A közéletben elkövetett hibák és azok észrevételezése. - www.protokoll-info.hu - Dr. Vámos Lászlóné Protokoll szakértő weboldala
A közéletben elkövetett hibák és azok észrevételezése. Nyomtatás
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin   
2009. december 28. hétfő, 21:00

 

Vannak riporterek, akik a rádióban és a televízióban rendszerint úgy szólítják meg az interjú alanyt, hogy „Maga.” Az „Ön” kifejezés, kiemelt udvariasságot tartalmazó magázási forma, szinte alig hallható.

"A tiszteletet kierőszakolni nem lehet, csupán kiérdemelni."

                                  Tatiosz: Életbölcsességek. /Kassák Kiadó/

 

Az „ön” választékosabb, megtisztelőbb, távolságtartóbb, tehát a hivatalos nyelvbe jobban illő szó. Használatos a beszélgetésben, alkalmas a megkülönböztetett személyek megszólítására, továbbá tárgyaláson, levelezésben és riportalany megszólításában is.  Az „Ön” személyes névmást Széchenyi István képezte az „önmaga” szóból. Először 1833-ban, a nagy reformernek a Stádium című művében jelent meg.

 

A hivatalok, a hatóságok mindennapi ügyfélforgalmában a maga kifejezés gyakorlattá vált. Bár nem tartalmaz tiszteletlenséget, de nem árt tudni, hogy a magyar nyelvben valamikor lenézést, lekezelést fejezett ki. Napjainkban a „maga” általánosan használt forma, szerencsére kikopott belőle a mindent lenéző értelmezése. Van olyan vélemény is, hogy a maga kifejezés használatakor igazán a „hangsúly” a lényeg, vagyis az, hogyan mondjuk. Volt idő, amikor az „Ön„ modorosnak számított, a „Maga” inkább ridegnek. Tehát a maga az kevésbé választékos, kevésbé hivatalos, mondhatjuk azt is, hogy közvetlenebb megszólítási forma. Önmagában főleg egyenrangú és nagyjából egykorú felnőttek közvetlenebb társalgásában használatos.  Véleményem szerint a helyes megoldás az, ha a helyzethez képest alkalmazzuk mindkét kifejezést.    

A hivatalos nyelvben a férfiak megszólítására igen alkalmas a semleges hangulatú, udvarias kifejezési forma: az úr. A nők általános és semleges megszólítására alkalmazzuk az asszonyom kifejezést. A vezető beosztásban lévő nők, üzleti partnerek általában az „asszony” megszólítást részesítik előnyben. Pl. Tisztelt Főtanácsos Asszony!

Sokan nem tudják, hogy az asszony nem a családi állapotra utal, hanem a megszólított rangjához, beosztásához, életkorához illő udvariassági forma. Egyébként az üzleti, hivatali életben az, hogy egy nő egyedülálló, hajadon, özvegy stb. az magánügy.  Az angol nyelvben erre nagyon alkalmas az Ms megjelölés a név előtt, mert erről nem lehet megállapítani egy nőnek a családi állapotát, szemben a Miss és a Missis kifejezésekkel. 

Bánjunk óvatosan a néni és a bácsi megszólítással. Az idősebb ügyfelekkel való szóbeli érintkezéskor ez lehet figyelmes, udvarias kifejezés is, de nem mindenki érzi megtisztelőnek, ha a korára utalnak a megszólítással.

 

Más: a riporterek többsége helytelenül említi az Ítélőtáblák nevét, táblabíróságnak nevezik őket. Ez utóbbi a II. Világháború előtt létező intézmény volt, ez már évtizedekkel ezelőtt megszünt. Jelenleg a helyes elnevezés: Fővárosi Ítélőtábla, Debreceni Ítélőtábla, Pécsi Ítélőtábla, Győri Ítélőtábla, Szegedi Ítélőtábla.


Más: helység – helyiség.

E két hasonló hangzású főnevet figyelmetlenségből, nyelvi nemtörődömségből sokan felcserélik egymással a rádióban és a televízióban is. Pedig értelmük nagyon is különböző: a helység kisebb vagy nagyobb emberi települést, a helyiség viszont elkülönített lakás- vagy épületrészt jelent. Mivel összetévesztésük – főként a hivatalos nyelvben -. könnyen félreértést, zavart okozhat, ügyelnünk kell helyes, következetes használatukra.

Más: Gyakran használják a személyes névmást tárgynak a megjelölésére.

A vevő a boltban kenyeret kér. Az eladó rámutat a kenyérre és megkérdezi a vevőtől: ő az?
Sajnos igen elterjedt a használata a hétköznapi beszédben.

Más: Aki, amely, ami vonatkozó névmás.

Az aki és az amely vonatkozó névmás használatának általános szabálya: élő személyre az aki, állatra, tárgyra, elvont fogalomra pedig az amely névmással utalunk.

 

Más: Idézet a Sajtónyelv c. könyvből 1995. Bencédy József cikkéből.

 

"Csak megemlítjük a faragatlan "bunkóság" terjedő jellemzőjét: mikor a riporter, az interjúkészítő ezzel kezdi új kérdését: "Mondja"! ...Mert ehhez csak egyfajta folytatás érthető oda: a "maga", mégpedig kisbetűvel. 

A maga és az ön elhagyását lehetővé tevő "tetszik" elsősorban a nagy korkülönbségnek szól, s akkor rangkülönbség nélkül hangzik el. De szólhatunk így udvariasan a /bármilyen korú és külsejű/ idegenhez /pl. "Le tetszik szállni?" "El tetszett ejteni valamit"/ és bensőségesen jó ismerőshöz is /p. "Tetszik engem érteni, Erzsike?"/ Hangszínezet kérdése, hogy a tessék udvarias kérés, felszólítás-e, vagy türelmetlen, esetleg durván sürgető árnyalatú /pl." Tessék beljebb menni!"/

 

Más: "Kezét csókolom!  eléggé elterjedt, így köszönnek férfiak a nőknek /mondjuk 16 éves kortól/, gyerekek a szüleiknek, felnőtt rokonaiknak stb. lehet elfogadni mint egy formáját a köszönésnek, de lehet nem szeretni. Helyette a Jó napot kívánok is mondható természetesen. A kezeit csókolom! alak azonban fölösleges többes szám. Nem szerencsés, ha a rádió és a tévé felkarolná a Kezét csókolom!-ot, minthogy ez kifejezetten személyes, személyhez szóló és nem is szoktuk általánosan használni. De ha valaki ezzel a köszönéssel él, akkor kívánatos, hogy minden nőt /egy bizonyos kortól fölfelé/ így üdvözöljön, és ne tegyen rang, társadalmi állás vagy kor szerint különbséget."

Más: Approximatíve.

Latin elemekből alkotott idegen szó. Gyakori használata nem helyes, mivel vele teljesen egyenértékű magyar kifejezéseket szorít háttérbe. Az adott szövegösszefüggésnek megfelelően többféle magyar szóval helyettesíthetjük, pl. megközelítőleg, hozzávetőleg, körülbelül.

Szomorú tapasztalat 2011-ből.

Egy középkorú tévés - amikor munkanélküli lett - azzal szembesült, hogy régi, erősnek hitt kapcsolatai vissza sem hívták őt telefonon, amikor jelentkezett. Tudták róla, hogy most már nem interjút óhajt velük készíteni. Az újságíró ilyenkor döbben rá- foglalta össze tapasztalatait, - hogy milyen egyoldalúak ezek a kapcsolatok. "Amikor már nem befolyásos emberként emelem a telefont, nem vagyok senki" - írta cikkében. Nehéz ezt tudomásul venni, de ez a valóság.

Ez a tapasztalata annak is, aki nyugdíjba megy. Amíg fontos beosztásvan van, addig sok ismerőse, kedves munkatársa, sőt még "barátai" is vannak. Amikor nyugdíjba megy, mintha "leírnák" azzal, hogy te nem vagy már közénk való.

 


 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2012. július 09. hétfő, 15:55