3. rész. Érdekességek a szállodában PDF Nyomtatás E-mail
Írta: www.eszakhirnok.hu   
2011. március 15. kedd, 20:32

 

alt1997-ben volt a szálloda lobby-jában egy hatalmas, díszes tabló, ahol naponta jelezték, hogy hány nap van még hátra Hongkong visszacsatolásáig.  Nem biztos, hogy a hongkongiak is ennyire várták.


Itt is rengetegen dolgoznak, pl. este ketten jönnek be a szobámba, felhajtani a takaró sarkát, mintegy előkészítve a lefekvést.

A szálloda éttermében bőséges a választék, egyszerre 4-5 kislány veszi fel a rendelést, az igazi meglepetés akkor ér, amikor kezdik hozni az ételeket.  Helyi szokás szerint a rizst az étkezés végén szolgálják fel, ezért nem kevés erőfeszítésembe került, hogy megértessem velük, hogy én a rizst a különféle szaftos húsokhoz szeretném enni. Voltak részsikereim, hoztak egy tál ízletes rizst a húsokhoz, majd még egy nagy tállal az étkezés végén. Mindezt kedvesen, mosolygósan, csicseregve adják elő, úgyhogy eszedbe sem jut bármiért is neheztelni.

Koccintásnál az mondják, hogy „kampei”, ami szó szerint száraz poharat jelent, tehát fenékig kell inni. Különféle pálinkák kaphatóak, a legdurvább a „Mao Tai”, aminek nincs köze a nagy úszóbajnokhoz /Mao minden évben látványosan átúszta a Jangce-t/, a sörök közül a legelterjedtebb a” Tsing-tao.”

Később, amikor turistaként tértem vissza Kínába, próbáltam hasznosítani azt a néhány szót, amire még emlékeztem. A különféle éttermekben, a felszolgálók legnagyobb megdöbbenésére, majd örömére, kértem az étkezéshez ” latyaut” / csak így fonetikusan írom, mert nem tudom, hogy kell/ ami erős paprika krém. Ez, ugye olyan volt, mintha nálunk egy kínai „Erős Pistát” kérne. Egyébként mindig nagy sikere van, ha az ember megszólal a helyi nyelven. Még itthon az Ázsia Centerben is kaptam extra árengedményt, amikor kínaiul köszöntem.

Nagyon kevesen beszélnek idegen nyelvet, még a taxisok sem. Pl. nem ismerik azt a szót, hogy „hotel”, ezért a szállodákban adnak egy ún. „take me home” kártyát, melyre rá van írva kínaiul a szálloda neve és címe. Könnyű eltévedni, 1997-ben még nem volt angol nyelvű utcanévtábla, még a belvárosban sem. A közbiztonság viszont nagyon jó, nyugodtan sétálhatsz éjszaka is / már, ha tudod, hogy hol vagy/. Képzeld el, ha tájékozódni akarsz, csak kínai feliratokat látsz, a jelzőlámpa nem semmi. Azóta változott a helyzet, a fejlődés minden téren óriási.

alt alt alt

 

scroll back to top