Kegyeleti kultúra - A gyász illemtana PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin   
2009. október 05. hétfő, 14:51

  

altMinden év november 1-jén tartjuk meg a mindenszentek ünnepét, majd 2-án a halottak napját, amikor koszorúval, sírcsokorral vagy éppen cserepes virággal mennek az emberek a temetőbe az elhunyt szeretteikre emlékezve, hiszen a gyászt a szívében érzi az ember.

 

 

 

  

"Ahogy halottainkat tiszteljük, úgy viselkedünk az élőkkel is."
Lenan

 

alt

 

Ami a történelmi visszaemlékezést illeti: III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét. A pápa kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is emlékezzenek meg, ezért 732-ben, a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta.

A történetekből kiolvasható, hogy a mindenszentek nem a vértanúk ünnepének új értelmezése, hanem attól teljesen független kezdeményezés. Nem ismert, hogy a felszentelés az év melyik napján történt, a 8. századtól azonban november elsejét említik, mint az ünnep dátumát.

"Elhúnyt embertársunk emlékét is megilletik a méltósághoz való emberi jogok."

A népi kultúrában a halottak napja sok színes hagyományokkal rendelkezik. A mindenszentekkel ellentétben az ünnep nemcsak a katolikusoké, hanem a reformáció több vallása is elfogadja: míg az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik, addig a reformátusok csak szokásjog alapján, a tomplomon kívül emlékeznek meg az eseményről.

A halottak napja önálló ünnep: Szent Odilio chunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmise-áldozatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is. A szokás ismertsége napjainkban is töretlen, azon kevés hagyományok közé tartozik, amely életben tudott maradni a 21. század elején is.

"A lélek és az emlék örök, csak az halt meg, akit elfelejtettek."

Sok találkozási pontja van a magánéletnek és a társadalmi életnek, de ezek közül különös figyelmet igényel a gyászolókkal szembeni magatartásunk, mert a gyásznak is van illemtana.

A hozzátartozók értesítése a halálhírről

A halálesetről az elhunythoz közel állókat szokás mielőbb értesíteni személyesen, telefonon, levélben vagy távirati úton. Nehéz lelki teher, ha nekünk kell közölnünk a hírt, mert a fájdalmat mindenki a maga egyéni módján dolgozza fel, és olykor szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokkal is találkozhatunk.

A részvétnyilvánításkor ne vegyünk fel kenetteljes beszédmodort, egyértelműen az együttérzés sugározzon a hangunkból. Ajánljuk fel közreműködésünket az ügyek intézésében, vagy a temetés után tegyünk javaslatot olyan közös programra, amely nem kegyeletsértő. Adjunk lehetőséget arra, hogy a gyászoló maga dönthesse el, igénybe veszi-e vagy sem.

A halálhír közzététele többféle módon történhet: közölhető az elhalálozás ténye a temetés, a hamvasztás, az istentisztelet helye és időpontja szerint. Figyelembe kell venni az elhunyt hozzátartozóinak az óhaját, kérését. Sokféle, az alkalomhoz illő versidézet is olvasható az értesítéseken. Például:

"Hogyha okos volna az Ég
Isteni gondviselése:
Kétszer is élnének a jó
Emberek itt, érdemeik
Biztos jeléül…"

Euripidész

"Istenem! Köszönjük, hogy a mienk volt
és még az is marad, mert aki
szerettei szívében tovább él
nem halt meg, csak távol van."

Szent Ágoston


Ha koszorút küldünk, a rendeléskor jelezzük, hogy kinek a nevében koszorúzunk, a magunk, az intézményünk vagy a kollektíva nevében stb. A gyászmisén vagy a temetésen való jelenlétünkkel megerősítjük azt, hogy abba a közösségbe tartozunk, amelyet veszteség ért.

Hamvasztás esetén a hozzátartozók gyakran felkérik a gyászolókat, hogy a virágra szánt összeget adományozzák jótékonysági célra.

Példaként említem meg, hogy amikor az elhunyt hamvait tartalmazó urnát Budapesten, a Belvárosi Szent Anna Szervita Templomban helyezik el, akkor a kegyeletet egy szál - csomagolás nélküli - fehér virággal lehet leróni a templomban.

Amikor az elhunyt hamvait gyászmise után helyezik örök nyugalomra az urnatemetőbe, ott külön kérik: "Ne hozzon virágot, mert az urnatemetőben nem lehet elhelyezni. Köszönjük."

"A hit éltette,a remény bíztatta, a szeretet erősítette."

Ami az öltözködésünket illeti: ravatalnál, temetésen általánosan elfogadott
a fekete/vagy ahhoz árnyalatban közeli, sötét színű öltözék, amelynek szabása visszafogott. Fekete kalap teszi teljessé a nők öltözetét, de nem kötelező. Ékszerek viselése is mellőzhető, de legalábbis kerüljük a velük való feltűnést.

Köszönetnyilvánítás: a részvétlevelekre illik válaszolni és köszönetet mondani. Példaként álljon itt egy köszönetlap szövege:

Ezúton mondunk köszönetet Önnek mély gyászunkban felénk megnyilvánuló részvétéért.

2008. október Kiss Márton
és családja


Természetesen a sajtóban közzétett köszönetnyilvánításra is van lehetőség.


scroll back to top
Módosítás dátuma: 2010. május 25. kedd, 21:07