Az ELTE Konfuciusz Intézetnek egy kedves, fiatal magyar hölgy a programigazgatója.
A neve: Szentmártoni Lívia (辛莉薇)
Nagyon kiérdemelte ezt a munkakört, hiszen kínai felsőfokú diplomával rendelkezik és nagyszerű szervezőként tartalmas szakmai programokat szervez a munkahelyén. A Budapesten 2010-ben megrendezett XI. Nemzetközi Protokoll Kongresszuson Szentmártoni Lívia előadást tartott a kínai protokollról! Erre a nagysikerű előadásra figyeltek fel a magyar és külföldi szakemberek, hiszen a napi munkájukhoz hozzátartozik más népek kultúrájának ismerete. Ezért fontos számukra, hogy tisztában legyenek a kínai protokollal kapcsolatos szokások, hagyományok kérdésével, a kínai nép értékrendjével és gondolkodásával.
De ez még nem minden!
Az ELTE-BTK Tibeti Szakot is kitüntetéssel végezte el! Az interjú első részében a tibeti kultúra iránt érdeklődöm először, mert tanulmányait a tibeti nyelv tanulásával kezdte.
Tibet Közép-Ázsiában helyezkedik el, egy távoli, számunkra egzotikus ország. Mi indította Önt arra, hogy a tibeti kultúrával foglalkozzon?
Az egyetemet a tibeti szakkal kezdtem. Rajongtam a tibeti buddhista művészettörténetért, lenyűgözött a szépsége és törékenysége. A tibeti szakon kötelező volt kínaiul tanulni, én pedig maximalista lévén képtelen voltam megelégedni azzal, hogy csak egy kevéssé tanulok meg kínaiul, így jobbnak láttam két év múlva felvételizni a kínai szakra is.
Az egyetemen két nehéz nyelv tanulásával foglalkozott egyidejűleg. Mennyire áll közel egymáshoz a sino-tibeti nyelvcsaládhoz tartozó tibeti és a kínai nyelv?
A tibeti írás indiai eredettel bír, a beszélt nyelv azonban már hordoz közös vonásokat a kínai nyelvvel, például zenei hangsúlyokat használ. Alapszókincsük tekintetében megállapítható, hogy mindkét nyelv alapszókincse egy szótagu.
A beszélgetésünk során elmondta, hogy már járt Tibetben. Ez a Föld legmagasabban fekvő területe, a „világ tetejeként” emlegetik. Lhásza Tibet vallási és kulturális központja. Volt alkalma megnézni a dalai lámák téli és nyári rezidenciáját?
A Dalai Lámák egykori Téli Rezidenciája, ismertebb nevén a Potala Palota Tibet egyik legszentebb épülete. Méltóságteljesen magasodik a város felé, szinte bárhonnan látható. Kedves kínai kollegáink kíséretében lehetőségünk volt a férjemmel együtt bejárni a Palotát, megcsodálni a tibeti tekercsképeket, bronzszobrokat és gyönyörű faragott bútorokat. Hangulata magával ragadja az embert. A Nyári Palota, a Norbulingka a dalai lámák nyári pihenőhelye volt, ahova elvonultak a nagy meleg elől. A Palota kertje máig a tibetiek kedvelt parkjának számít. Ott jártunkkor is igazi „woodstock” hangulat uralkodott, az emberek piknikeztek, egy sátorban pedig különböző kulturális programok várták az érdeklődőket. Hosszú ideig csak álmodtam arról, hogy egyszer majd eljutok Tibetbe, és saját szememmel látom mindazt, amit a könyvekből tanultam, amit a fényképeken láttam. Nagy álmom valósult meg a tibeti úttal.
Mi magyarok büszkék vagyunk arra, hogy a tibeti nyelv és történelem nemzetközileg is jelentős kutatója volt Kőrösi Csoma Sándor, az első tibeti-angol szótár megalkotója. Mennyire őrzik a kiváló magyar tudós emlékét Ázsiában?
Azokon a területeken, ahol Csoma megfordult, mindenütt meleg szívvel gondolnak a hihetetlenül kitartó, ámde szerény magyar kutatóra. Ezáltal Kőrösi Csoma Sándor mintegy kulturális hidat képez Magyarország és Ázsia között. Az utóbbi időben élénk érdeklődés mutatkozott a kínai tudományos intézetek részéről is személye és munkássága iránt.
Bizonyára buddhista kolostorban is tett látogatást. Érdekelne, hogy egy hölgynek van alkalma beszélgetni, némi információt szerezni buddhista szerzetesektől ? Ha igen, akkor milyen illemszabályokat kell itt követni? Egyáltalán mennyire nyitottak a tibeti emberek a külföldiekkel való találkozásuk alkalmával?
A szerzetesek, ha csak nem imádkozás közben zavarjuk meg őket, nagy mosollyal fogadják közeledésünket, de ennél jobban nem szeretnének megismerkedni velünk. Kultúrájukból adódóan igen zárkózottak. Van azonban néhány szerzetes, akinek lehetősége nyílik eljutni külföldre, esetleg ott tanulni egy ideig, ők azok, akik már könnyebben megnyílnak, szívesebben barátkoznak külföldiekkel is. Az érintést, a kézfogást hölgyekkel lehetőség szerint kerülik.
Ön olyan elismerően és meggyőzően nyilatkozott a Tibeti fennsík lenyűgöző tájairól, az ott lakó emberekről, hogy az ország varázsa és misztikus vonzása biztos felkelti az olvasók érdeklődését az ország iránt. Ön is így gondolja?
Remélem, hogy így lesz, és egyre több embernek lesz lehetősége megismerni ezt a varázslatos kultúrával bíró területet.
|