Ezek a szabályok minden korosztályra vonatkoznak.
- Használjanak könyvjelzőt az olvasók, egy tiszta lap is megteszi, ha nincs más.
- Fedjék be, hogy a címlapjuk ne piszkolódjék.
- Ne hajtsák be a lap sarkát.
- A kikölcsönzött könyvet időben vissza kell vinni a könyvtárba.
- Ne ejtsenek olvasás közben foltot a könyvre.
- Étkezés közben ne olvassanak könyvet, figyeljenek az étel élvezetére.
- A nyitott könyv fejjel lefelé fordítása nem tesz jót a könyv állagának.
- Ha a könyv egy-egy részét valamilyen okból megjelölik, - ne firkáljanak bele – téphető papírlapra írják fel az oldal számát
- Amikor kölcsönkérnek egy könyvet valakitől, vigyázzanak rá, kíméljék nagyon a könyvet, jobban, mint a sajátunkat.
- Ne gyűrjék össze a lapjait, ne ejtsenek rá foltot, ne tegyenek le könyvet kinyitva, szétfeszítve.
- Ebéd, vacsora fogyasztásakor ne olvassanak könyvet és újságot.
Figyeljenek az étel élvezetére. Ne a szalvétát használják könyvjelzőnek.
- Olvassanak rendszeresen, ez gyarapítja szellemi gazdagságukat.
- Olyan könyvet olvassanak, amely gyarapítja tudásukat, szórakoztatja olvasóját.
Érdekességek a régmúltból:
Kicsit megkésve
288 éve lejárt könyvtári könyv
1955-ben került vissza a cambridge-i egyetemi könyvtárba egy, a brémai érsekről szóló könyv, melyet még 1667-ben kölcsönöztek ki.
/Ripley,s Hiszed vagy nem c. kötet, Alexandra Kiadó 2010/
Mikor jelent meg az első könyv? Részlet: Ráth-Végh István: A könyv komédiája c. könyből Gondolat Kiadó 1959 /
A modern tudós vállat von. Erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Legfeljebb arról beszélhetünk, hogy melyik a legrégibb könyv, amely eddig a szemünk elé került. A párizsi nemzeti könyvtár egy i.e. 335-ből származó papyrustekercset őriz. Prisse d,Avennes francia orientalista bukkant rá egy tébai sírban; róla is nevezték el Prisse-papyrusnak. Úgy mondják, hogy ez a legrégibb könyv, - de hát ki tudhatja, hogy az egyiptomi sírok minő meglepetéseket tartogatnak még.
Ha a feltett kérdésre pontos választ akarunk kapni, forduljunk a parókás kor tudósaihoz. Ők nem voltak olyan aggályoskodók, mint a tudomány mai emberei.
A könyv piperéje.
Hogy a könyv a közönség elé léphessen, annyi piperére van szüksége, akár egy nagyvilági hölgynek, mikor bálba készül. Toalettje az előszóval kezdődik, ez rendszerint nem egyéb, mint a szerző mosakodása: mi indította arra, hogy a könyvet elkövesse. Ruhája a kötés: ez már messziről figyelmezteti a venni szándékozót, hogy olcsó vagy drága példánnyal van dolga. Ékszerei az illusztrációk: a meg nem fizethető remekművektől le a talmi bazár-áruig.
Régen okvetlenül szükség volt egy előkelő személyiségre is, aki felajánlja karját a bevezetés ünnepélyes alkalmára: ezt az előkelőséget a dedikáció nevezete meg.
S hogy tovább eröltessem a hasonlatot: a bálba belépő jegy is kell. Ez volt a cenzori engedély.
Gautier, a Jeune France című könyvének előszavában azzal ugratja a közönséget, hogy ő nem olvas egyebet, mint az előszót és a tárgymutatót. Az előszó az elvetett mag, a tárgymutató a termés, a gyümölcs. Ami a kettő között van, az fölösleges! Az előszó olyan, mint asszonyi levélben az utóirat, a legfontosabbat nem tartalmazza.
|