Milyen szolgáltató a sajtó? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Kontroll c. lap Tóth I.Gábor cikkéből kivonatos közlés   
2009. június 30. kedd, 20:58

 

"Ha megvettük kedvenc napilapunkat vagy folyóiratunkat, aztán elolvastuk, majd bekapcsoltuk a tévékészülékünket és rákattintottunk valamelyik tévéhíradóra, talán nem is jut eszünkbe, hogy az ország egyik legnagyobb szolgáltatójának, a sajtónak vagyunk a fogyasztói. A "termékért" fizetünk, tehát fogyasztók vagyunk.

 

 
 Bizonyos elvárásai mindenkinek vannak a sajtóval szemben. Próbáljunk általánosítani!
-         Korrekt, valósághű, tárgyilagos tájékoztatás. /Ez nincs mindig így. /
-         A magyar nyelv kifogástalan megjelenítése. /Ez sincs mindig így./
-         Minden témában a jó ízlés követése. /Pláne nincs így!/
-         Ízléses megjelenés. /A magyar nyelvű írott sajtótermékek döntő többsége megfelel ennek a követelménynek.
-         Ár-érték arány. /Az olvasó egyéni döntése./
-         S ha a taxistól, a kereskedőtől, a szobafestőtől és minden szolgáltatótól elvárjuk a korrekt kiszolgálást, miért ne lenne ez így a sajtónál is?
 
A sajtó ma
 
Míg a rendszerváltás előtt minden lapot a szerkesztőség megfelelő végzettségű, főállású újságírói írtak és csak kevés volt a külső cikkírótól közölt írás, ma ez másképp van. Amióta nagyot fordult a világ, megjelentek az Interneten olvasható elektronikus újságok is.
 
Mi lett ennek a következménye? Az adott jogszabályi keretek között szinte bárki alapíthat /szinte/ bármilyen lapot és már a megfelelő képzettség sem szükséges az újságírói munkához. Bárki, bármit írhat, s csak a főszerkesztőn /meg a laptulajdonoson / múlik, ebből mit közöl majd a lapjában. Ebben a helyzetben nagy szélsőségek tapasztalhatók a sajtóban. Vannak a szakmájukat magas szinten értő főszerkesztők, akiknek a lapja korrekt, és ízléses, ahol fikarcnyi hibát sem találhatunk a cikkek témájában és nyelvezetében. Másoknak ez nem mindig sikerül.
 
A Magyar Újságírók Szövetségének most körülbelül 6500 tagja van, de nem minden újságíró tag ebben a szervezetben. A pontos számot senki sem tudja, ma hányan foglalkoznak újságírással.
 
Az kétségtelen, hogy az újságíráshoz bizonyos tehetség is szükséges, tehát újságírói szakvégzettség nélkül is lehet kiválóan írni, de senki nem nélkülözhet bizonyos sajtótechnikai ismereteket. Természetesen végzettség nélkül lehet ízléstelenül, magyartalanul is írni. Ugyanakkor végzettséggel is írhat valaki gyengén. A végtermék, a cikk minősége a lényeg!
 
Műsorvezetők
 
Ejtsünk szót a televíziós megjelenésről is, mert a széleskörű nyilvánosság miatt ez fontos témakör. Itt is az a helyzet, hogy látunk felkészült, kulturált, magyarul szépen beszélő embereket, és trehány megjelenésű, majomkodó, sőt trágár „műsorvezető”-ket, s a két véglet között még előfordul néhány árnyalat, hiszen szépen felöltözve is lehet hibákat véteni az anyanyelvünkben.
Itt említjük a sajtó rendkívül erős közízlésformáló erejét, amellyel nem szabadna visszaélni.
 
Bulvár
 
Ennek a sajtónak az a lényege, hogy ismert emberek magánéletét mutatják be, amit ugyan lehet jó ízléssel is tenni, de lehet szenzációhajhász, hazug módon is. S az olvasó azt hiszi, a való világot olvassa, a célszemély védtelen, mert ha botrányt csap, az olvasó azt hiszi, azért, mert megírták róla az igazat. Ha bírósághoz fordul, évek múlva tűzik ki a tárgyalást a bíróságok.
 
Ide soroljuk a humorosnak szánt sajtótermékeket is, amelyeknek egy hányada nem nélkülözi a gusztustalanságot és a gátlástalan pornográfiát.
 
Reklámok
 
A legtöbb sajtóorgánum nem tudna létezni hirdetések nélkül, de a piacgazdaság sem. Szükséges eszköz, de nem mindegy milyen a megjelenítése. A sokféle hiba közül itt csak kettőt említünk: sértő és lekezelő a felnőtteknek szánt hirdetésekben a tegeződős megszólítás, s figyeljük meg, ha a hazai reklámokban megjelenik egy férfi arc, az többnyire csak izzadtan, rendezetlen fejszőrzettel és egyhetes borostával történhet.
 
Nyelvrongálók
 
Ami itt következik, az nem öncélú nyelvészkedés, hanem a sajtóban naponta tapasztalható hibás nyelvhasználat.
 
Egy hölgy és egy úr
 
„…..ezt követően a már többszörösen büntetett hölgyek kiemelték a földön fekvő erősen ittas úriember zsebéből…” – olvashattuk egy kis helyi lapban. A rendszerváltás után felhagytunk a mindent elborító „elvtárs- elvtársnő” megszólítással, de most az „úr” és a „hölgy” borít el mindent. Pedig ehhez a két fogalomhoz bizonyos kulturáltsági szint is tartozik. Nem kellene minden esetben használni.
 
Nem ellenség!
 
A sport-újságírásban szépen, csendesen gyökeret vertek azok a szurkolóktól átvett kifejezések, melyek bántják a jóérzésű olvasó erkölcsi érzületét. „Ökölvívónk eltakarította az útjából a török versenyzőt is.” „Aztán jött Kovács és még egy góllal büntetett.” „A dunántúli csapat 4:0-ra megalázta tiszántúli ellenfelét.”
Aki leír, vagy mond ilyen kifejezéseket, annak nem sok fogalma lehet a sport lényegéről.
                                                  ………………….
 
Részletet közöltem Tóth I. Gábor újságíró cikkéből, amely a Kontroll c. lap VI. évf. 5. számában jelent meg. A cikk végén a következő olvasható:  „Szerkesztőségünk sem tévedhetetlen, a mai kor termékei vagyunk. Kérjük olvasóinkat, ha hasonló hibákat talál lapunkban /mert találhat/, írja meg nekünk, segítsen ezzel. Köszönjük.
http:/www.akontroll.hu
 

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2009. július 03. péntek, 19:50