Tisztelet a vallási szokásoknak: Az evangélikus egyház |
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin | |||
2009. október 05. hétfő, 15:12 | |||
A fogyó gyertyaszál, amelyik megsemmisül, miközben fényt ad, emlékeztet Jézus önfeláldozására, de a Jézustól kapott küldetésünkre, a felebarátért, embertársainkért való szolgálatra is. "Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat". (Máté 5,16)
Az evangélikus templomok sok tekintetben hasonlítanak a római katolikus templomokra, bár általában sokkal egyszerűbbek. Minden templomban van oltár, szószék (olykor az oltár fölött, azzal egybeépítve), keresztelőkút, és általános a gyülekezet énekét kísérő orgona. Az oltárterítők elülső, lelógó része az egyházi év ünnepeinek megfelelően különböző színűek (fehér, zöld, lila, piros vagy fekete). Az oltárt virág is díszíti. Úrvacsora alkalmával az oltáron helyezik el az úrvacsorai edényeket: tányért (paténa) és kelyhet, ostyatartót és kannát. Az oltárkép mindig Krisztus-ábrázolás. Néhány templomban oltárkép helyett az oltár fölött falra függesztett keresztet találunk.
Az istentisztelet szertartását a lelkész vezeti, újabban nem lelkészek is bekapcsolódhatnak igeolvasással, a hirdetések felolvasásával. Az istentisztelet a gyülekezet énekével kezdődik. A szertartás első részében a lelkész az oltár előtt áll, szavaira a gyülekezet egy-egy vers eléneklésével válaszol. Az istentisztelet második része az igehirdetés, ennek helye a szószék. Az istentisztelet harmadik része ismét az oltár előtt zajlik: az általános könyörgő imádság, a Miatyánk, az áldás, és úrvacsoraosztás esetén úrvacsora. A lelkész az oltár előtt befelé fordulva mondja el az imádságokat. A szentírási részek felolvasásánál és az áldásnál a gyülekezet mindig feláll. Felállva mondja el a gyülekezet a hitvallást (credo) is, amely rendszerint az egész kereszténységen belül közös Apostoli Hitvallás. A lelkésszel együtt mondja a gyülekezet a Miatyánk imádságot. Az egyházak egymáshoz való közeledésének, az ökumenének egyik jele, hogy ma már mind az apostoli Hitvallásnak, mind a Miatyánknak közös, ökumenikus fordítása, így közösen mondható szövege van. Minden vasárnap az ország minden evangélikus templomában ugyanarról a kijelölt bibliai szakaszról hangzik az igehirdetés. Az úrvacsoraosztás gyakorisága gyülekezetenként változik. Az úrvacsoravételt megelőzi a közös gyónás: a lelkész kérdéseire a hívek hangosan válaszolnak, majd elmondják a gyónó imádságot. A lelkész feloldozó szavaira a gyülekezet tagjai ismét leülnek, az úrvacsorát (mindig két szín alatt, tehát ostyát és bort) az oltárnál letérdelve veszik magukhoz. Magyarországon ma már csak az evangélikusok térdelnek az úrvacsora vételekor. Az evangélikus úrvacsora "nyitott": bárki, így nem evangélikus hívők is magukhoz vehetik belső indíttatásból, a bűnbocsánat iránti vágyból. Tagjai számára az evangélikus egyház a konfirmációhoz köti az úrvacsoravételt, ami 12-14 éves korban történő felkészítést, oktatást és ünnepélyes hitvallást jelent. A megszólításokban élnek még a múltból örökölt címek: a püspök megszólítása "főtisztelendő püspök úr", a lelkész megszólítása "nagytisztelendő lelkész úr", a még segédlelkészként működő beosztott lelkész megszólítása "tisztelendő". Mindez ma leginkább a hagyományokat jobban őrző falvakban él. Elegendő a "tisztelt" jelző a megszólított tisztsége mellett: "Tisztelt Püspök Úr!", "Tisztelt Felügyelő Úr!" stb.
|
|||
Módosítás dátuma: 2010. május 25. kedd, 21:02 |