Érdekes megszólítási formák a múltból PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Összeállította: dr. Vámos Lászlóné - Katalin   
2013. március 15. péntek, 17:02

Illemkódex

Az 1930-as években kiadott -  ma már kissé viharvert könyv, - az „Új Idők Illemkódexe” a következőket írja a megszólításokról.  „Külföldön rég lejárt a címek és rangok divatja, de Magyarországon nagyon vigyázz, nehogy elvétsed a dolgot. Sokan megsértődnek, ha nagyságos asszonyt mondasz méltóságos helyett”!
Divat ide, divat oda, hazánkban még számtalan címzés volt használatos, és ezek alkalmazását nagyon komolyan vették. A nagyméltóságú úr – aki miniszteri rangban volt – nem volt azonos a méltóságos úrral, aki mondjuk kúriai bíró volt.

 

 

 

 

  

1948-ban eltörölték hazánkban a nemesi rangokat és címeket. Csak érdekességként írtam le az alábbiakban azt, hogy milyen bonyolult megszólítási formák voltak ezt megelőzően szokásban. Annyi bizonyos, hogy az emberek mindig kényesek voltak arra, hogy nevüket, rangjukat, hivatali beosztásukat hibátlanul írják le és ez a megszólításokra is vonatkozik. Ez a fontos a szabály napjainkban is érvényes!
Illemkódex Illemkódex
Az alábbi címek és rangok ne tévesszenek meg senkit, inkább kultúrérdekességnek szánom őket. A szövegben vastagítva megjegyzéseket írtam a napjainkban is alkalmazandó megszólításokra, ezt ajánlatos figyelembe venni.   

1848 március 15-én, amikor Táncsis Mihály kiszabadult a börtönéből, akkor azt kérte az emberektől, hogy töröljék el az arisztokraták megszólításának formáit és  szólítsák egymást „kendnek”. Mindez 165 évvel ezelőtt történt.

Az 1930-ban megjelent  Új Idők Illemkódexe c. könyvben  szó sem volt arról, hogy kendnek szólítsák egymást az emberek. A címek és rangok felsorolása tehát a XIX. században, majd a XX.század elején és az azt követő években voltak  szokásban.

Íme a címek „rövid”, hevenyészett összeállítása:

Szentséges: a pápa
Megjegyzés: ha róla beszélünk, akkor Őszentsége  napjainkban is. 

Felséges: a király, királynő, királyné /napjainkban is/
Fenséges: a királyi család tagja /napjainkban is/
Főméltóságú: a kormányzó, a kormányzóné; a hercegprímás

Megjegyzés: Őeminenciája napjainkban  a bíboros, a herceg  megszólítása
Eminenciás uram,  az érsek és a püspök az Excellenciás úr.

Nagyméltóságú: a valóságos titkos tanácsos; a miniszter, a nálunk akkreditált külföldi rendkívüli rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, /a magyar követeknek csak külföldön jár az Excellenciás cím, a belföldön csak akkor, ha a 2-ik rangosztályba tartoznak/, nagyméltóságú a felsőház elnöke, a királyi kúria elnöke, az állami legfelsőbb számvevőszék elnöke, a tábornoki kar tagja altábornagytól fölfelé.

Megjegyzés:  az Excellenciás cím ma is kijár a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, az országgyűlés elnökének, az alkotmánybíróság elnökének, a minisztereknek és a nagyköveteknek, valamint egyes egyházi méltóságoknak. Ha valaki aktív működése során kiérdemelte az excellenciás cím használatát, ehhez való jogát nyugállományba vonulása után is megőrzi. Annyi bizonyos, hogy elsősorban a külföldiekkel folytatandó levelezésben használják hazánkban a közjogi méltóságok az excellenciás úr megszólítást, egymásközti levelezésben mindenkit a hivatali rangján szólítanak meg szóban és írásban.  

Méltóságos: a püspök, a képviselőház elnöke, a követ, a kúriai bíró, a közigazgatási bíró, a vezérőrnagy és az ezredes, az államtitkár, a miniszteri főtanácsos és a miniszteri tanácsos, Budapest székesfőváros főpolgármestere és polgármestere, a főispán és az alispán, a törvényhatósági joggal fölruházott város polgármestere, a főkapitány és a főkapitányhelyettes, a tankerületi főigazgató, a kir. Tábla elnöke és ítélőtáblai tanácsok elnöke, a koronaügyész és a koronaügyészhelyettes, a pénzügyigazgató, mindazok a főiskolai tanárok és a köztisztviselők, akik a III. IV. és V. fizetési osztályba tartoznak, tehát például a főiskolai főigazgató, a Máv igazgató, a posta és távirdaigazgató stb. A csász. és kir. kamarás, a gróf és a báró, a volt főrendiház tagja, a felsőház tagja, az udvari tanácsos, a kormányfőtanácsos, az igazságügyi, kereskede3lmi, gazdasági, egészségügyi főtanácsos. 

Nagyságosok: a plébános, az alezredes és őrnagy, az osztálytanácsos, az ítélőtáblai bíró, az országgyűlési képviselő, a királyi tanácsos, a kormánytanácsos, az igazságügyi, kereskedelmi, gazdasági, egészségügyi tanácsos.
A vitézi rend tagjai: nemzetesek.

Katolikus pap: főtisztelendő
Megjegyzés: ha nem tudjuk biztosan az egyházi méltóság rangját, akkor szólíthatjuk Főtisztelendő úrnak. Protokolláris érintkezés esetén – különösen írásban – a helyes megszólítások alkalmazása elengedhetetlen.

A református lelkészek: nagytiszteletűek.
Megjegyzés: a református egyház püspökeit és teológiai professzorait a „Főtiszteletű”, lelkipásztorait pedig a „Nagytiszteletű” cím illeti meg szóban és írásban egyaránt.

Az evangélikus egyházban a püspök megszólítása „Főtisztelendő püspök úr”, a lelkész megszólítása „nagytisztelendő lelkész úr”.

Megjegyzés: Napjainkban történő megszólítási forma: Rabbi vagy Főrabbi úr.A  zsidó közösségben egymást hittestvéreknek nevezik.

Sokféle inormáció olvasható még az Új Idők Illemkódexében. Akit érdekel, próbálja megszerezni valamely könyvtárban, mert sok mulatságos, ma már divatjamúlt dolgot olvashat belőle.  

 

 

 

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2013. március 18. hétfő, 14:43