Politikusok és országgyűlési képviselők figyelmébe ajánlom a következőket:

A fejlett demokráciákban tudatosan készítik fel a politikusokat, a közéletben tevékenykedő szakembereket a közéleti szereplésre: megtanítják arra, hogyan nyilatkozzanak a sajtó képviselőinek, retorikai ismereteket sajátítanak el,tanácsot adnak az öltözködéskultúrára vonatkozóan, megtanítják a nemzetközi protokoll szabályainak ismeretére és ezzel járulnak hozzá, hogy magabiztos fellépésű politikusok képviseljék az országot és hazájuk népét.

Spanyolországban az állami protokollfőnök nem azt mondja el a magas beosztású vezetőnek, hogy mit kell tennie, hanem mi az, amit e fontos beosztásában nem szabad elkövetnie.

"Az illem társas kategória, így az etiketthez,protokollhoz való viszonyunk is embertársunkkal vagy embertársainkkal létesített kapcsolatunkban nyilvánul meg. Azt azonban, hogy kivel érintkezhetünk, nemcsak önmagunk igényessége és szellemi mércéje határozza meg, hanem - különösképpen a nem hétköznapi protokollban - a partnerség is.

A partnerség betartása - annak figyelembevétele, hogy tárgyalópartnerünk milyen rangban van - az udvariasság fontos követelménye. Ennek lényege az, hogy ha hivatalos kapcsolatfelvételt, tárgyalást kezdeményezünk, a saját rangunknak megfelelő rangú személyhez forduljunk, majd az azonos vagy megközelítő rangú személyekkel tartsuk a kapcsolatot."

Hivatalos levelekben nem tegeződünk még akkor sem, ha egy intézményen belül ismerik egymást és élőszóban tegeződve intézik az ügyeiket. Példa erre, hogy az alkotmánybírák a teljes ülés alkalmával magázódnak annak ellenére, hogy egyébként tegező viszonyban vannak. Alkotmánybíró úrnak kell szólítani őket, mert bíró úrból sok van. Hasonlóan a köztársasági elnök megszólítása levélben Tisztelt Köztársasági Elnök úr, mert elnök úrból is sok van.

Viselkedés a tárgyalóasztalnál

A társalgás nem tévesztendő össze a tárgyalással. Mint általában, itt is ügyelnünk kell a tartalmi és formai megnyilvánulásokkal.

Az emberi érintkezés nem feltétlenül érintés is. Az állva társalgás távolságának mértéke kb. kinyújtott karunk hossza. Megérinteni beszélgetőpartnerünket nem illik.

Míg az urak egy kicsit lezserebben ülhetnek mint a hölgyek, elterpeszkedni azért nem illendő, főleg nem csipőre tett kézzel. A hölgyek mindíg összezárt térdekkel üljenek. Valamivel kényelmesebben foglalhatnak helyet, ha nadrágot viselnek.

Az urak egymásra tehetik lábaikat, ám az egyik bokát, lábfejet a másik térdre helyezni illetlenség. A távolkeleti országokban, az arab világban ezt kerülni kell, mert halálos sértés.

Aki sötét szemüvegben tárgyal, azt a partnerek nem kedvelik. A szem a lélek tükre! A távolkeleti partnerek rossznéven veszik ha valaki sötét szemüvegben kíván velük tárgyalni. Más a helyzet, ha valaki betegségénél fogva hord sötét szemüveget, azt illendően közölni kell a partnerekkel.

Előfordul, hogy úgy ültetik le az asztalhoz a tárgyaló felet, hogy a nap a szemébe süt, ezáltal van egy holttér. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tárgyaló fél éreztetni akarja helyzeti előnyét.

Ha garnituránál foglalnak helyet, ne üljön senki a vendéglátó helyére. Ezt onnan tudhatja az ember, hogy ő az ajtóval szemben fog ülni.

Jobb helyfoglalási pozició, ha nem ül az illető háttal az ajtónak, hanem inkább a vendéglátó jobboldalán lévő fotelban foglal helyet.

Nagy jelentősége van a metakommunikációnak, a testbeszédnek is a tárgyalás alatt. Ha valaki karbatett kézzel ül és úgy hallgatja a partnereit, az korlátot állít maga és a partnerek közé. Ez védekező, negatív magatartást takar. Az ügyes tárgyalópartner úgy irányítja a társalgást, hogy ezt a magatartást igyekszik feloldani.

                                     Folytatjuk!