. november 02. hétfő, 21:46

 

Tisztelet a vallási szokásoknak: A katolikus egyház

                                                                                                 

alt                                                         „Indulunk az Úr házába!
                                                                                      Béke lakozzék falaid között
                                                                                          és biztonság házaidban!
                                                                                        ….jöjjön el neked a béke
                                                                                   …áldás legyen osztályrészed!”

Napjainkban az egyházi protokoll fontosságát senki nem vitatja. Az egyházak nem a hitvalló tanúságtételt, hanem a vendégül látó egyháznak a tiszteletben tartását várják el a résztvevőktől. Ez sem könnyű, hiszen a történelmi egyházak gyakorlata nem egységes.


altA katolikus templomokat a hívők egyéni és közösségi imádságok és liturgikus összejövetelek alkalmával keresik fel. A nem hívők elsősorban a történelmi vagy művészettörténeti szempontból érdekes templomokat látogatják, de az is előfordul, hogy családjuk vagy barátaik iránti tiszteletből, vagy hivatalból akkor is elmennek a templomba, ha ott a hívők közössége liturgikus cselekményre /esküvő, temetés, mise stb. / jött össze.

A templomok – főleg a turisztikai szempontból jelentősek – napközben általában nyitva vannak. Az elharapózó lopások és betörések miatt azonban az utóbbi időben több templomot zárva tartanak, ha napközben az őrzés nem megoldott. Ezek is nyitva vannak azonban reggel és este, így a szertartások előtt vagy után megtekinthetők.

A katolikus templomokban – kevés kivételtől eltekintve – nincs belépődíj. A templom fenntartására szánt adományokat a kihelyezett perselybe lehet bedobni, de ez nem kötelező. Európában és a latin országokban szokás a gyertyagyújtás. Ha valaki elvesz egy gyertyát, akkor illik annak árát a perselybe bedobni. Vonatkozik ez a kihelyezett sajtótermékekre is.

A templom a hívők közösségének szent helye, ezért aki oda bemegy – akár turistaként, akár meghívottként – illik öltözetével tiszteletben tartania a hely megszentelt, nem hétköznapi voltát. A hívők számára a templom az ünnep helye, ezért oda ünnepi ruhában mennek. A turistától is elvárható, hogy ha külföldön templomba megy, ott annak az országnak elvárásai szerint, az alapvető udvariasságnak megfelelő öltözetben menjen be a templomba. Akkor sem illik templomba sortban, melegítőben, strandpapucsban, túlságosan kivágott, hivalkodó ruhában bemenni, ha azt őrök nem tiltják. A Földközi-tenger országaiban a miniszoknya, a női pantalló vagy a takaratlan női felsőkar sem megengedett.
Egyes templomokban azt is elvárják, hogy a nők fedetlen fővel ne lépjenek be, ezért mindig legyen nálunk tartalékban legalább egy szimbolikus kendő. Férfiaknak viszont minden katolikus templomba csak fedetlen fővel szabad belépniük.

Művészi, turisztikai szempontból a templomokat istentiszteleten kívül illik felkeresni. Mise alatt a járkálás zavarja a hívek áhítatát. Fényképezni akkor szabad, ha azt tábla nem tiltja. A szobrokat, műtárgyakat ne simogassuk, mert azzal kárt okozhatunk. A katolikus hívő érkezésekor és távozásakor a templom bejáratánál lévő szenteltvíztartóba mártja ujjait, úgy vet keresztet. A szenteltvíztartóban „pancsolni” illetlenség.

A templom az imádság helye akkor is, ha éppen nincsen szertartás, ezért a csendet nem illik hangos beszéddel megtörni, a mobiltelefont pedig kapcsoljuk ki, mielőtt a templomba belépünk.

A katolikus templomoknak két fő része a szentély és a hajó. Az előbbi a szertartást végző pap és a segédkezők helye, míg a hajóban a szertartásokon részt vevők foglalnak helyet. A szentélyben van a főoltár, oltárképpel, ami általában jelzi a templom névadó szentjét. Itt van még a papság és a segédkezők ülőhelye és az ambó, a liturgikus könyvet tartó állvány. A múltszázad második felének liturgikus reformja után a háttal miséző főoltárokat szembemiséző oltárok váltották fel, ezek elősegítik a hívők bekapcsolódását a liturgikus cselekményekbe.

A katolikus templomokban őrzik az Oltáriszentséget, amit piros örökmécses jelez. A hívők e jelet látva térdet hajtanak. Az Oltáriszentséget őrző kis szekrényt tabernákulumnak nevezik, ez régen mindig a szentélyben lévő főoltáron volt elhelyezve. Ma a tabernákulum sok templomban már nem a főoltáron van.

A hajóban vannak a hívők részére elhelyezett ülőhelyek, padok vagy székek és a mellékoltárok. Sok helyen van szószék is, amit alkalmanként használnak. A gyóntatószék az északi országokban teljesen zárt, a déli országokban csak a pap fülkéje zárt. A híveket gyónás közben nem szabad megzavarni. Napjainkban egyre több helyen alakítanak ki gyóntatószobát.

A katolikus egyház liturgikus szertartásai közül a legfontosabb a mise, mely két részből áll: egy tanító és egy áldozati részből. Ha családi vagy baráti kapcsolataink révén veszünk részt szentmisén, józan megfontolás szerint kövessük a hívők viselkedését. Ezért okosabb, ha nem az első sorokban foglalunk helyet.

A liturgikus szabályok csak azokra vonatkoznak, akik a vallást gyakorolják. Másvallású vagy nem hívő nem kell, hogy mindenben kövesse a hívőket. Általános szabály, hogy aki egy közösség összejövetelen részt vesz, az annak a közösségnek az alapvető megnyilvánulásait követi. A belső hitet kifejező mozgásokat, gesztusokat azonban nem kell utánozni, sőt van, amit nem hívő meg sem tehet. Amikor a hívők közössége feláll, mindenkinek illik felállnia, amikor viszont a hívők hitük megvallásaként letérdelnek, a nem hívő ülve maradhat. Aki ettől eltérően viselkedik, az udvariatlanságot, sőt sértést követ el.

Mikor állnak a mise alatt? A mise kezdetén, amikor a pap vagy püspök és segédkezőik, a ministránsok bevonulnak, illetve amikor a mise végén kivonulnak. A mise első, tanító részében az evangélium felolvasása alatt, a második, áldozati részben pedig a Miatyánk imádkozása alatt. A mise végén természetesen templomban is állva éneklik a Himnuszt és a Szózatot.

A hívő ember a letérdeléssel megvallja, tiszteli és imádja Jézust, aki hite szerint jelen van az Oltáriszentségben. A mise alatt a második, áldozati részben két alkalommal térdel le az egész hívő közösség. Először akkor, amikor a miséző pap elmondja azokat a szavakat, amiket Jézus az utolsó vacsorán mondott, ezt nevezik átváltoztatásnak. Másodszor pedig a Miatyánk után, amikor a pap felmutatja az Oltáriszentséget. Némely országban, vagy ott, ahol nincsen térdeplő, a hívők közössége térdelés helyett a tiszteletet felállással fejezi ki, és csak azok a hívők térdelnek le, akik megáldoznak. Áldozáskor csak hívők járulhatnak, akik arra felkészültek.                         

A mise ideje alatti perselyezés alkalmával illik pénzt tenni a gyűjtőperselybe.

Ha hivatalból, protokollvendégként fogad el valaki meghívást misére vagy más szertartásra, úgy részére helyet biztosítanak. Magas állami tisztségviselők mindig kiemelt helyet kapnak a szentélyben vagy a hajó első részében. Ilyenkor
A vendégek fogadásával megbízott egyházi személy a templom bejáratánál fogadja a vendéget és a helyére kíséri.

A bíborosok megszólítása Eminenciás úr, az érsekeké és a püspököké Excellenciás úr. Ha nem tudjuk biztosan az egyházi méltóság rangját, akkor  szólíthatjuk Főtisztelendő úrnak. Protokolláris érintkezés esetén – különösen írásban – a helyes megszólítások alkalmazása elengedhetetlen. 
alt
                                                                        alt
 



 

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2010. január 02. szombat, 20:57