Mit kellene tanítani még az etika, a hit- és erkölcstan mellett az iskolákban? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin   
2013. október 01. kedd, 20:37

                                       
APwcall_20110726213728721028-420x0.jpg

Egyetértek azzal, hogy a 2013/14-es tanévtől az általános iskolákban a diákok etikát,  hit- és erkölcstant tanulnak

az első és ötödik osztályban. A „hagyományos” ismeretek elsajátítása mellett a vitakultúra fejlődését várják az új tantárgytól. Olvastam, hogy lesz tankönyv ilyen címekkel: „Társam – ők és én”, „Közvetlen közösségeim – A család és a gyermek” , „Az én világom” stb.
Ezek a könyvek még készülőben vannak. Olvastam azt is, hogy az első osztályosok olyan kérdéseket feszegettek, hogy „Mi a különbség az eszesség és az okosság között”? Jó a kérdés, bár elgondolkoztam azon, hogy az elsőosztályos gyermeknek ez a legfontosabb problémája?

Sajnos,  egy dolgot nem említenek meg a pedagógusok soha, amit nagyon hiányolok: nevezetesen az illemszabályok oktatását. Az igaz, hogy a családi viselkedéskultúrából indul ki egész életvitelünk, mert amit a gyermek otthon lát és hall, az lesz a minta számára. Ha bárdolatlanul beszélnek otthon a szülők egymás között,  ő is így fog beszélni a családi körben, sőt ezt teszi az iskolában a társaival szemben is. Ezért lenne szükség arra, hogy már az első osztályos gyermeket tanítsuk meg arra, hogyan kell illedelmesen köszönni, kérni, megszólítani a tanítónőt. Étkezési kultúrát is tanítani kellene:  ne beszélgessen étkezés közben, használja a szalvétát, tanulja meg hogyan kell késsel és villával illedelmesen étkezni, hogyan fogja meg az evőeszközt, ne nyalja le őket, a kenyeret törni kell és nem harapni stb.   

„Első felelős a szülő, akik közül sokan már pici korban odaültetik a gyereket a televízió elé mondván, legalább addig is csöndben van. Azt néz, amit akar és addig amíg ő akarja, mert a szobájában van a tv. Másnap reggel a padban félig alvó gyerekeknek próbálom a szövegértést fejleszteni” – mondja egy tanítónő.

„Rosszul vagyok attól, hogy a gyerekeknek hetekig nincs egy hegyes ceruzájuk, nincs aláírva az üzenő füzetük, a gyerekek nem veszik komolyan az iskolai életet.” Ilyen elkeserítő véleményeket is lehet hallani az alsó tagozatos tanítónőktől.        

A tinédzserek viselkedéskultúrájával is behatóbban kellene foglalkozni. Adják át a helyet idősebbeknek a járműveken, a fiuk ne terpeszüllésben üljenek a metrón, a mobiltelefon használatának is számos illemszabálya van, ismerniük kellene az udvarias köszönés, kézfogás szabályait, tudniuk kellene a kulturált étel- és italfogyasztás szabályait, hölgyek ne sminkeljenek az étkező asztalnál, létezik továbbá még autós illemtan is stb. Sorolhatnám tovább ezeket az viselkedéskultúrával összefüggő szabályokat, mert sok van belőlük. Akkor még
nem is volt szó arról, hogy mit lehetne tenni az internetes zaklatás és az iskolai bántalmazás visszaszorítása érdekében.

Ismeretes előttem az, hogy a pedagógusoknak nagyon sok a munkájuk és nagyon  leterheltek. Mégis el kellene gondolkozni azon, hogy az etika tantárgy körében mit és mennyit lehetne megtanítani az illemszabályok és a viselkedéskultúra témaköréből.

 

 

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2013. október 14. hétfő, 14:31