Halvilla, halkés, rákvilla, rákkés, osztrigavilla, csigavilla, csigafogó, homárvilla, kaviárkés… Nyugodtan kérjünk tanácsot, amikor az étteremben olyan evőeszközt helyeznek a tányérunk mellé, amiről nem tudjuk megállapítani, hogy étkezéshez vagy autószereléshez való!

A halételt mindig halkéssel és halvillával fogyasztjuk. Ennek lényege az, hogy a halkés külön penge és él nélkül készült evőeszköz, mely nem vágja el a szálkát.




A halkés ugyan hozzátartozik a terítékhez, de általában nincs rá szükség, mivel a hal könnyen darabolható villával is. A legjobb megoldás, ha filézve rendeljük meg a halételt.



Ha mégis szálkára akadnánk, a szájunkat takarjuk el, majd mutató- és hüvelykujjunk közé csippentve a szálkát, húzzuk ki, s fektessük a tányér szélére. Nem tökéletes ez a megoldás, de még mindig jobb mintha nyelvünkről próbáljuk a szálkát a villára továbbítani.



A héjas rákok legismertebbike a homár, a languszta. A homár elfogyasztásához rendes kést, rendes villát, valamint homárfogó kell a héjhoz és egy különleges villa a farok húságnak elfogyasztásához. A homárt legtöbbször félbevágva teszik elénk.



Fogyasztása a következő: a késsel rögzítjük a héjat, villánkat beledöfjük a farok végébe, és amennyiben a hús kifogástalanul átsült, illetve megfőtt, minden nehézség nélkül ki is tudják húzni.



A király- és a tarisznyarák súlyra elég tekintélyes méretű, frissen készítve zamatos ételféleség.



Az osztriga sokféle formában készíthető el. Lehet nyárson sütni, grillezni, csőben sütni stb.
Az étteremben az osztrigát már kinyitva teszik elénk, osztrigatányéron zúzott jégre helyezve. Adnak hozzá egy kézmosó tálkát, kistányéron citromot, kenyeret és borsdarálót.
Bal kézzel megfogjuk az osztrigát és ízlés szerint megszórjuk borssal, némi citromot csöpögtetünk rá. A friss osztriga a sav hatására borzongani fog. A speciális osztrigavilla segítségével a húsát elválasztjuk a héjától, és a szájhoz emeljük a csemegét.



A jó csigahús puha, rugalmas, sokféle recept létezik az elkészítéséhez. Felszolgálása úgy történik, hogy a kis főzőn, melegen tartják a csigás serpenyőt. A fogó a csigaház megfogására szolgál. A puhatestűt a csigavillával szedjük ki a házából, azonnal bekebelezzük, vagy kitesszük a csiga húsát a tányérra, ráöntjük a vajat és az egészet kanállal továbbítjuk a szánkba.

A kagylót a levesestálból kanállal kimerve a tányérunkba tesszük. A leve is elég ízletes. A kagylót aztán kézbe vesszük és ajkunkkal vagy fogunkkal húzzuk ki a húsát a héjából. De osztrigavillát is használhatunk a hús kiszabadítására attól függően, hogy mennyire szorosan van a héjához nőve. Az üres héjakat külön tányérkába dobjuk. Kézmosó tálkát adnak hozzá.

A békacomb Franciaországban a gasztronómiai élvezetek közé tartozik. Csak kézzel tudjuk enni, ez másképpen nem megy, ezért a kézmosó tálka elmaradhatatlan része a terítéknek. A combocskát kettétörjük az izületnél és egyenként a szájunkba dugva leszopogatjuk róla a húst.

A kaviárt önálló előételként is fogyaszthatjuk. Ha nem adagolták ki előre tányérokra, hanem dobozban vagy kaviáros tálkán kerül elénk, akkor önkiszolgáló alapon ki-ki illő mennyiséget halmoz a tányérjára. A kaviárhoz tósztkenyeret adnak, tegyünk rá késsel a kaviárból, csöppenthetünk rá citromlevet, majd szúrjuk villánkra a falatot és fogyasszuk el.

Egyéb eszközök



A Gellért Szállodának a második világháború előtti klasszikus logója





Sütemény és tortaszeletfogó





Diótörő





Toastartó





Teaszűrő szálas, leveles teához





Hagyományos presszós fagylaltkehely





Lágytojás-tartó, vajtartó





Tortalapát






(fotó: Kalóczkai Eszter)