A sokszínű delegációs munka PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin   
2009. szeptember 13. vasárnap, 21:07

49294.jpgTöbbféle könyv foglalkozik a hivatalos delegáció programjának szervezési feladataival, amely csupán "elmélet". A gyakorlat, az egészen más. Sokkal bonyolultabb, változatosabb és tele van meglepetésekkel, kiszámíthatatlan eseményekkel. A naplómban a számomra kedves dolgokat lejegyeztem, álljon itt érdekességként négy történet.

 

 

Az eltűnt repülőjegy

Az egyik igazság- és rendőrügyi miniszter asszony - aki védett vendég volt - három tagú delegációval érkezett a Ferihegyi Repülőtérre. Helyet foglaltak a kormányváróban, megkínáltam őket frissítővel. Mivel a fővendég védett személynek számított, így a Köztársasági Õrezred két munkatársa gondoskodott a csomagoknak a gépkocsikba történő elhelyezésével. Miután ez megtörtént, az egyik behozta a 4 db repülőjegyet a kormányváróba és letette az asztalra. Õ nem szólt nekünk, mi pedig nem vettük észre. Beültünk a gépkocsikba és elmentünk.

Három napig tartózkodtak a vendégek Budapesten. A visszautazásuk előtt 24 órával derült ki, hogy hiányoznak a repülőjegyek. Össze-vissza kerestük őket, de sehol nem találtuk. Még csak nem is emlékeztünk rá, hogy hol hagytuk el őket.

Sajnos az történt, amire álmomban sem gondoltam, hogy - miután eljöttünk a repülőtérről - a pincérek azt hitték, hogy használt jegyek, fogták és kidobták őket.

Ahogy visszaemlékszem, úgy oldódott meg a probléma, hogy volt egy OKÉ helyfoglalásuk, és bizonyítani lehetett azt, hogy a jegyek vételárát előzőleg kifizették, így új repülőjegyet állíttattunk ki részükre a visszautazás céljából.


rajz-sokember.jpg


Itt a bárány, hol a bárány

Védett személy volt ismét egy másik országból érkezett miniszterasszony. A delegáció tagjaival együtt öten érkeztek. A Köztársasági Õrezred közreműködésével szerveztük a hivatalos programot.

A program során a Gundel Étteremben díszvacsorát rendeztünk a részükre. Ami a hölgyvendégek öltözködését illette, ugyancsak mellőzték az eleganciát, elég egyszerűen voltak felöltözve. Ekkor úgy éreztem, hogy kicsit túlöltöztem őket, amire egyébként ügyelni szoktam.

Az étteremben egy nagyon hangzatos menüsort választottunk előzőleg, de érthetetlen módon nagyon lassan szolgálták fel a "bárányhúst", amit előre megrendeltem. A vendégek azon viccelődtek, hogy bizonyára még kergették a bárányokat akkor, amikor ők az asztalhoz ültek.

A program során találkoztak az akkori köztársasági elnök úrral, látogatást tettek a gyönyörű Országházban és természetesen több hivatalban folytattak tárgyalásokat.

A delegáció tagjai az elutazáskor három különböző irányban hagyták el az országot, míg a fővendég az utólag érkezett családjával még hazánkban maradt magánvendégként néhány napig.

Két hónap múlva levél érkezett a delegáció egyik hölgytagjától. Miután november vége volt, először arra gondoltam, hogy milyen udvarias, bizonyára már karácsonyi üdvözletet küld nekem. Amikor elolvastam a levelét, nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.

Az történt, hogy a hölgy elvesztette a fényképezőgép vakuját, valamint az egyik távolbalátó szemüvegét. Azt írta, hogy "meg lenne lepődve", ha megtalálnánk. Udvariasan visszaírtam, hogy én is meglepődtem volna, ha két hónap múlva ezeket a tárgyakat fellelem a különböző helyszínek egyikén.


rajz-holgy.jpg
**

Mikulási meglepetés

A távol-keleti országból érkező miniszteri delegáció látogatása november végére esett. Az üzletek kirakatai tele voltak mikulással és a karácsonyi előkészület díszeivel. Előre megterveztük a hivatalban azt, hogy milyen ajándékot adunk majd részükre az elutazásuk előtt.

Az egyik napon volt egy kis szabadidőnk, így elmentem a vendégekkel a szépen felújított Nagycsarnokba. Bementem velük többek között az egyik önkiszolgáló üzletbe, ahol nagyon sok csokoládé mikulás volt és sok egyéb, mutatós, díszes csomagot is láttunk. Észrevettem, hogy a vendégek nagyon nézegették a díszes csomagokat.

Ekkor támadt egy ötletem. Megkérdeztem a hivatali vezetőimet, hogy az előre eltervezett ajándékok helyett vásárolhatok-e részükre teljesen praktikus dolgokat, édességet, élelmiszert, mikulás csomagot, amit olyan sóvárogva néztek. Az volt az érzésem, hogy ennek bizonyára nagyon örülnének.

Megkaptam az engedélyt, egy rövid szünetben elrohantam és bevásároltam. Elkészítettük a csomagokat és - távollétükben - betettük a magyar miniszter úr névjegyével a szállodai szobájukba.

Õszintén szólva, kicsit vártam a hatást. Másnap olyan kedves mosollyal fogtak velem kezet és olyan hálás tekintettel néztek rám, hogy kifejezetten örültem az ötletnek. Mint kiderült mindegyiknek volt több gyermeke, hazájukban ismeretlen fogalom a mikulás, csokoládét is ritkán fogyasztanak, ezért nagyon örültek az édességnek.


rajz-viraggal.jpg


Korhely-leves recept

Budapesthez közel található a hangulatos kis város, Szentendre. Megnéztük a Kovács Margit Múzeumban található szép kerámiákat, sétálgattunk a magyaros terítőket, babákat áruló üzletek között, míg betértünk a Vidám Szerzetesek nevű kisvendéglőbe. Természetesen az ebédet már előre megrendeltem, azt már régen megtanultam, hogy semmit nem lehet a véletlenre bízni.

Az ebéd után megkérték a fővendéget, hogy írjon be néhány sort a vendégkönyvbe. Az étterem tulajdonosa megajándékozott mindnyájunkat egy kis köténnyel, amelyen a következő étel-recept volt olvasható:

"Korhely-leves: 30 dkg apróra vágott savanyú káposztát 1 liter vízben és a káposzta levében 30 dkg füstölt kolbásszal együtt megfőzzük. Majd 1 dl tejföl, 2 kanál liszt és 1 kávéskanál csípős pirospaprika keverékével behabarjuk." Ugyanez a recept német nyelven is rá volt írva a kötényre.

A német anyanyelvű fővendégnek annyira megtetszett, hogy elővett egy papírpénzt és át akarta adni a tulajdonosnak. Õ csak úgy fogadta el, ha a fővendég azt a kézjegyével ellátja. Kis csodálkozás után azt vettük észre, hogy a tulajdonos elszaladt, hozott egy létrát, majd a papírpénzzel kidekorált falfelületre ezt is kitűzte rajzszöggel és azt mondta: ha a kedves vendég ide vissza fog jönni és nem lesz pénze, akkor ezzel a papírpénzzel fizethet. Jártam azóta a Vidám Szerzetesek vendéglőben s az én vendégem pénze még mindig ott díszelgett.

scroll back to top