Nyolc miniszter volt a főnököm – A Hoffman fogadó PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin   
2009. szeptember 16. szerda, 19:16

 

altRégen történt. Néhány napig hazánkban tartózkodott egy kanadai delegáció. Az utolsó napon maradt némi szabadidejük, ezért a délelőtti órákban elmentünk Esztergomba és megnéztük a Bazilikát, valamint az európai hírű Keresztény Múzeumot.

 

 

A Pilis hegység festői környezetében, egy mély völgyben volt egy nagyon hangulatos étterem, a Hoffman fogadó. (Csak a pontosság kedvéért megjegyzem, hogy ez a fogadó ma már nem létezik). Arra gondoltam, hogy a fent említett látványosságok megtekintése után ebben az étteremben fogunk megebédelni.

Mint megtudtam, ez az Esztergom - Dobogókő - Pomáz irányába vezető közút keresztül vezet a szovjet katonai lőtéren, ahol gyakorlatozni szoktak a katonák. Amikor le van engedve a sorompó, akkor lőgyakorlat van, és nem lehet keresztül menni rajta. De ha szerencsém van, és a sorompó fent van, akkor áthaladhatunk. A vidéket jól ismerő erdész azt javasolta, hogy vigyek magammal egy üveg konyakot.

Miért kell a konyak? - kérdeztem meglepődve.

Azért, mert ha lent van a sorompó, adja oda a konyakot az őrt álló Ivánnak, az majd elintézi, hogy ne lőjenek, amíg átmennek rajta - javasolta nevetve a sokat tapasztalt erdész.

Ugyancsak elcsodálkoztam az ötletén. Nem volt valami biztató a dolog, de ez volt a legrövidebb út a Hoffman fogadóig. Döntöttem. Elindultunk.

Amikor a vendégek meglátták a sorompónál álló szovjet katonát, megijedtek.

Nyugalom. Nincs semmi baj - próbáltam enyhíteni a dolgot.

De ahogy jobbra tekintve észrevették a szovjet tankokat és harckocsikat, kifejezetten idegesek lettek. Az indiai vendég, aki eddig csak szent teheneket látott a mezőn, határozottan megrémült.

Nincs jelentősége a dolognak! Ezek csak itt állnak. Ideiglenesen. Már harminc éve - bölcselkedtem nagy nyugalommal. Még egy kilométert megyünk, aztán elhagyjuk őket - biztattam a vendégeket.

Amikor megérkeztünk a Hoffman fogadóba, vallatóra fogtak. Egymás szavába vágva tették fel a kérdéseiket.

Miért jöttünk erre? Miféle gyakorlótér volt ez?

Némi magyarázat után azzal győztem meg az ijedt vendégeket, hogy elővettem az Ivánnak szánt konyakot és megkínáltam őket. Két pohár konyak után még az indiai is magához tért és jobban lett.


(Részlet Vámos Katalin: Nyolc miniszter volt a főnököm, protokoll a gyakorlatban című könyvéből)



Keresés


scroll back to top
Módosítás dátuma: 2009. november 11. szerda, 12:47