5. rész. Mi a véleménye a zenehallgató közönségről? Mikor lehet tapsolni? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Interjút készítette: dr. Vámos Lászlóné - Katalin Fotók: Dákosi Andrea és Kurucz Erika   
2012. október 27. szombat, 11:44

Kürt - fotó: Dákai Andrea

 

Egy előadócsoport ereje a zenében, a tartalomban és az előadás légkörében van; fontos, hogy ez ne törjön meg. Ezért az a legoptimálisabb, ha a közönség erről tud, tiszteletben tartja, és ennek tudatában vesz részt a koncerten, illetve ez tükröződik a viselkedésén.

 

 

Emellett azt tapasztaltam, hogy az európai emberek nagy része nem meri átadni magát a zenének. Jómagam kórusban énekeltem, ezt mindig nagyon élveztem, de kamarazenészként és karmesterként is egyaránt jó együtt lélegezni a zenével. Az előadás létrehozói annak örülnek legjobban, ha mindez a közönséggel együtt történik meg. Így közös az élményük.

A közönség tapssal, állótapssal és ujjongva, vagy – a szívét megérintő zenék esetén – épphogy csenddel fogad egy-egy zeneművet. Ez a darabok szerint változó.
Szerintem e dolgok együttes jelenléte adja meg az optimális zenehallgatás alapját.

Mikor lehet a hangversenyen tapsolni?

A biztos támpont a karmester keze. Ha leengedi a kezét és a közönség felé fordul, akkor van vége a műnek, vagy az adott tételnek. Pl. Beethoven II. szimfóniája négy tételből áll. Érdemes tehát a karmestert figyelni.
Komolyzenei koncerten, ha valaki nem tudja biztosan, hogy mikor tapsoljon, várja meg, míg a zeneértők kezdik el a tapsot. Vannak népszerű darabok, de akadnak olyanok is, amikor nem lehet tudni, hogy mikor tapsolhat valaki. Haydn többek között ezt is kifigurázta a maga korában egy vonósnégyesben, ennek többször van „vége”: szünet után új dallam és zárlat következik, ez pedig jópárszor megismétlődik. Végül, amikor a darab befejeződik, senki sem mer tapsolni.

Cselló - fotó: Kurucz Erika
Számomra az egyik legmegrázóbb élmény az Operaház egyik karácsonyi Diótörő előadása volt, amikor annyiszor tapsolt a közönség egy része, ahányszor a Diótörőt megszemélyesítő táncos felemelte a Marikát játszó partnernőjét. Valószínűleg cirkuszi élményeik és az ottani szokásrend alapján reagáltak a zenei közegben látott balett koreográfiájára, ami viszont új közeg lehetett a számukra.
A komolyzenei rendezvényeken és az opera-, vagy balettelőadásokon sokszor vannak jelen zeneművészeti oktatásban részt vevő növendékek, illetve zeneszerető felnőttek, akik ismerik az adott műveket, vagy a közeget. Rájuk célszerű ilyen helyzetben hagyatkozni.

 

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2012. november 02. péntek, 19:29