Karácsony a népi-vallási szokásokban. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin   
2009. július 25. szombat, 06:39

 

altKeresztény kultúrkörben adventi időszaknak tekintjük azt a négy hetet, amely a Jézus születésének napját, december 25-ét előzi meg.

 

Advent a várakozás ünnepe. Az advent szó jelentése, eljövetel, a latin "adventus domini" kifejezésből származik, ami annyit jelent, az "Úr eljövetele."
Legyen ez lelki felkészülés a bensőséges karácsonyi ünnepekre, amely az év legnagyobb és legnépszerűbb keresztény ünnepe.

 

"Álmodik a fenyőfácska
Odakinn az erdőn,
Ragyogó lesz a ruhája,
Ha az ünnep eljön."
Fésüs Éva

   

alt


Advent ebben az évben november 30-ával kezdődött, vasárnap volt. Ekkor gyújtottuk meg az első gyertyát az ünnepi hangulatot idéző adventi koszorún. Advent mindegyik vasárnapján további gyertyát gyújtunk meg, ez jelképezi a várakozást. A keresztény hitvilágban minden gyertya egy fogalmat szimbolizál, ezek: a hit, a remény, a szeretet és az öröm. Az ökumenikus gondolatnak ad teret az adventi koszorú. A különböző keresztény felekezetek számára Krisztus születésnapjának ünnepe december 25-e.

Az ünnepekre való "lelki felkészülés" nemcsak leírt két szó, hanem mély tartalommal bíró gondolatnak a kifejezése. Amikor csend vesz körül minket, a meggyújtott gyertya fényénél gondoljuk át az év eseményeit. Mi volt az, ami örömöt jelentett számunkra, volt-e olyan helyzet, amikor megbántottunk valakit? Ha igen, gondolkozzunk el azon, hogy érdemes volt-e és vajon hogyan lehetne ezt jóvátenni. Reménykedjünk, mert a remény örök csillagként világít át minden kudarcon - mondta a Béke-Nobel-díjas Carl von Ossietzky.

Adventi időszakra gondolva idézzük fel József Attila egyik versének néhány sorát:

"Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat,
gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen
majd az ünnepekre."

 

alt



A karácsonyi ünnepi népszokásoknak se szeri, se száma. Áttekintve a négy történelmi egyház felekezeti szokásait, találunk köztük néhány érdekességet, emberséget, szeretetet, mint ahogy József Attila írta a Tél című versében: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek"…. Karácsonykor, a szeretet ünnepén nézzünk a szívünk mélyére, mert a szeretet az örök, készüljünk rá tisztelettel, emberi melegséggel.

A karácsonyfa-állítás szokása

 

A hagyomány szerint az egyházi reformer, Luther Márton (1483-1546) állított először karácsonyfát gyermekeinek, még pedig Jézus tiszteletére.

Magyarországon csak a 19. század második felében kezdett elterjedni ez a szokás. A karácsonyfa díszei kezdetben mindenféle örökzöld termései voltak mézeskaláccsal, később jelentek csak meg az üveggömbök és a szaloncukor.

Hagyomány ma már a karácsonyfa állítása. Miután az ünnepek nagy részét otthon töltjük, ezért öltöztessük ünnepi ruhába lakásunkat is. Már a bejárati ajtót díszíthetjük koszorúval, az ablakokra angyalkákat, hópihéket ragasztatunk. Az előszobatükröt vagy a bútorokat fenyőgallyal, festett tobozokkal, ezüst vagy aranyszínű masnikkal díszíthetjük.

A Szentestén terítsük meg az asztalt egy karácsonyi díszítésű terítővel. Tehetünk rá adventi koszorút, gyümölcstálat, vagy száraz növényekből készült kompozíciót. Illatgyertyák, füstölők illata töltheti meg a szobát. Végül a szoba egyik szegletébe kerül a karácsonyfa tele csillogó dísszel és a szaloncukorral.

Karácsony a katolikus szokások szerint

Számtalan népszokás közül gyakori vidéken, hogy Luca napján búzát öntenek egy kis tálba. Vizet öntenek rá, a búza kicsirázik és kihajt. December 24-én egy ollóval szépen egyenesre vágják, díszes aranyszínű szalaggal átkötik. Van aki az esti ünnepi vacsora asztalra helyezi, más a fenyőfa alá teszi.
Van olyan falu, ahol a délelőtt 10 órakor kezdődő német nyelvű nagymise után, a karácsony előtti vasárnapon, gyűjtést rendeznek a fiatalok a szegény emberek részére. A falu népe, fiatalok és idősek elviszik ajándékukat, annyit, amennyit szerény pénzünk megenged.

Kedves családi szokás, hogy fiatal házasok elmennek egymás lakásába a gyerekekkel és a bejáratnál elmondják, hogy "szállást keresünk a kisdednek".
A házigazda kiszól, hogy szállás, étel és ital van, kerüljetek beljebb. Több család jön így össze, akik énekelnek a gyerekekkel együtt, van olyan felnőtt, aki gitározik vagy zongorázik és ezzel töltik el karácsony előtti napok estéit.

Betlehemes játékok

 

alt



Ez a katolikus, kedves népszokás még él falvainkban, sokunknak gyerekkori szép emléke. Sajnos a nagyvárosban nem találkozhatunk ezzel a népi játékkal, mert ezt kiszorította a fenyőfaállítás. Ezért jó, ha felidézzük ennek részleteit azok számára, akiknek nem volt részük sohasem a betlehemes játékokban.

Tehát az advent és a karácsony közötti időszak legismertebb néphagyománya a "betlehemezés." Jézus születését eleveníti fel ez a népi dramatikus játék, amely valószínűleg a 10. században jelent meg a magyarlakta vidékeken.

A fiatal gyerekek, a pásztorok fehér gyolcsinget vesznek fel, nagy suba van rajtuk, fejükön süveg, hosszú szakálluk a mellüket veri, és nagy kócbajszuk van. A velük tartó angyal hófehér hosszú ruhába öltözik, papírsapka van a fején, amelyre csillagot ragasztanak, és csengő van a kezében.

A betlehemezés szokása tájanként változhat, de mindenkori szereplője Mária, József, Jézus, az angyalok és a pásztorok. A betlehemezés kelléke a fából készült hordozható betlehem, jászol, abban fekszik a kis Jézus.

Karácsonykor, a szenteste előtt, amikor már kezd besötétedni, megszólal az angyal csengője. Az első pásztor csilingelő bottal a kezében, hangosan bekiált a lakásajtó előtt állva: "Szerencsés jó estét a házigazdának! Szabad betlehemezni?" Ekkor kiszól a házigazda: "Igen, kerüljetek beljebb."

Először énekelni kezdenek, majd eljátsszák a pásztorjáték tréfás jeleneteit, egy-két pásztor a földre veti magát a betlehem mellé. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánnak a háziaknak, majd elhangzik egy búcsúzó ének, mely így hangzik:

"Ma született kisded Jézus,
Mindenek örvendjetek.
Jertek mindnyájan,
Jertek üdvözöljétek!
Mert az istálló fölnyílt már néktek
Kisded Jézust köszöntsétek!"


A család cserébe ajándékot, esetleg némi aprópénzt ad át a pásztoroknak,
akik a szép hóesésben járnak házról házra.

December 24-én délután a szülők a nagyobb gyerekek segítségével feldíszítik a fenyőfát, a család valamely tagja a kisebb gyerekekkel ez alatt sétál, vagy szánkózik. Mikor eljön az este, ünnepi ruhába öltözik a család.

 

 

alt

 


Gyertyagyújtással és csengettyű szóval jelzik a gyerekeknek azt, hogy megjött a Jézuska, aki meghozta a karácsonyfát. Ilyenkor karácsonyi ének hangzik el, melyek közül az egyik.

"Mennyből az angyal, lejött hozzátok
Pásztorok, pásztorok, hogy Betlehembe
Sietve menvén, lássátok, lássátok.
Istennek fia, aki született jászolban, jászolban
Ő lészen néktek üdvözítőtök valóban, valóban."


A gyerekek nagy örömmel bontják ki a nekik szánt ajándékokat és se vége, se hossza az örömnek, a játéknak és a boldog gyermeki kacajnak.

Szentestén sokan elmennek az éjfélkor kezdődő szentmisére. A hívők együtt ünneplik meg az Úr Jézus születését. Van olyan falu, ahol az éjféli mise után, a templom előtt, egy pohár forralt borral és fonott kaláccsal kínálják meg a hívőket, akik a szeretet által kapott lelki feltöltődéssel még kicsit beszélgetnek, s aztán kezet fogva elbúcsúznak egymástól.

alt


Ünnep a reformátusoknál

A református egyház hívei körében a karácsony, az örömünnep, Jézus születésének ünnepe. Régi, ősi hagyományai vannak az ünnepre való készülődésnek és a karácsonyi ünneplésnek.

A karácsonyt megelőzi a nagyhét, amely az ünnepre felkészülés közvetlen idejét jelenti. Kettős célja van: egyrészt a lelki megtisztulást célzó bűnbánat, másrészt az ünnepre való felkészülést célozza.

A közösségben a nagyhéti felkészülés kerete a templomi áhítat, melyhez reggel és este szorosan kapcsolódik a harangozás. A harang hívó szavára mennek az emberek a templomba, közös áhítaton vesznek részt, így készülnek a karácsonyi úrvacsoravételre.

Karácsony 24-én a család nőtagjai feldíszítik a fenyőfát, de a népi hagyomány szerint az angyal hozza a karácsonyfát. Vannak rajta színes gömbök, szaloncukor, dió. A karácsonyeste a család ünnepe, együtt vacsoráznak.

Van olyan népi szokás, hogy a legények ezen az estén csoportokba verődve
kántálni indulnak. A kántálást mindig a pap házánál kezdik, majd a tanítónál folytatják. Minden házhoz bemennek és megkérdezik.

"Szabad-e kántálni?" A házbéliek igenlő válaszára az ablak alatt eléneklik a "Krisztus urunknak áldott születésén" kezdetű karácsonyi dalt. Ezt követi a beköszöntő vers, a végén boldog ünnepeket kívántak a házbélieknek. A kántálókat ezután megvendégelik kaláccsal és borral, még pénzt is adtak nekik.

Karácsony az evangélikus hívőknél

Az evangélikus vallás a legtürelmesebb, az istentisztelet alatt nincs kizárva egyetlen vallási felekezet sem. A katolikus és református egyházzal szemben semmiféle különös ünneplés nincs karácsonykor. Nem tartanak éjféli misét. Jézus születését december 24-én tartják.

Tekintsük át azt, hogy az egyik evangélikus templomban, délután 4 órakor hogyan ünnepelik meg a karácsonyt.

A hívők karácsonyfát állítanak Szenteste a templomban, és mindent fehérbe öltöztetnek, a padsorokra fehér virágot helyeznek. Az oltárképet Benczur Gyula készítette arról a jelenetről, amikor a három királyok imádják Jézust, Mária pedig felmutatja nekik a kisdedet. A betlehemes játéknak itt az a szépsége, hogy gyerekek és felnőttek közösen játsszák el, az óvodás gyerekeket öltöztetik be királyi öltözékbe. Egy szép kislányt öltöztetnek fel Mária ruhájába. Egy alkalommal élő szamarat hoztak be a templomba, óriási sikere volt a gyermekek körében.

A karácsonyi istentisztelet megkezdése előtt a lelkész úr kézfogással fogadja a hívőket. A hagyományos betlehemi játékot az istentisztelet alatt játsszák el. József vezeti a szamarat, Mária ott ül a stilizált jászol mellett. Ott állnak körülötte a három királyok, jövendölnek, énekelnek és verseket mondanak.

A gyülekezethez tartozó operaénekes elénekli az Ave Mariát, elhangzik még egy szép József Attila vers.

Az istentisztelet végén a parókián megvendégelik a gyülekezet tagjait abból a süteményből, pogácsákból, amit a hívők hoztak. Kellemes beszélgetések hangzanak el s mikor eltávoznak a hívek, a lelkész úr ismét kezet fog mindenkivel.

Természetesen az evangélikus egyház hívei is állítanak karácsonyfát a lakásukban és az adventi negyedik gyertyát, december 24-én oltják el.

A zsidó vallás ünnepe, a Hanuka

alt


A Hanuka sok ezer éves zsidó hagyomány. A zsidó vallású emberek nem tartják meg a karácsonyt, hivatalosan ez nem zsidó ünnep. Nem vásárolnak fenyőfát és nem ajándékozzák meg egymást. A karácsony keresztény ünnep. A zsidók a Hanukát ünneplik, a fény ünnepét, amely a zsidó naptár szerint nem az év végére, hanem annak első harmadára esik. A Hanuka nyolc napja az összetartozás ünnepe.

Az előkészületek már hetekkel előbb elkezdődnek, amikor a szülők beszerzik a szertartáshoz elengedhetetlen színes gyertyákat és a gyerekeknek szánt ajándékokat.

Ez évben december 22-én gyújtják meg az első gyertyát, ez most véletlen, hogy egybeesik a karácsonnyal. Hanuka ünnepén, nyolc napon keresztül égetik a gyertyát, a mécsest úgy, hogy minden nap még meggyújtanak egyet. A Hanuka azon zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapulnak. Abban viszont egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében.

A Hanuka ünnepén este összegyűlnek a családok valamelyiküknél, s ahány férfi van a családban, annyi gyertyatartó kerül az ablakba. Együtt gyújtják meg a gyertyákat, elmondják az áldást, ezzel is a hovatartozás érzését erősítik mindnyájukban, majd hanukai dalokat énekelnek. A gyerekek kérésére bő olajban készített fánkokat helyeznek az asztalra, ami az olajmécses csodájára emlékeztet. Amíg a gyertyák égnek, a család meghitt, boldog együttlétben tölti az időt.

Minden Kedves Olvasónak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket
és békés, boldog új esztendőt kívánok!

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2010. május 25. kedd, 21:04