Nemes holmik tárolása PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szűr Krisztina   

 

Hogyan tegyük el?

 

altA drága, nemes holmikra vigyáznunk kell, tárolásuk és tisztításuk külön trükköket kíván. Néhány tipp, hogy sokáig élvezhesse „kincseit”.

 

SELYMEK

Az eredeti selyemanyag szakadékony és hamar elszíneződik, ha más anyagokkal érintkezik. Fénynek kitéve megfakul. Tehát akasztva, tömör ajtós szekrényben tartsuk a selyemruhákat, puha vállfán, és tegyünk rá - például anyagból - finom takarót. Lazán, nem más ruhadarabok közé préselve - nehogy valami zipzár vagy fémgomb kihúzza - tároljuk. A selyemsálakat lazán hajtogatva, száraz helyen, papírdobozban tároljuk. Speciális tisztítóban kell tisztítani, csak a keverékek (és bélés nélküliek) moshatóak hideg vízben. (Erre nézvést a bevarrt címke mindig ad utasítást.) De megvan az esély arra, hogy összeugrik, zsugorodik, vasalhatatlan lesz a ruhadarab, mert elveszti finom impregnálását.

 

BŐR ÉS SZŐRME

A bőr hamar megnyúlik, gyűrődik! Ha más tárgyaknak nekinyomódik, az örökre meglátszik rajta. Plusz probléma, hogy nem szereti a száraz levegőt, mert zizegősen törékeny hatású lesz. Ezért néha finom krémmel töröljük át, ez tisztít és zsírosságot is ad neki. (Erre leginkább valami finom hidratáló kézkrém ajánlott, a cipőápoló túl tömény, viszkózus.) Akasztva, teret engedve neki, tároljuk, és ne műanyag, hanem valami anyag zsákba húzzuk bele. Ha nem költünk háztartási zsákra, egy törülköző vagy lepedő is megteszi. A bőrkesztyűnél ügyeljünk arra, hogy szépen kihúzogassuk, ne mint egy labdát gyűrjük be a fiókba - külön-külön kis zsákot adjunk rá! Meleg hatására a szín ereszthet, nem hiányzik a kék kesztyűn egy piros csík! A szőrmebundák bőre szintén hamar kiszárad, ami a halála. Aki igazán luxus módra szeretné ápolni, szezon végén beadja nemes bundáit a szőrmeszalonba, ahol állandó hőmérsékleten, megfelelő páratartalomban, garantáltan molymentesen tárolják. Szezon előtt „fel lehet fújatni”, ami annyit tesz, hogy permettel felborzolják a szőröket, így friss, újszerű lesz. Ezt otthon is megtehetjük picit kisebb hatásfokkal: vagy a régi módszerrel, amikor is a szűz hóra szőrrel lefelé belevágjuk a bundát és utána gyorsan megrázzuk, vagy némi arcpermettel megfújkodjuk és aztán a teraszon meglóbáljuk fejjel lefelé. (A permet nem lehet vizes, csak porított!) Ez vonatkozik a kucsmákra, de akár szőrmekeppekre, szőrmeszegélyekre is. Önálló, bevált fejlesztésem, hogy a direkt loncsos, hosszabb szőrszálakat, ha megnyomódnak a szekrényben vizes kézzel vagy finoman hajzselével megborzolom: kiváló tartásuk lesz, és csodás struktúrájuk. Soha ne műanyag tokba tegyük a szőrmét, mert abban nem lélegzik. A szőrmét igencsak kedveli a moly: levendulát, kémiai molyirtót mindig tegyünk a közelbe. A bundát otthon mindenképpen pamuthuzatban tároljuk, lazán, nem megnyomva a holmit és nem is megtömve vele a szekrényt. A szőrmestóla egy párnahuzatnak is örül, amiben a szekrény aljára tesszük pihenni...

 

SZŐRÖS ANYAGOK

A cashmire, angóra, mohair közkedvelt, de igen nehezen tárolható és tisztítható termék. Amennyire mi nők imádjuk a gyapjúszerű, pihe-puha termékeket, annyira kedvelik a molyok is, tehát a molyriasztásra készülhetünk. Tárolására három szabály vonatkozik: lazán, hűvösben, fénymentesen. Mindig csak egy-egy pulóver fölé tegyük a szőrös kis csodát, mert ha rápakolunk, lenyomódnak, megtörnek a szőröcskéi! A párnahuzatot ő is megköszöni, legjobb darabonként tárolni. A tisztítása vagy speciális kémiai úton történik, de ha vagányak és körültekintőek vagyunk, a hideg vízzel, kézzel finoman meglögybölést, majd kinyomkodást (nem lógatva, nem nyújtogatva, vigyázat!) és törülközőn természetes úton-módon (nem radiátor közelében) való megszárítást túl szokta élni. A tusoló vagy sampon a legjobb, kis koncentrátumban, öblítő nélkül. Mikor száradni tesszük, húzzuk formára, mert a természetes szálak filcesednek, összeugranak. A pulcsik közé kerülhet selyempapír is.

 

TOLLAK

Ha láttunk már kényes cuccot, akkor a toll az. Messze kevésbé strapálható, mint amikor egy szárnyasból állt ki. Hamar törik és molyosodik! (A téli mínuszfokok kiváló alkalmat adnak egy éjszakai lógatással a teraszon az összes kis állatka kinyuvasztására!) Gyakran még kis tetvek is vannak rajta. A kalapot, toll legyezőt legjobb önálló dobozban tárolni. A tollszegélyes komplét - hasonlóan más kényes holmikhoz - nem szorosan más holmikkal, a szekrényben lógatva, saját pamut huzatban, a tollas ujjakat, dekoltázst eligazgatva tegyük el. A kiszáradás neki sem tesz jót, úgyhogy a melegebb szoba helyett a hűvösebb tájakra tegyük el. Ugyan kevésbé kényes, a különböző boákat is inkább papírdobozban, finoman feltekerve, hűvös helyen tároljuk. Már kaphatók nagyon helyes, nőcis dobozkák, ezek a szekrény tetején párizsi szalonhangulatot varázsolnak a szobába. Ha egyszer szétnyomódott a toll, nincsen olyan módszer, amivel formába hozzuk - mivel vizezni vagy vasalni ugyebár nem lehet. Szóval, ennek tudatában pátyolgassuk.

 

altTIARÁK, KOLIÉK

Ne higgyük, hogy bizsu és bizsu között nincsen különbség! A merevített, vázra felszerelt ékszert mindenképpen saját dobozban kell tárolnunk, nehogy megtörjön. Pláne akkor ez a módszer, ha más kis díszek, pld. pillangók, virágok stb. vannak rajta: ezeket nem szabad megnyomnunk. Az ékszert érdemes elrakás előtt lemosni - ha nincsen rajta olyan dísz ami ezt kizárja-, hogy ne kezdje ki a fém részeket.

 

TÜLL ÉS HALCSONT

Az alsószoknya anyaga általában műszál és valamiféle merevítő technika együttese. Az egyik fajta alsószoknya a krinolinos ruhákhoz szerkesztett műanyag abroncsos típus, ami olyan, mintha több sor hullahopp karika alkotná. Ezt összelapítva kiválóan tárolhatjuk a szekrény hátában, állítva, vagy lógatva. A többsoros tüll fodor merevítette alsószoknya már más tészta. Recsegősen merev, hamar megtörik. Térfogata reménytelenül nagy és nem lehet hajtogatni. A legjobban akkor járunk vele, ha a ruha alatt, ugyanúgy lógatva, a szekrényben bőven helyet hagyva neki, tároljuk. Hordás előtt meglóbázzuk, a fodrokat meghúzkodjuk, helyre igazítjuk. A korzettek műanyag halcsontjai is kényesek: azért, hogy nehogy kibökjék az anyagot és hogy ne törjenek meg, nagy dobozban - például használaton kívüli csizmaskatulában - fektetve tároljuk őket. A hajtások közé kerüljön selyempapír.

 

IGAZGYÖNGY

Egy gyöngysor hosszú évekig ugyanolyan marad, mint újkorában, akár több generáció hölgyeit is díszítheti a családban. Persze csak akkor, ha a viselője kellő gondoskodással bánik vele. A gyöngyszem elveszti fényét, megcsúnyulhat, ha nem vigyáznak rá. Az ékszer mindig rendszeres ápolást igényel! A gyöngysorokat pár évente szakemberrel át kell fűzetni, és szakemberek által használt tisztítófürdőben kell megtisztítani - otthon ezzel ne próbálkozzunk. A gyöngyszem fényének elvesztése a helytelen használat mellett a viselőjének bőrével függhet össze, amely olyan anyagokat választ ki, amelyek a gyöngyre agresszívan hatnak. Ezért a gyöngysort minden viselés után egy puha, tiszta ronggyal át kell finoman törölni. Esetleg - ha ragacsos lett - finoman hideg vízben, folyékony szappanban is átmoshatjuk, majd finoman megtörölgetjük. A gyöngyöt viselni kell, mert feltétlen szüksége van a levegővel való érintkezésre, és mivel természetes anyagú, a bőr páráját is örömmel hasznosítja. Veszélyforrások: A savakkal nagyon elővigyázatosnak kell lenni, a gyöngyöt védeni kell a kozmetikumoktól. Krém, hajlakk, hajápolószerek, parfüm egyáltalán ne érje, mert elveszti fényét, leválik az opalizáló felső réteg! (Előbb parfümözzünk, majd utána tegyük fel a gyöngysort.) A gyöngyöt napozásnak, erős fénynek (az ablakban, tálkán  tartott gyöngynek annyi!) és hosszú fürdőzésnek kitenni nem jó. A gyöngyös gyűrűket otthon vegyük le, ne ebben süssünk-főzzünk! A sós víz különösen árt a gyöngynek. Kerülni kell az erős tisztítószereket. Más ékszerrel együtt tárolni és viselni nem szabad, mert a kemény ékszerek megkarcolhatják: tanácsos a gyöngyöket külön, kis puha tasakban tárolni. Az opálos felületű maillorca-i vagy halpikkelyből kivont bevonatú gyöngyre mindez ugyanúgy vonatkozik, a színjátszó bevonattal készült gyöngysorok esetében pedig a karcolódás veszélye lehet cikis: ezeket is egyenként, ki szütyőben tároljuk. Legjobb a bőr, mert természetes anyag és véd is, de a selyem is jó, ha máshoz nem nyomjuk hozzá a benne megbúvó láncunkat.

 

PAILLETTES RUHÁK

A gyöngyözött, kövezett, hímzett vagy paillettes ruhák mindig újra divatba jönnek, sokszor nagy mennyiségű felvarrt díszként hollywoodi fénybe burkolják a „kis hableányt”. Az ilyen öltözékek esetén a mosásnál tévhit, hogy ki kell fordítanunk őket. Hiszen így a túloldali paillette-sorokkal összeakadva, egymást koptatva mosódnak. Persze a mosás inkább lavórban vagy kád alján, hűvös vízben történjen, finom lapogatással, mint mosógépben. Törülközők között nyomkodjuk ki - a világért ne csavarjuk! - majd fektetve vagy még vizesen fellógatva szárítsuk. A Tisztító nemtörődömsége valószínűleg nagyobb kárt tesz benne. Hordás közben és nem megfelelő tárolás esetén megkopnak a lemezkék színei, erre akkor is számítanunk kell, ha elővigyázatos gazdik vagyunk. A legjobb, ha olyan darabot veszünk, ami nem szoros és nem izzadjuk be. (Már csak azért se legyen szoros, mert a pikkelyek véresre csiszatolják a bőrt.) A paillettes ruhák tárolása olyan, mint más kényes daraboké: a ruhákat pamut ruhazsákban, a kicsiket párnahuzatban tegyük el. Egymásra hímzett vagy gyöngyözött holmit soha ne tegyünk: még a cérnákat is elvághatja.

 

KALAPOK

Vegyek vagy ne vegyek esküvői kalapot, kérdezik  az örömanyák. Aztán ha vesznek, utóbb csak néznek, hová tegyék - a különben - nem kis darabot. Akár szövet-, akár szizálkalaphoz van szerencsénk, fontos a kalapdoboz, vagy egy háborítatlan szekrénypolc a tároláshoz. Egymásra csakis azonos alapanyagú és fejrészű kalapokat tegyünk, közé kerüljön selyempapír. Az angóratompból készült kalapot hordás után finoman, bársonykefével kezeljük. Illesztgessük el a tollakat, díszeket. Ha megnyomódott a kalap, azt gőz felett lehet újra formára húzni, azonban ezt éppen úgy bízzuk szakemberre, mint a szűkítést vagy tágítást, amit szintén szívesen elvégez egy kalapszalon.

 

TOPÁNKÁK

A női cipőknek több fajtája felsorolható, a lakktól a finom bőrön át a selyemig és más anyagokig. A legelterjedtebb fajta a bőr cipők, melyek ápolásakor a kiszáradást meg kell akadályozni. Mikor szezon végén eltesszük, finoman hajlítgassuk vissza eredeti formájára, tömjük ki az orrát, feszítőt is rakjunk bele. A bőrtalpú cipőkre védőtalpat tegyünk. A talpát elrakáskor mossuk le, a bőrt ápolószerekkel kezeljük. Sima bőrnél a kézkrém is megfelel, nem kell drága ápoló! A lényeg, hogy az elvesztett nedvességet visszapótoljuk. A lakkbőr hamar törik, a járás miatt azonnal kis repedések keletkeznek benne, így speciális olajos simogatást igényel. A havas, esős szezonokra víztaszító, impregnáló és ápoló bevonatot is vigyünk fel a cipőre. A kevesebb azonban több: ha túlápoljuk, vagy rossz anyagot választunk, sokszor csúnya fehér máz, „kiütés” keletkezik a cipőn. Pár év után a cipő színével megegyező cipőpaszta is jöhet, hogy a színe megújuljon! A bőrtalpakat - főleg a peremen - zsírosabb krémmel is ápolhatjuk, így újra sötét, újszerű lesz. Ma sok a műanyag cipő, melyekre szintén saját ápolószerek vannak. Ne féljünk tőlük: soknak bőr belseje van, kényelmes kiképzése. Az anyagból készülő topánkáknak sok hátránya van. Ha a lábunkra lépnek a heves menyasszonytánc során, utána nem lehet lemosni. Finoman száraz ronggyal megdörzsölhetjük, ettől a sima piszok le szokott jönni. Vizet ne használjunk, mert átüthet a belső réteg és sárgás foltok, mintha rozsda lenne, jelennek meg a cipőn, vagy felhólyagosodik a selyem. Bizonyos impregnálók a selyemcipőre is alkalmasak, ezzel befújhatjuk az igénybevétel előtt. A több fajta anyag összeragasztása általában nem állja ki a több éves tárolás próbáját: a rétegek szétválnak, kirepednek, színüket vesztik: ne reménykedjünk abban, hogy ez ellen tehetünk és ne óvjuk túl, mert akkor majd új cipőt dobunk ki. A velúr bőrök az utolsó jellemző alapanyag: a lábunkat megtipró elefántok nyomát mindenképpen radírral tüntessük el. A lemosás örökre taccsra vágja cipőnket, hiszen lelapítja finom szőreit. Persze a velúr vagy nubuk cipő rövidebb élettartamú, a hordás során szalonnásodik. Impregnáló, védő réteget tegyünk rá, és a színét felfrissítő speciális ápolást is néha megköszöni.

 

 

 

 

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2009. december 11. péntek, 14:17