A kalligráfia és a protokoll kapcsolata PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Interjú: Buzogány Dezső a kalligráfia szakembere   

 

.

Vajon mi szakemberek tudjuk, hogy mikor lehet/illik/kell kézzel írni? A szakmai munkánk során sokféle elegáns és egyedi meghívókat és egyéb anyagokat kell készíttetnünk, de tisztában vagyunk azzal, hogy ehhez „egyedi írásmódra és minőségre” van szükségünk? Erre a kérdésre ad választ Buzogány Dezső, az ismert kalligráfiával foglalkozó szakember.


Mi jellemzi a kalligrafikus írást, vajon hova helyezhető el a művészet körében?

„Félúton az írás, a rajz vagy a festészet között, jelentésként és ugyanakkor a  jelentés hordozójaként is, a kalligráfia világtörténelmünkből örökölt művészet. Egyre gyakrabban jelenik meg körülöttünk jelenlegi kommunikációs eszközeinken keresztül is, tipográfiában, jelekben…”

Valójában viszont a protokoll területén ennél többről van szó. A kalligráfiának komoly, az egyedi, személyes fontosságot kihangsúlyozó szerepe van az etikettben, akár okiratról, diplomáról, díszoklevélről beszélünk, akár egy „egyszerű” meghívón, vagy ültető kártyán látjuk viszont a nevünket. Alkalmazásához minden esetben ez a legfontosabb döntési szempont. Tehát az alapszabályok mellett számos esetben egyéni döntés szükséges az alábbi kérdésekben:

Milyen jelentősége van számomra az általam szervezett eseménynek?
Milyen jelentőséggel bírnak számomra a meghívott vendégek?

Ha bármelyik esetben a „nagy” a válasz, a személyesség automatikusan kulcsfontosságúvá válik.

Buzogány Dezső, a terület egyik szakembere, a latin betűs kézi kalligráfiával foglalkozik, és egyre gyakrabban kérik fel különböző eseményekkel kapcsolatos munkákra (borítékcímzés, meghívók, kártyák, vendégkönyvek, stb megírása). Volt ebben az AXN FILMCSATORNA részére írt meghívó és boríték, de volt esküvői kártya és boríték is. Ehhez sorolható még számos kódexlap, vendégkönyv, oklevél, diploma, idézet, stb. Mint megtudtuk, a Nobel-diplomák tradicionálisan csak kézi kalligráfiával készülnek.

Egyértelmű, hogy a megfelelő tanácsadás érdekében elsősorban a szakembernek kell tisztában lennie azzal, hogy mikor, kivel, milyen stílusban és meddig lehet ízlésesen elmenni. Ha nem ért egyet a megrendelővel, akkor a színvonal érdekében azt szokta mondani, hogy elnézést, de ez már nem fér bele az adott esemény követelményeibe.

Számos országban (főleg angolszász területeken) töretlen tradíciókkal rendelkezik ez a műfaj. A Fehér Háznak saját Kalligráfia Stúdiója van, ahol máig is (jelenleg Patricia Blair kalligráfus vezetésével) tradicionálisan és kötelezően kalligráfus ír mindent, amit protokoll szerint kézzel kell és/vagy illik. És igen nehezen lehetne azt feltételezni, hogy azért teszik, mert nincs megfelelő keret nyomdára, vagy hogy nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget az adott eseménynek, vagy vendégeknek.

Csak két kiugró példa:

Egyrészt ILLIK kézzel, szépírással írni a személyre szabott meghívókban legalább a bennük szereplő neveket, vagy akár a teljes meghívót is. Ehhez figyelembe kell venni, hogy az általános hazai gyakorlattal ellentétben egy kézi kalligráfiával készült bármilyen dokumentum sokkal exkluzívabb státusznak örvend, mint nyomdai változata. Mi sem hangsúlyozza ezt jobban, mint az a tény, hogy a Nobel Diplomák máig is úgy készülnek kötelezően kézi kalligráfiával, hogy soha fel sem merült ennek ellenkezőjének a gondolata. És pontosan a Nobel Diplomák fényképei oszlatják el azt a tévhitet is, hogy a kézi kalligráfia valami régi, poros, dohos, és semmiképp sem modern alkalmazás lenne... Persze, ehhez a kalligráfus gyakorlottsága az előfeltétel.

Másrészt - lévén, hogy ezen a ponton az üzleti levelezés előírásaival ellentétes szabályok érvényesek - ILLIK kézzel, szépírással címezni a fontos társasági események meghívóinak borítékját is, akár céges, akár diplomáciai, akár magántermészetű rendezvényről van szó.



Mert kétféle meghívó létezik: a Meghívó, mint olyan, és az Én Meghívóm.

Mi a különbség? Mint az elektronikus levelezésben. Kedves Olvasó, tegye föl  magának a kérdést: Melyik karácsonyi jókívánság esik Önnek jobban? Ahol a címzettnél hetvenkét másik e-mail cím közé kattintották be a nevét egy körlevélbe, vagy ahol csak Ön a címzett? Na ugye. És függetlenül attól, hogy esetleg a levél tartalma mindkét esetben ugyanaz.

Az mindössze ráadás, hogy a borítékok státuszát jelenleg csak a „háttérbe szorult kistestvér” kifejezéssel tudom jellemezni... Legalábbis a témába vágó összes többi "papíráruhoz" viszonyítva. Kiemelt(ebb) fontosságot kap a meghívó, a dekoráció részét képezi az ültetőkártya, menükártya, tehát rájuk is fokozottan figyel mindenki, csak a szegény boríték sikkad el jelentőségben.
Sok kereskedő "ingyenesen", vagy (relatíve) fillérekért csapja a meghívókhoz. Következmény: azon kívül, hogy méretben stimmel, minőségben nem biztos, hogy mindig a meghívó színvonalán van (bár jobb helyeken már javulóban van ez a helyzet).
Sokan gondolják úgy, hogy fölösleges „túljátszani”, úgyis megviselik a posta viszontagságai. Lényeg, hogy azért elegáns maradjon, védje a meghívót, és hogy  rányomhassuk a címzettet. Lényeg úgyis a "belső", azaz a meghívó.


Csakhogy:


A kedves címzett NEM A MEGHÍVÓT veszi először kézbe, HANEM A BORÍTÉKOT. Az első benyomást tehát ez az utóbbi fogja meghatározni. Ráadásul, mivel alapesetben - sajnos - már nem tartozik a szokásainkhoz, hogy a meghívóra írjuk a nevet, KIZÁRÓLAG A BORÍTÉK VISELI ANNAK A JELÉT, HOGY KINEK SZÓ A MEGHÍVÁS.
Igen, azon az "ingyenes" borítékon, legtöbbször golyóstollal, vagy tintasugaras nyomtatóval "írva"...
Merthogy – ismétlem - "belül van a lényeg", hiszen ott a meghívó.
Hát ez az, ami „nagyon nem jó”, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy kifejezetten rossz. Mert pontosan a boríték az a felület, ahol illik megtisztelni a címzettet azzal, hogy a nevét az eseményhez méltó módon kezeljük. Mint ahogy ő is megtisztel bennünket amikor majd a legjobb ruhájában fog megjelenni. Meg sem fordul a fejében, hogy szintén "belül van a lényeg" alapon laza nyári melegítőben jöjjön el... Pedig valószínűleg kényelmesebb lenne, mint sok öltöny, szmoking, nyakkendő, kiskosztüm vagy nagyestélyi...
Kezeljük tehát ugyanazzal a jelentőséggel Vendégeinket, ahogy ők kezelnek Minket.


És a boríték tényleg a meghívó szerves részévé válik, ugyanolyan értékű emlékké, mint az, amit benne átnyújtottunk, és mint az esemény, amelyen a vendég megtisztelt a jelenlétével.
Sajnos a protokollban, a rendezvényszervezésben dolgozó szakemberek ezidáig nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget ennek a csodálatos kézírásnak abban a szakmai körben, ahol ez előfordulhatna, vagy ahol a nemzetközi gyakorlatban alkalmazása szinte egyfajta hallgatólagos „előírás”. A tapasztalat azt mutatja, hogy hazai viszonylatban akkor is géppel, vagy egyszerű kézírással válaszolnak egy levélre, meghívóra, amikor az adott ország szokásai szerint kalligráfiával készült anyagot kapnak.

Igaz, hogy eléggé speciális a terület, de mégis, arra biztatok mindenkit, hogy amikor valamely esemény kapcsán míves, elegáns írásra van szükségük, akkor bizalommal forduljanak a kalligráfiával foglalkozó szakemberhez és vegyék igénybe a segítségét.


Elérhetőség:  Buzogány Dezső
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
NYUGATI KALLIGRÁFIA ... az élő betű ...
http://kalligrafia.mlap.hu



 

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2011. február 03. csütörtök, 21:12