Ha az étkekre is rávetem elemző szememet, itt már kevésbé kedvező a kép, igaz, ízlések és pofonok… A művi formába öntött, íztelen, félig kihűlt, és csak fantázianevükben különleges fogásokat nem igazán kedvelem. Mentségemre szolgáljon ha kritizálok: az nem lehet véletlen, hogy az éjféli malacsültre mindenki aki élt és mozgott pironkodás nélkül vetette rá magát. A főszakács mellett a kiszolgálásnak is adresszálhatunk egy rossz szót: a blazírtan felszolgált meleg bor és ásványvíz nem öregbíti az exkluzív szálloda hírét, mely otthont adott a rendezvénynek. Különlegesen rossz érzés volt nekem még, hogy a bálkirálynői címért induló ifjú hölgyeknek halvány esélyük sem volt az evésre: hol a szervezők rángatták őket fotózásra, riportra, új és újabb körbevonulásos mustrára, hol pedig a pincér szedte le rossz ütemben az éppen érintetlen fogást. Ennél már csak az volt kellemetlenebb, mikor egy reklamáló apuka kérésére a kihűlt fogást készségesen ott hagyták, mondván, majd ha a kislány visszatér, megeszi. (Sajnos hazánkban a jó szív és készségesség minden szituációban ugyanannyira hiányzik, mint a profi és körültekintő szervezés.)

Záróakkordként emlékezzünk meg a füredi eseményekről, melyek a bált megelőző és követő napokon csodálatos keretbe foglalják magát az estét is. Volt Anna-báli irodalmi est az irodalomkedvelőknek, koszorúzás Anna Krisztina sírjánál, komoly- és könnyűzenei koncertek egész sora a zenekedvelőknek, hagyományos szívhalászat a bál előestéjén, kocsikázás, Zsolnai kiállítás, klasszikus és néptáncbemutató, utcabál és sok más kisebb érdekes esemény, múzeumi kiállítás, melyekért önmagukban érdemes leutazni Balatonfüredre ebben az időszakban – jövőre is! A bálon szintén sok programban vehettek részt a bálozók, melyek között nem mind felelt meg a bál hangulatának, azonban minősége kiváló volt: úgy mint ének- és tánc előadások, a talpalávalót pedig cigányzenekar és a bálteremben különféle stílusú együttesek szolgáltatták.